Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-04-01 / 4. szám
Pál vagyok”. Kegyelmes uram, méltóztassék parancsolni!” Gyuri kérem, délután öt órakor mehetnék a méltóságos úrhoz?” Kegyelmes uram, most nem tudom megmondani, de tíz perc múlva vissza fogom hívni. „Köszönöm.” Hívom az Istvánt. A MÁVAG-ban. Vagy már a MÁV elnöke volt, mindegy. Azt mondja a titkár, „értekezlet van, Gyuri, nem bírom bekapcsolni”. Őszi kérem, feltétlenül kapcsoljon be. Föltétlen akarok beszélni a gazdámmal. Bekapcsolt. István úr tudta, ha én mindenáron keresem, annak oka van. Hát ez voltam én. Természetesen a miniszterelnök tette a tiszteletét a palotában öt órakor, s Ember Sándort kértem, hat órára jöjjön.- Mi volt a kormányzóhelyettes inasának a feladata?- Minden. A lakásának, a ruhatárának a rendben tartása, a programjának a számontartása ... Minden. Délelőtt hol van, milyen üzenet jön, hová továbbítsam; délután milyen társaságban lesz, kit fogad; és este hová és hányra megy. Zsakett, cilinder vagy sötét utcai ruha, frakk; nagykeresztek szalagjai, kitüntetések viselendők vagy nem viselendők, mindezt nekem kellett tudni. Hazai és külföldi útjain mindig kísértem, és a tervezett programot, éppen az előkészületek miatt, elsőként mindig én kaptam meg. Néhány díszes kártyát ma is őrzök, sokat elajándékoztam. Legutóbb a Portugáliában élő özvegy Horthy Istvánnénak adtam egyet közülük, amely 1940-es kolozsvári látogatására készült, s minden lépését órára, percre pontosan dokumentálja. Amikor Erdély visszatért, akkor tett utazást Kolozsvárra. Az inas tehát mindent csinált a gazdája körül, mindenről tudnia kellett, a legfőbb bizalmasa volt.-Az állandó készenlét, az éjjel-nappali szolgálat feltételezi, hogy a szolga független, legényember legyen...- No, a nősülés. Tudta, hogy udvarolgatok a későbbi feleségemnek. Egy alkalommal - ez 1940 februárjában lehetett - mentünk valahová a nagykocsival, az Opel Kapitännel, ketten. Nem úgy ültünk mi egymás mellett, mint a süketnémák, hanem beszélgettünk. Valahogy a nősülés került szóba, azt mondja, „látod Gyuri, én már harminchat éves vagyok és még eszembe sem jutott, hogy megnősüljek”. Jól van. Nem telt el néhány nap, ismét mentünk, ezúttal síelni, Ilona grófnő ült a kocsiban, meg Delmár Walternek, a Dunakotró Vállalat igazgatójának a lánya: Szilvia, kitűnő síelő volt; a Svábhegyre mentünk. Egyszer csak megszólal István; „Mit szólnál hozzá, Gyuri, ha megnősülnék?” Hát, méltóságos uram, néhány napja azt mondta nekem, hogy rá sem gondolt még a nősülésre, s engem is lebeszélt róla! S még azt is hozzátette, hogy ha félórával a halála előtt nősül meg az ember, akkor is lesz ideje megbánni... „S mit gondolsz, kit veszek el?” Én sokmindenkire gondolhattam volna, mert én elég sok hölgyet ismertem; egy grófnő itt mellettem, a másik ott mellettem, a harmadik elöl, István mellett... „S mit gondolsz, kit veszek el?” Gondoltam magamban: ennyi közül...- Körülrajongták a nők?- Igen. No, de neki volt egy tartós szerelme. Ezt később nem titkolta el felesége, Edelsheim-Gyulai Ilona grófnő előtt sem, így azzal, hogy most megemlítem, nem követek el indiszkréciót. Bár, azt hiszem, életének ez a titka most kerül először nyilvánosságra. 1928-ban - amikor Amerikába hajózott, hogy Fordéknál munkát vállaljon - ismerkedett meg a francia Yolával, aki akkor vált el és felejteni ment Amerikába. Egy idősebb francia bankár fiatal felesége volt, Neullyben lakott, egy gyönyörű kastélyban, egyidős volt Istvánnal; 1904-es volt Yola is. Szép szerelem volt; István jöjjön haza éjjel is, bármikor, addig le nem feküdt, amig nem írt neki levelet. Gyakran látogatta meg Istvánt Budapesten is, télen a Dunapalotában, nyáron a Margitszigeten szállt meg. En vittem autóval Istvánt hozzá, s fuvaroztam a városban Yolát. István is gyakran felkereste őt Franciaországban. Hoszszú évekig jöttek a sárga levelek, én csak így neveztem a boríték színéről azokat. Aztán valahogy elmaradt Yola, mert a Horthy-család ellenezte. Pedig akkor még nem is gondoltak arra, hogy kormányzóhelyettes lesz. No, de visszatérve arra a bizonyos beszélgetésre, az autóban... És, mondom, mikor lenne az esküvő? „Hát, most áprilisban! És jó lenne, ha te is megnősülnél...” Mert tudta, hogy a Szidinek udvarolok.- Ki volt a Szidi?- A kormányzóné komornája. Ketten voltak a kormányzóné mellett, Szidi és Tóth Gizi. Tóth Gizi szintén az idő tájt egy vasúti pályamesterhez ment férjhez, Ászód mellett az első falu, ott laktak. Szidivel megfogadtuk István tanácsát; március 30-án megesküdtünk, Istvánék 1940. április 27-én keltek egybe.- Nászúira mentek?- Istvánék igen. Ifjú feleségével a kis Áradó sportgépen bejárták a fél világot, Farkas György háborús kitüntetése
