Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-04-01 / 4. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK

IFJ. HORTHY ISTVÁN SZOLGÁLATÁBAN

3.

Farkas György, a ma 74. életévében járó, megjelenésében nyugalmat árasztó és tiszteletet parancsoló öregúr, a KFKI Pápán élő nyugdíjas gazdasági részlegvezetője öt esztendeig élt Horthy István közvetlen környezetében mint inas, illetve a háború hónapjaiban mint tisztiszolga. A kormányzóhelyettes 1942-ben bekövetkezett tragikus halálát követően eltűnt a „világ szeme” elől, hogy fél évszázad után ismét előkerüljön.

Tavaly (1992) adta közre mindaddig ismeretlen, ötven éven keresztül féltve őrzött háborús naplóját, amelynek sorait 1942. június 5-e és 1942. augusztus 21-e között rótta egy pepita füzetbe.

52A PORTRÉ ÉS REPRODUKCIÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ

a valaki, hát „a Gyuri” a megmondhatója annak, hogy milyen ember volt a kormányzóhelyettes. Az elmúlt évtizedekben ugyanis, nem utolsósorban politikai indítékokból, meglehetősen ellentmondásos képet festettek az ifjú Horthyról a különböző „visszaemlékezők” és a történészek. Hiteles adalékokkal szolgál ehhez a napló is, de miként emlékezik gazdájára pápai otthonában Farkas

György?-Amikor - 1937 őszén - a szolgálatába álltam, a MÁVAG vezérigazgató-helyettese volt. A magánéletében - és tudom: a munkahelyén is - rendkívül szerette és megkövetelte a pontosságot. Nála a hét óra mindig percre pontosan a hét órát jelentette. Azért említem példaként ezt az időpontot, mert rendszerint reggel erre az időre kérte az ébresztést. „Gyuri kérem, legyen szíves...”, vagy „Gyuri, légy szíves...” - ez volt a szavajárása. Soha nem utasított, a kérése azonban parancs volt.- Ön, mint a személyi szolga, feltehetően megkülönböztetett helyet foglalt el a környezetében...- Nem jó kifejezés, hogy „megkülönböztetett” helyet. Én abszolút „egy” voltam, „a Gyuri”. Egy megbízható ember, akire a legbizalmasabb ügyeit is rábízhatta.

Az orosz harctéren- Ha nem volt jelen Horthy István, akkor „a Gyuri” volt a Horthy István?- Valahogy így. Hozzám futottak például be - különösen házasságkötése után - a telefonhívások, nálam jelezték az urak látogatási szándékaikat. Egy alkalommal - ezt elmondom - bejelentkezett Ember Sándor, az Aero Club titkára, mondván, szeretné tiszteletét tenni az elnök úrnál. István volt ugyanis a klub elnöke. Rendben kérem, délután öt órára szíveskedjék jönni. Néhány perc múlva ismét csöng a telefon. Felveszem a kagylót: „Teleki