Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-01-01 / 1. szám
télyű szakértő zsűri előtt a Republika Legelegánsabb Hölgyei délelőtti, délutáni, kis- és nagyestélyi toalettjeikben. Tudtam, hogy a ruhakölteményeknek összhangban kell állniuk viselőjük személyiségével, egyéniségével, de még lelki intelligenciájával is. Olyan lehet ez - gondoltam -, akár egy kutyakiállítás vagy egy lószépségverseny, amelyen a bírák figyelme a legparányibb részletekre is kiterjed. Így csak odahaza szurkolhattam Vilma néninek, aki ekkora nagy fába vágta a fejszéjét. Mondanom sem kell, ő nyerte meg a versenyt, ő lett a Csehszlovák Köztársaság legelegánsabb asszonya. Nagyon, de nagyon örültem, hogy megszerezte e nagy dicsőséget a mi kisvárosunknak. Hogy mikor? Valamikor a harmincas évek első felében. Gyűjtöttem és eltettem az akkori képes hetilapokat, amelyek címképei az ő fényképét ábrázolták. De Vilma néni többre vágyott, versenyre kelt Európa legelegánsabb asszonyaival, hogy a legnagyobb eleganciaversenyen elnyerje az „Európa legelegánsabb asszonya” címet. Sose tudhatom meg, vajon sikerült-e volna néki, mert közbejött a második világháború. Már nem utazhasd»/?# ndmestie. /fővé ^dmky, pátír résziét. A mi kisvárosunk főtere a harmincas években FOTÓK: ARCHÍVUMBÓL tott felkészülni, sportkifejezéssel „edzeni” Párizsba. Utoljára 1944 egy rendkívül hűvös tavaszi napján láttam Vilma nénit. Mamám, Vilma néni, Hugó bácsi és jómagam együtt korzóztunk a főtéren. A déli korzón. Vasárnap volt, a szagosmiséről jövők korzózása. Vilma néni nagyon elegáns volt, bár nem az utolsó párizsi divatot képviselte. Drága, fekete breitschwanz-bundáján kiáltóan sárgállt a hideg napfényben a sárga csillag. Hugó bácsi is sárga csillagot viselt. Mi nem voltunk zsidók. Barátok voltunk. Tüntetés volt a közös korzózásunk. Gúnyos, kihívó vagy sután lesütött tekintetekkel találkoztunk, míg fejünk felett közönyösen zúgott a déli harangszó. Csehszlovákia hajdani legelegánsabb asszonya és férje elhamvadtak valamely náci haláltáborban. A város egykori hölgyei, ha irigyelték, vagy ha gyűlölték is, mégis megpróbálták utánozni eleganciáját, s ez mindenesetre előnyükre szolgált. Hogy megsiratták-e? Nem tudom. A mi kisvárosunk is megszenvedte a háborút, a bombázások sok áldozatot követeltek, s mert a magyar ajkú lakosság egy részét szét- vagy áttelepítették Magyarországra, s mert közben majd fél évszázad is eltelt, Vilma néni nem válhatott legendává a városban, amelyben született s amelyből elhurcolták. Negyvennégy óta már én sem élek szülővárosomban, pestivé lettem. Pesten lakom, Pesten, mely egykor elegáns és szép asszonyairól volt híres. Akkor, amikor a hölgyek a számukra előnyöst választották a divatból, és amit viseltek: sikkesen, bájosan viselték, vagyis elegánsak voltak. Ó, be jó is volna, ha újra divatba jönnének a régi eleganciaversenyek! TORDON ÁKOS
