Magyar Hirnök, 1953. július-december (44. évfolyam, 27-53. szám)

1953-09-17 / 38. szám

6-ik oldal MAGYAR HÍRNÖK 1953. SZEPTEMBER 17. MILLIÓK EGY MIATT... (Naplójegyzetek 1945. évből) — Irta: Jenőfy Csaba — Amikor, Budapest eleste után, a magyarság utolsó mentsvára, a Dunántúl is lassan a bolsevista horda martaléka lett, az ország nyugati részében összetömörült lakosság Nyugat felé özönlött, hogy meneküljön az elszabadult, a felszínre került Pokol, a Dante képzeleteket is túlszárnyaló kin és gyalázat elől. A bolsevizmus által feldúlt te­rületekről menekült lakosság, mint szemtanuk és meggyötört szenvedők, borzalmas képet tár­tak fel az istentelenség orgiájá­ról. Aki csak tudott, menekült és menekítette családját, mert az állati ösztönökkel elszabadult horda végig gázolt mindenkin, aki csak útjába került. Nem kí­mélték a nyolc éves leánygyer­meket, az agg korú nőt, a váran­dós anyát, de az Isten szolgála­tában álló nővéreket sem. Kímé­letlenül a földre tiporták és meg­gyalázták őket akár az óvóhe­lyen, akár a templomban, az Is­ten oltára előtt térdepeltek, Is­tenhez fohászkodva. Akik védel­mükre keltek, azok életükkel fi­zettek, még akkor is, ha vállu­­kat püspöki palást takarta. Az ellenállókat bestiális kegyetlen­séggel meggyilkolták, az anyák­ba kapaszkodó gyermeket a fal­hoz vágták és összetiporták. A- kit megkímélt a csata fegyvere­inek tüze, a bombák irtózatos pusztítása, az anyag gyilkoló e­­reje, azoknak sorát ezek a besti­ák tizedelték irgalmatlanul. Ennek tudatában, s e borzal­mak elől menekült egy ártatlan nép, az Istent, a lelkitisztatsá­­got, az életet Ígérő Nyugat felé. Egy cél volt mindenki előtt: Mi­előbb elérni a nyugati hatalmak által megszállt területeket, ahol JULIUS BORBÉLY ÜZLET Somerset St. 240, közel a Louis Streethez Tisztaság, figyelmes, pontos kiszolgálás. Női, férfi, gyer­mek hajvágás, beretválás. Fej és arcbőrmaszálás, haj­festés, shampoo. Urbán Gyula Hazai elismert borbély és fodrász Keresse fel üzletünket az erkölcs és az emberiség meg­­ayilatkozása az Isten tanai sze­rint érvényesül. Ezt a földön­­futást nem a vallási különbségek nikéntje, a politikai hova, vagy jgyáltalán sehova tartozandósá­­i'a diktálta a meggyötört és ott­­aonából kiűzött, hazátlanná lett nagyarságnak, hanem az Isten is az igazság utáni vágy, a sza­badság iránti szeretet és Ma­gyarország f e 1 szabadtiásáért való továbbküzdeni akarás, ke­resve azt a megértést és támoga­tást, mely a szabad világ lelki­ismeretéből kell, hogy fakadjon, a felvonuló emberi roncsok do­kumentumai alapján. 1945 márciusában, amikor már tetőfokára lépett a kaotikus állapot, nem volt a még bolse­vista-mentes területen egy talp­alatnyi föld, ahol ne menetelt, vagy kuporgott volna egy hazát­lan sorsot választott magyar. A szenvedő milliók végeláthatat­lan sorsa indult el a világ lelki­ismerete elé, hogy bemutassa a földön garázdálkodó Antikrisz­­tus borzalmait, a lelket és testet, a becsületet és tisztaságot, az erkölcsöt és hitet cafatokra té­pett formájában. Vájjon, megérti-e majd a sza­bad világ, megértik-e majd az emberek, kik e fájdalmaknak nem voltak részesei? Vájjon, el­­jut-e majd a világ emelvényéig a fájdalom sóhaja, amely már nem is a test, hanem az élet fáj­dalmának jaja? Vagy itt is oda­áll Lucifer és köntösével elta­karja az élet rabszolgáinak e gyászos menetét és lázálomnak minősiti, jaj szavakat és nem engedi a fülekhez jutni a milliók kiáltását, hogy: “Mért kell pusz­tulni egy nemzetnek egy istente­len zsarnok miatt?” Milliók egy miatt! A rohanó milliók egy kis cso­portjaként, mi is az országuta­kat jártuk, hogy mentsük gyer­mekünket, szivünkben az Istent, a szenvedő, a fájdalmak előtt ál­ló anyát, mert a csatorna gya­lázata őket is kíméletlenül elsö­pörte volna. Hosszú és tövises utakon, vég­re eljutottunk a magyar törté­nelem hűség városáig, Sopronig. Ékkor már a közelben dörögtek New Brunswick legnagyobb és legjobb magyar bútorüzlete MIDDLESEX FURNITURE CO. 181-183 NEILSON ST. New Brunswick, N. J. a Paterson St. kezdeténél LEFKOWITS JÓZSEF, tulajdonos • Finom minőségű bútorok áruháza 1921-óta a fegyverek és mindennapos volt a város bombázása is. Az elénk táruló látvány szivetmarkoló ké­pet mutatott. A hüségvárosáből mártír város lett és csatlakozott a többi, hasonló sorsra jutott, s megkönnyezett városaink sorá­hoz. Évekkel ezelőtt, amikor itt jártam, nem győztem csodálni Sopron szemetgyönyörködtető ősi szépségét. Most pedig be kel­lett csukni szememet, nehogy könny szökjön remegő pillámra. A lakhelyekből öröklakás, teme­tő lett. A romok befedték az ott­­lakókat és az oda menekülteket. Érzem, hogy az Isten felemelte magához ez elesetteket, kik ma ott imádkoznak zsámolyánál a tovább futók érdekében. Utcasork tűntek el és csak a romhalmazok mutatták, hogy ott, valaha, békés élet folyt. Nem volt ép ház, melyen megnyugo­dott volna a szem, amely a nyu­godt élet illúzióját keltette1 vol­na. Minden porban hevert és az elhullottak porát vitte a szél. És e por senkinek sem hullott a sze­mébe, mert akinek erre kellett volna néznie, az más csillagok felé tekintett. Minden elképzelhető hely, a­­mi csak menedéket adhatott, a befogadóképességet túlszárnya­ló teljesítménnyel ölelte át a meggyötörteket. Voltak, akik a széthullott épületek foszlányai­ból iákoltak maguknak, csak annyi fedelet, hogy az aknák szilánkjaitól, a bombák repesz­­darabjaitól, a hulló kövektől né­mileg óvják magukat, hacsak nem telibe találja őket egy gyil­kos röpdarab. De sokan már nem is törődtek ilyesmivel. Teljesen erőt vett rajtuk a fásultság. Végig vetet­ték elcsigázott testüket az ut fel­tört köhalmazán és várták a be­teljesedést . . . Csoportunknak sikerült egy összedőlt ház pincéjébe elhe­lyezkedni. Ez némi menedéket nyújtott az óránkint jövő orosz gépek bombáinak darabjaitól és a géppuskák golyói ellen, me­lyekkel az alacsonyra ereszke­dett gépek végig söpörték az ut­cákat és nyomában kíméletlenül aratott a halál. Érkezésünk után, egyik lakó­társammal elindultunk tovább­jutásunk lehetőségét kutatni, a­­mikor egy váratlan bomba becsa pódás torpantott meg bennün­ket, amit a bombák sorozata kö­vetett. Egy romház falai mellé húzódva vártuk az elkövetke­zendő istenítéletet. Előttünk, JOBB szolgálatért, TISZTÁBB szénért HÍVJON MINKET: PEOPLES COAL & OIL CO. — Kilmer 5-3035 — Magyarul beszélünk! Fát, deszkát, építőanyagokat magyar cégtől, mérsékelt áron, pontos kiszolgálás mellett szerezhet be! Mindenféle Építőanyag a padlásig A Mi Hírne­vünk a Jobb Otthonok a pincétől Legszilárdabb Fundámen­tuma. TELEFON CHarter 7-8300 ROLFE Building Materials Company iO Jersey Ave. New Brunswick, N. J. Id. Lefkovits József, túl. mögöttünk, jobbra és balra egy­mást érték a robbanások és az Égbe küldött imánk kíséretében vártuk a nekünk szántat, aggód­va családunkért, kik szintén a­­zon a részen voltak, ahol most ez a fergeteg végig szántott. Mihamar véget ért e támadás. Bár gyakorlatból tudtuk, hogy rövidesen következik a második hullám, de ezzel mit sem törőd­ve, elindultunk, hogy mielőbb családunkhoz kerüljünk. Kiléptünk a falak mögül, hogy folytassuk utunkat, de bor­zadva álltunk meg ismét. Egy csatatér nem mutatott borzal­masabb képet, mint az, ami itt elébünk tárult. Igaz, csatatér volt ez is, mint Magyarország minden talpalatnyi földje, de e­­gyenlőtlen küzdelemmel. Itt egy fegyvertelen, menekülő polgári lakosság állt szembe a Sátán felfegyverezett hadával, mely­nek kaszája vágta a rendet és a hulló fejek vérpárában fetreng­­tek az úttest kövei között. A fájdalom borzalmas kiáltá­sai verték fel a tragédiák egyéb­­kénti, méla csendjét. Előttem egy koponya, mely Isten tudja, hol hagyta testét. Még pislogva keresi, a talán kitárt karokkal takart védettjét. Amott egy autó felborulva, mely vezetőjének felső teste a kerekek között vo­­naglott, mig a többi része a ko­csiban maradt. Egy kapunak vélt rocs mögött, melynek elejé­be csapott be egy bomba, emberi hullatömeg feküdt. Az életben maradottak, szinte őrjöngve turkálnak az egymásba kevere­dett hullák között, hozzátarto­zóikat keresve. Előttünk egy férfi egy nőt visz a vállán, kinek egyik karja helyén ömlik a vér. Nem messze tőlünk egy nő, vé­res gyermeki testet visz karján és érthetetlen hangokat kiált. . . ... És a borzalomtól el» kell fordulnunk, hogy a többit ne lássuk. Mindenütt hulla, vér, vér és vér! Az ártatlanok vére, mely Istenhez kált! Mit vétett az anya a gyermekével, mit vétett a karját elvesztett nő, vagy a guruló fejnek tulajdonosa, az a sok, pillanatok alatt lelkét kile­helő halott, akik, távol minden ellenségeskedéstől, az , egy igaz Istenben hitt? . . . El, el innen, e borzalmak vilá­gából, mert itt a pokol dáridó­­zik, Elindult a földi útjára és az Antikrisztus most hahotázik. Lucifer, jó munkát végeztél, az ember tragédiájának uj jele­netében ! És az üvöltő szirénák figyel­meztetése ellenére, mit sem tö­rődve a veszéllyel, rohantunk pinceodunkba. Gyerünk, menjünk, indul­junk, most azonnal, mert az el­indult pokol minket is fel­emészt ! És a többi millióval ezért in­dultunk el Nyugatra. Nagycsütörtökön megettük hazánk földjén az utolsó vacso­ránkat és elindultunk, hogy Nyugattal együtt kiharcoljuk a Feltámadást! (A Szerkesztő megjegyzése: Ezeknek a “naplójegyzeteknek” a szerzője, — aki ily hátborzon­gatóan szemléltető módon festi le az 1945-eleji magyarországi borzalmakat és a menekülést, — jelenleg PassaiC, N. J.-ben lakik s mint annyi sok menekült, uj amerikás magyar testvérünk, ő is keményen dolgozik egy szebb jövendő és boldogabb magyar é­­let reményével szivében . . .) ÁLMÁBAN IS HAZUDIK Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával — a lapot! Regény A bénító feszültség hirtelen elragadtatott kiáltásokban oldó­dott fel. Éva és Orlay felugrál­tak és álmélkodva, hitetlenked­ve bámultak egymásra, mint a­­kik kölcsönösen szeretnének meggyőződni róla, vájjon ébren vannak-e? Az apa kikapta Be­renice kezéből a karkötőt és ta­pogatva, forgatva emelte a sze­méhez, aztán Éva vette el türel­metlenül és kétkedőn az apjától, majd halk sikollyal a mögötte á­­gaskodó Jimmynek nyújtotta át. Semmi kétség: antik arany kar­perec, két tizennégykarátos gyé­mánttal ! — Kristi karkötője! — mond­ta egyszerre apa és lánya. Mint boldog híradást, kacag­va és tapsikolva kiáltozta a má­moros Berenice: — A halban találtam! Ahogy kinyitottam, rögtön a kezembe akadt! Orlay fekete szakálla hegyén a gyanú vigyorgó ördögei lova­goltak, vagy csak a felesége kép­zelődött? De alig tátotta ki a száját, Berenice nyomban a sza­vába vágott, egyszerűen elné­mítva és megsemmisítve: — Hallgas Ádám, itt nem sza­bad kérdezni és magyarázni, ho­gyan és miért! Kegyes égi a­­jándékul kell elfogadni ezt a cso­dát, hogy százmillió hal közül éppen ez a harcsa került a mi asztalunkra, amelyik elnyelte Kristi karkötőjét! Mint Jónást a cet! Mint Polykrates gyűrűjét a legendabeli hal! — Csoda — suttogta a szoba­lány, még mindig féllábon bil­legve, mintha fogadalom kötné. — Csoda — suttogta Éva és Jimmy re nézett. — Csoda — ismételte Jimmy és Évára nézett. — Csodálatos — bujt elő dús szakálla mögül Orlay, de rava­szul csillogó szeme ingerelte Be­­renicét, aki felfokozott idegálla­potában hatodik érzékkel rea­gált minden hátsó gondolatra és szokatlan eréllyel csapott le az urára. Látszott rajta, hogy eb­ben a percben ölni tudna a meg­győződéséért, szakítani, kiván­dorolni, uj életet kezdeni, veze­kelni, kerékbetöretni vagy szám­űzetésbe vonulni: — Igenis, csoda! — Hangja úgy csengett, .mint a miriistráns­­gyerekek csengetyüje. — Jela­dás volt ez, útmutatás a sorstól, és döntő figyelmeztetés Kristi­­től, akinek mindezt köszönhet­jük. Valamennyieüket lefegyve­rezte ez az elragadtatott, szent ártatlanság, amely fanatikus át­­szellemültséggel hirdette a cso­dát. Orlay megdöbbent elérzéke­­nyüiéssel látta, hogy a kis tréfa túlnőtt rajta, mint a palackból kiszabadult szellem. Azt hitte, hogy majd neki kell erősködnie és bizonyítania, ehelyett a fele­sége próbálta meggyőzni őt és tüzzel-vassal letörni a kételyeit, hogy meghódolásra bírja a cso­da előtt. — Te mindig csufolódtál és ugrattál és babonaságnak ne­vezted a spiritiszta szeánszain­kat! Orlay lehajtotta a fejét, mint tévelygő bűnös és töredelmesen belátta tévedéseit: — Meggygőztél Berenice! Orlayné áldástosztó kézzel si­mogatta végig a férje fejét, a Madame Sylvia Csillagkép olvasó és Tanácsadó Igen sok tehetséges ember nem tud boldogulni az életben, üzle­tében, vagy foglalkozásában, mert nincs tisztában képességei­vel és nem analizáltatta termé­szetes tehetségét és képességeit* Appointment nálaYn nem szükséges. Fogadok reggel 9-től este 9-ig 18 EASTON AVENUE (A vasútállomáshoz közel) NEW BRUNSWICK, N. J. Gyönyörű szürke árnyalatú PORCELÁN EDÉNY készletet gyűjthet össze magának, ha ellátogat minden HÉTFŐN és KEDDEN a New Brunswick-i STRAND vagy a South River-i CAPITOL moziba. Minden nő kap egy edényt belépőjegyével és csekély kezelési díjjal. komikum áhítatba csapott át, ez már nem nevetséges, ez szentsé­­ges és Jimmy, aki Éva mellett ült, a szeme láttára született le­genda fenségétől lenyűgözve borzongó izgalommal figyelte a lányt, akinek finombőrü halán­tékán kék erek lüktettek és a­­ranybarna •szemében könny­csepp csillogott. “Különös embe­rek — gondolta a fiú — képesek végigjátszani egy ilyen színjá­tékot, hogy megmenthessék egy beteg lelkű asszony illúzióit...” Orlay tudta már, hogy Bere­nice akkor sem hinné el az iga­zat, ha bebizonyítanák neki, mint gyömöszölték le a karkötőt a harcsa torkán a taxiban, elég­gé fáradtságos munkával. A le­genda túlnőtt, a földi méreteken, gyökeret vert és kihajtott, mint a mandragóra. A bamba szoba­irta: Tamás István lány és a szakácsnő a meghatott­ság galamszárnyain repültek szétvinni a hirt a szomszédok­nak, a konyhában összeszalad­tak az - első emeleti cselédek, vi­­céné és házmesterné és izgalom­tól elcsukló hangon, a csoda má­morában‘tárgyalták a rendkívü­li eseményt. ' (Folytatjuk) VÁSÁROLJON azokban az üz­letekben, amelvek lapunkban hirdetnek. Ez önmagának, hirdetőinknek és nettünk is javunkra lesz' Koszorúk, csokruk, vágott és cserepes virágok minden alkalomra SIMKÓ SÁNDOR és fiai Virágháza 93 Franklin Ave. Tel. Kilmer 5-4234 KITŰNŐ FÜTŐ OLAJAT rendelésre pontosan házhoz ^ szállít a Varga Oil Co. TEL. CHarter 7-1320 FRANKLIN PARK, N. J. Varga Gyula, tulajdonos GYÁSZJELENTÉS Megrendült szívvel, mély fájdalommal jelentjük szerető jó testvérünk LOOS SÁNDOR 1953. szeptember 11-én, este 7 óra 20 perckor, alig 31 éves ko­rában, tragikus körülmények között bekövetkezett gyászos el­­hunytát . . . Sándorunk-, aki szerelmese volt a repülésnek, kis gépével Chatham Township-ben egy magasfeszültségű villanyhálózatba üt­között, gépe lángot fogott, lezuhant s egy törekvő ifjú élet pusz­tult el vele . . . Kihűlt tetemét a Gowen Temetkezési Kqpolnában ravata­loztuk fel, ahonnan vasárnap, szeptember I3-án délután 2 órakor a Van Liew temetőbe kisértük s ott, a református egyház szer­tartásai szerint örök nyugalomra helyeztük . . . Emléke szivünkben örökké élni fog! New Brunswick, N. J. 1953. szeptember 17. (104 Easton Avenue) TAKÁCS LÁSZLÓ ÉS NEJE sz. Loos Margit szerető nővére, illetve sógora Gyászolják még volt bajtársai, jóbarátai és sok-sok jóisme­rőse, akiket mind-mind megrendített a fájdalmas hir . . . köszönetnyilvánítás Ezúton is köszönetét kívánunk mondani mindazoknak, akik drága jó fivérem, illetve sógorom tragikus halálesete alkalmából részvétnyilatkozatukkal felkerestek s mély bánatunkat bármi móden enyhíteni igyekeztek. Köszönetét mondunk továbbá Nt. Kosa András ref. lelkész urnák, aki a temetési szertartást végezte, vaalmint a Gowen Temetkezési Vállalatnak előzékeny szolgálataiért. Köszönet a Rákóczi Segéiyző Egyesület reprezentásainak a temetésen való részvételükért és előzékeny magatartásukért. Köszönetét mon­dunk továbbá mindazoknak, akik eljöttek, hogy Sándorunkat utolsó útjára elkisrték, akik virágot küldtek a ravatalra, akik virrasztottak, akik autójukat a temetéskor rendelkezésre bocsá­tották és a kooprsóvivőknek, névszerint: Tishler Ernő, Zombory István, Müller Imre, Földes Domokos, Homoki István és Leleszi János. TAKÁCS LÁSZLÓ ÉS NEJE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom