Magyar Hirnök, 1952. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1952-03-06 / 10. szám
1952. március 6. MAGYAR HÍRNÖK 5-ik oldal A New Brunswicki Magyar Baptista Egyház hírei Közli: Major Mihály, lelkész Istentiszteiét 11-től 12-ig. Igehirdetés és éneklés magyarul, angolul. Úgyszintén imák mindkét nyelven. Az istentiszteletet urvacsoraosztással zárjuk. A vasárnapi iskolában osztályok vanak: gyermekeknek, ifjaknak és felnőtteknek. Kezdetét veszi 9 :45-kor. A délelőtti imaóra 9-kor kezdődik. Imádkozunk a betegekért, bajbaestekért, gyászolókért és a világbékéért. Ha az idő alkalmasnak bizonyul, többen látogatást teszünk Csehy Mihály testvéreinknél délután. Estére nágy vendégeink lesznek Rév. Vér Ferenc szövetségi elnökünk és Rév. Kinda Sándor titkárunk személyében. 6:30-kor imakörünkben már az utóbbi felszólal, mig az esti istentiszteleten mindketten szónokolni fognak. Elnökünk magyarul és titkárunk angolul.* 7-kor ifjúsági egylet, melyben a programot a II. csoport rendezi Farkas Elsie leánytestvérünk vezetésével. Este 5:45-kor énekkargyakorlat, melyet hétkor az evangélizáló tisztelet követ. Úgy délelőtt, mint este az éneklést orgonán kiséri ifj. Pintér József né testvérünk és az énekkar Koye Imre karmester hittestvérünk irányítása alatt énekel délelőtt és este. Istentiszteletünk 8-kor veszi kezdetét s irányítja a gyülekezet pásztora. HÍREK — Férfiaink elhatározták, hogy márc. 29-én nagy közvacsorát rendeznek, amit minden évben megtesznek ilyentájban. Meghívják erre városunk és környéke magyarságát is. Jelen lesz a trentoni nagy zenekar Czeizinger Károly tv. karvezetővel s a vacsora után hangversenyt rendeznek az evangéliom szellemében. Tervbe van véve egy szivbemarkoló képnek a bemutatása is, mely japáni, indiai és formózai jeleneteket tár a szemlélők elé. Vacsora este 6- kor.— Özv. Zih yiktorné tv.-ünk szép otthonában egy fontos gyűlés zajlott le, melyen a keleti vasárnapi iskolák tisztviselői beszélték meg annak a testvéries versenynek a részletei, melynek győztese kétheti vakációt fog kapni. A pályázat 12-18 éves ifjaknak szól. Szépen sikerült Mérgezve volt a lopott tej... Callaway Lay 39 éves detroiti gyári munkás ugjr akarta leszoktatni a tolvajt, aki lakása elől szokta elemelni a tejet, hogy mérget öntött bele. A tolvaj gyanútlanul elvitte a mérgezett tejet, de-hogy megitta-e és meghalt-e tőle, vagy sem, nem tudják; a rendőrség eredménytelenül kutat a tolvaj után... Közben a tejmérgező atyafit őrizetbe vették. A szomszédok szerint: szeret nagyokat mondani és kitalálni dolgokat. Vagy emberölés kísérlete címén, vagy pedig a rendőrség félrevezetése cimén indítanak eljárást ellene. Halász-zsákmány Lars Fahlen, egy Newport, R. I.-i halászbárka kapitánya kivetette hálóját, de hamarosan erős húzást érzett. A motorosbárka billegni kezdett és orra csakhamar lesülyedt. Fahlen kapitány kénytelen volt lekapcsolni a hálót hajójáról. Mikor viszszatért a kikötőbe, tudta meg, mi történt. A Flying Fish nevű buvárhajó a környéken gyakorlatozott, abba akadt bele a háló és ha nem kapcsolják le, a halászbárkát magával húzta volna a mélybe. a február 26-án tartott Minstrel előadás, a Szent László teremben, a Polio Fund javára. A rendezők és szereplők mind egytől-egyig dicséretes igyekezettel, nagyszerű munkát végeztek. Ennek eredményétil tudható be, hogy 770 dollár és 35 centet adott át a bizottság a gyermekparalizis elleni küzdelem céljaira a helyi kampányvezetőségnek, mint a brunswicki magyarság együttes adományát. A Bizottság ezzel kapcsolatban a következő nyilatkozat közzétételére kérte fel lapunkat: A Rendező Bizottság nevében hálás köszönetét kívánunk mondani ezen a helyen is mindazoknak, akik az előadást sikerre vitték, akár szereplésükkel, akár másképen. A nagyszámú közönség megjelenése és a magyarság általános pártfogása sokáig emlékezetünkben marad. Bizonyítéka ez annak is, hogy egy ilyen nagy vállalkozás fáradozásai mindent megérnek. Az estély tiszta maradványát, $770.35-t máris átadtuk a magyarság nevében a helybeli Polio Fund vezetőjének. Hálás köszönetünk a pártfogóknak, a szereplőknek, az öszszes helybeli egyházaknak, mindazoknak, akik velünk tartottak feladatunk keresztülvitelében. Külön köszönet illesse a Szent László R. K. Egyházat a terem rendelkezésünkre bocsátásáért, valamint az Első Magyar Ref. Egyházat, nemcsak az eladott 57 jegyért, hanem a Polio Fund javára külön gyűjtésért is. (A jegyek árával együtt 107 dollárt adtak át.) Köszönet illesse Szabó Menyhártnét is, aki két gyönyörű tortát sütött, amit az előadáson kisorsoltunk. Felemlítjük még Mrs. Sas, Mrs. Kohler, Mrs. Lencsés, Mrs. Monek, Mrs. Lena Benő, Mrs. M. Monek Toth neveit, akik a konyhában segítettek, valamint Sgt. Stephen Laurence és Officer Andrew Small nevét, akik az előadásban résztvettek és az Am. Federation of Musicians Local 204, AFL.-t. Köszönet nékik és köszönet a Hírnöknek is odaadó szolgálataiért. Maradtunk őszinte tisztelettel : BELLA J. ISTVÁN rendező bizottsági elnök VÁGI J. ISTVÁN társelnök EŐRY ISTVÁN TÓTH ISTVÁN VARGA “PEPPY” GYULA RESKÓ JENŐ bizottsági tagok. A New * York 11-ik utcai Függ. Magyai Ref. Egyház hírei Lelkész: Ladányi Zsigmond Cime: 337 E. 24th Street Templom: 206 E. 11 -ik utca Telefon: MU 6-4889 Elvette az “állam” a bérházakat A magyar kommunista kormány állami tulajdonba vette az összes magántulajdonban levő bérházakat és nagyobb magánépületeket. A konfiskálásért “kárpótolják” majd a volt tulajdonosokat, Ígéri a vörös kormány... Mint a budapesti amerikai követség jelenti, házkisajátitó rendelet 50 amerikai polgárt érint, kiknek házaik vannak Magyar- Országon. Ujságpapirhiány Az ujságpapirhiány válságossá tette a sajtó helyzetét egész Amerikában. Kanadából nem tudnak a lapok elegendő papirost kapni. Az árakat a papírgyárak ismét emelték. GYÜLEKEZETI HÍREK — Március 2-ikán bőjtünnepet gyakorolt és úrvacsorát osztott a 11-ik utcai egyház. Délután 3 órakor Petró Elza, Varga Jánosné, Jolán, Szilágyi Istvánná, Lipták Mariska vezetésével nőegyleti gyűlés és szeretetvendégség volt a gyülekezetben. Szilágyi István, Johanson Arthurné, egyháztagsági dijat, Mrs. Béla Pinusz adósságtörlesztési és urvaesorai adományt, Mrs. William A. Dunne-Aliee Garan, Kocsy Sándor, Csipke Károly, Balogh Sándor Hutchison Parkway-i, Mrs. A. Szecsődy, Csizmadia Vilma, özv. Molnár Istvánná, Póla József né, Mrs. Maria Maxim, S. N. és többen névtelenül egyházsegitő adományokat adtak a gyülekezetnek. Márc. 15-én, szombaton este 10 órától a new yorki Magyar Irodalmi Kör és vendégeik a márciusi ünnepségük befejezése után a 206 East 11-ik utcai teremben baráti találkozót tartanak. Febr. 27-ikén a lelkipásztor és többen a gyülekezeti tagok közül résztvettek a down-toWni protestáns egyházak közös böjti istentiszteletén az East 22-ik utcai luth. templomban. DAL ÉS ZENEESTÉLY — Most szombaton, március 8-ikán dal és zeneestély lesz a 206 East 11-ik utcai magyar teremben. A zenét, a többször már tetszéssel szerepelt uj cigányzenekar szolgáltatja. Adakozás a költségekre 1 dollár. Kezdődik 8 órakor. (Regény-folytatás a Magyar Hírlap olvasói számára) ALMABAN IS HAZUDIK GYÁSZJELENTÉS Mély fádalommal, de Isten bölcs akaratában megnyugodva jelentjük, hogy a szerető jó férj, nagyapa, édesapa, testvér és rokon, a Szabolcs megyei Berkeszi községi születésű és Amerikába 1904-ben kivándorolt ID. SZENDREY GÁBOR 1952 február 29-én, áldásos életének 65-ik, boldog házasságának 38-ik évében, 91 Ray St., New Brunswick-i otthonában örök álomra szenderült. Drága halottunk kihűlt tetemét hétfőn, március 3-án, a Maliszewski Temetkezési Otthonból fSouth River) ahol fél volt ravatalozva, a South Riveri Magyar Református egyházban tartott gyászistentisztelet után a Monumental temetőbe, South River, kisértük és ott örök nyugalomra helyeztük. Kedves halott, Isten Veled, Áldott legyen nyugvóhelyed! South River, N. J. 1952. március 3. A GYÁSZOLÓ CSALÁD Gyászolják: Bánatos özvegye Id. Széndrey Gáborné, sz. Kovács Eszter; gyermekei: Helen, férjezett Szabó Lajosné és cs.; Margit, férjezett Brilla Károlyné és cs.; ifj. Szendrey Gábor és cs. Unokái: Lajos, Ferenc, Sarolta, Károly és Dennis. Testvére Vajda Péterné, sz. Szendrey Mária és cs. köszönetnyilvánítás Ezúton mondunk köszönetét Nt. Varga Emil, So. River-i, Nt. Kosa András, New Brunswick-i és Nt. Hartó András So- Norwalk-i református lelkész uraknak a szép és megható gyász-szertartásért, valamint a koporsóvivőknek: Gaydos Jánosnak, Boda Bélának, Palkó Istvánnak, Szabó Istvánnak, Gergely Sándornak és Rácz Jánosnak. Hasonlóképen köszönet illesse mindazokat, akik autóikat rendelkezésre bocsátották, virágokat küldtek, virrasztottak, valamint segítségükkel és részvétükkel gyászunkban velünk voltak. Regény Irta: Tamás István “Ó, a nyomorult! Sohasem látom többé. A rendőrségre kellene telefonálni. Szóljak Pityunak? Lehetetlen. Botrány lesz. Nem illik.” — Ilyen gondolatok kavarogtak vad összevisszaságban az agyában. Pityu táncra kérte. A helyiség meglehetősen zsúfolva volt, a fiú magához szorítva keringett .vele, érezte forró lehelletét és tüskés haja a nyakát csiklandozta. Máskor örült az ilyen ártatlan játéknak, most idegesítette. Pityu bolondságokat fecsegett és Éva, miközben vásott, bájos mosollyal nézett a szemébe, azon törte a fejét, hogyan csíphetné el a menekülőt, aki ezalatt egérutat nyert. Talán már pakkol is... Talán már kiloholt az állomásra! — Imádlak — duruzsolta Pityu — ma este szebb vagy, mint bármikor... “Még kétezer dollárja van a hotel széfjében!” gondolta Éva és a tehetetlen dühtől megremegett. Pityu azt hitte, a szavaival gyújtotta fel a lányt és a vágytól remegnek ezek a félig nyílt harmatos ajkak... De örömest megcsókolná. No, majd hazafelé menet, az autóban, Esztergomig éppen elég alkalmunk nyílik a csókolozásra... — Legszívesebben most rögtön rohannék veled az anyakönyvvezetőhöz — vallotta tréfás őszinteséggel. “Hogy a fenébe szabadulhatnék innen?” — lángolt Éva a tettvágytól. De a vőlegénye úgy tapadt hozzá, akár egy szerelmes polip. Ekkor hirtelen pokoli ötlete támadt. Méltatlankodó arccal fordult Pityuhoz: — Látod ott az asztalnál azt a mélák alakot? — Látom — felelte az ifjú torreádor. — Ez a figura egész este szemtelenül fixiroz! Pityunak más körülmények között elég volt ennyi, hogy kieemlje az asztala mellől a pimosz frátert és móresre tanítsa. De most ragyogott a jókedvtől, ereiben bizsergett a vér, gyomrában a pezsgő, szivében az oktalan szerelem és széles mellére szorítva a lányt, vidáman igy vallott neki taktusra, a muzsika dallamára: — Hogy-téged-bámult,-az-még nem-bün - Trallala . . . Én-is-elnéznélek-estétől-reggelig... Trallala... — Mi ? — fortyant fel Éva — neked ez semmi? Hogy az előbb a karomat fogdosta és illetlenséget sugdosott a fülembe? — Hü, a keservit! Ez aztán már egészen más! — Pityu elengedte a lányt és akkorát horkantott, hogy a dzsesszdobos ijedten bevágott. A vér a fejébe szállt, keze ökölbe szorult, amint széles léptekkel az asztal elé cövekelődött: — Csirkefogó! — harsogta a meglepett sóhivatalnok arcába és mert az lapos pislogással csak nézte, mintha nem őt illetné a sértést, rádüplázott: — Piszok! — és hogy minden félreértést kizárjon, arcul ütötte. —v Majd adok én neked ürilányolíat molesztálni! — És bumm.! — újabb csapást mért a fejére. A megtámadott férfi felugrott és visszaütött. Pillanatok aiatt parázs verekedés támadt, a lokálban felborult a rend, a küzdők a parkett közepére szorultak, akár a többi attrakciók és a közönség kört formálva tolongott, bosszankodott, szikozódott és biztatta a dulakodókat. A zene elnémult, mint mikor a cirkuszban a halálos mutatvány kezdődik. A fergeteges káoszban Évának sikerült észrevétlenül kiosonnia a ruhatárba, sietve elkérte a köpenyét, fepébe csapta a kalapját és beugrott egy taxiba. A soffőrnek izgatottan kiáltotat oda: — Hotel Pimodán. Olyan gyorsan hajtson, ahogy ésak tud! VI. Tizenegy óra már elmúlt, amikor Jimmy, megunva az uccán való céltalan kóborlást, ráfanyalodott, hogy hazatérjen szállóbeli szobájába. Gyalogszerrel bandukolt át a Margit-hidon és ahogy elkocogott a szigeti aluljáró mellett, egy pillanatra megállt és lebámult a Duna hideg örvényeibe. Forró fejét lehütötte a szél és a szemüvegét pára lepte el. Legszivesbeben leült volna és lábait a viz fölé lóbázva bámészkodik tovább. De a rendőr már felfigyelt rá és mert irtózott á feltűnéstől, csendesen elindult a budai oldal felé... (F olytat j uk-> Névtelen levelek Amerikai kommunisták névtelen levelekkel zaklatják a Koreában küzdő katonákat. Azt Írják ezek a szovjet irányította kezek, hogy a katonák hozzátartozói bajban vannak otthon. A 8-ik hadosztály parancsnoka figyelmeztette a legénységét, hogy ne üljön fel a beugrótoknak, kiknek-célja demoralizálni a hadsereget, megkönnyítve ezzel az ellenség munkáját. Bányászok biztonságáért John ,L. Lewis a bányászunió elnöke kijelentette, hogy ha a kongresszus nem dönt hamarosan, akkor majd a unió fog tenni valámit a bányák biztonsága érdekében. A jelenlegi törvények ugyanis nem nyújtanak elegendő védelmet a bányászoknak. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Mindazoknak, akik drága halottunk ÖZV. BECZA FERENCNÉ, sz. Szintai Mária temetésén megjelentek, valamint akik virágokat küldtek, akik virrasztottak, akik részvétnyilatkozatukkal felkerestek akik szentmisét mondattak, akik autójukkal kisegítettek, akik koporsóvivők voltak, a jóbarátö.knak és nagyszámú rokonságnak ezúton is hálás köszönetét mondunk. Külön köszönet illesse a South River-i Szent István R. Kát. Egyház Rózsafeazér Társulatát, az Anyák Klubját, a Szent Név Társulatot, valamint a Magyar Női Demokrata Klubot, a Knights of Columbus So. River Council-1, és a Mária Magyarok Nágyaszszonya Egyletet Köszönetét mondunk továbbá Ft. Poor Ferenc r. k. plébános urnák, aki a temetési szertartást végezte és a Rezem Temetkezési Vállalatnak előzékeny szolgálataiért. A GYÁSZOLÓ CSALÁD GYÁSZJELENTÉS Mély fájdalommal jelentjük, hogy a szerető jó édesapa, nagyapa, testvér és rokon, ,a 40 éve Amerikában élő Id. Kovács István 1952. február 24-én, 62 éves korában Miami, Floridában váratlatnul elhriyt. Drága halottunk kihűlt tetemét hazaszállitattuk és február 29-én a Gowen Temetkezési Otthonból, ahol fel volt ravatalozva, a Szent László Róm. Kát. templomban megtartott engesztelő gyászmise után a Magyarok Nagyasszonya r. k. temetőben helyeztük örökö nyugalomra Fordson. Béke lebegjen porai felett! New Brunswick, N. J. 1952. márc. 6. (Linwood Grove, Stelton, N. J.) A GYÁSZOLÓ CSALÁD GYÁSZOLJÁK: szerető gyermekei István és felesége Margit; Gyula és felesége Elsie; Valamint unokái: Nancy, Margaret, Linda, Robert, Thomas és Richard, úgyszintén testvérei és kiterjedt rokonsága úgy itt, mint az óhazában. köszönetnyilvánítás Ezúton is hálás köszönetét mondunk mindazoknak, akik részvétnyilatkozatukkal felkerestek, akik virrasztottak, akik a ravatalnál és a temetésen megjelentek, akik virágot küldtek, akik szentmisét mondattak, akik autójukkal kisegítettek, akik koporsóvivők voltak és mindazoknak, akik mély gyászunkban mellettünk állottak. Külön köszönetét mondunk e helyen Ft. Király Kelemennek a szépen végzett szertartásért, valamint a Gowen Temetkezéi Vállalatnak előzékeny szolgálataiért és a Rákóczi S. Egyletnek részvételükért. A GYÁSZOLÓ CSALÁD GYÁSZJELENTÉS Fájdalomtól megtört szívvel, de az isteni Gondviselés akaratában keresztényi szívvel megnyugodva jelentjük, hogy a szerető jó férj, édesapa, nagyapa, rokon és jóbarát, a Szatmár-megyei Reszege községi születésű és 48 éve Amerikában élő MOLNÁR JÁNOS áldásos életének 67-ik évében, 1952. február 29- én, pénteken, 36 Thoma.s St. South River-i otthonában örök álomra hunyta le szemeit. Drága halottunk kihűlt tetemét a Rezem Temetkezési Otthonban (190 Main St.) ravataloztuk fel és onnan március 3-án, hétfőn reggel a Szent István Róm. Kát. templomba kisértük, ahonnan az engesztelő gy^ászmise után a St. Mary’s temetőben helyeztük Örök nyugalomra. Az Örök Világosság fényeskedjék neki s lelke találjon idvezülést. So. River, N. J. 1952. március 6-A GYÁSZOLÓ CSALÁD GYÁSZOLJÁK: bánatos özvegye Molnár Jánosné, szül. Mázik Erzsébet; szerető gyermekei: Margit, férjezett Fedor Istvánná és családja, (Rahway), Julia, férjezett Patsie Józsefné és családja, (Sayreville), Olga, férjezett Luschinski Antalné és családja és Irén és Jolám Kisunokái: Ifj. Luschinsky Antal, Stephen, Jack, William és Alice Fedor. Úgyszintén rokonai úgy itt, mint az óhazában, jóbaráí'ai és ismerősei. Az elhunyt a new brunswicki Szent József görög katolikus egyházköségnek, valamint a Bridgeporti Szvetség 66-ik osztályának volt a tagja. köszönetnyilvánítás Ezúton is hálás köszönetét mondunk Főt. Dr. Dunda Ernő g. kath. plébános urnák, aki á temetési szertartást végezte, úgyszintén a Rezem Temetkezési Vállalatnak előzékeny szolgálataiért, továbbá mindazoknak, akik virágot küldtek, akik szentmisét szolgáltattak, akik virrasztottak, akik a ravatalnál és a temetésen megjelentek, akik autójukkal kisegítettek, akik részvétnyilatkozatukkal felkerestek és akik mély gyászunkban mellettünk állottak és bármi módon segítségünkre Siettek. A jó Isten fizesse meg jóságukat ! A GYÁSZOLÓ CSALÁD *2-vj** I f t
