Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-01-01 / 1. szám

MŰVÉSZPORTRÉ HATVAN EV UTÁN - PESTEN A SZTEPP NAGY HERCEGNŐJE Aki mostanság Pestre jön bárhonnan a világból - ezt nem hagyja ki. A Nagyme­ző utca valóságos zarán­dokhellyé változott. Ötven­nyolc évi távoliét után a Fő­városi Operettszínházban színpadra lépett Rökk Mari­ka. Kálmán Imre Marica grófnő című, számára átírt operettjében Katját, az Oroszországból évtizedek múltán hazatért nagyher­cegnőt - hajdani revűsztárt - alakítja. Az, hogy valaki közel nyolcvanévesen vé­gigjátszik, végigénekel egy zenés darabot: önmagában színháztörténeti csemege. Számítsuk még hozzá: part­nere nála ötven évvel fia­talabb táncoskomikus, akit szinte legyőzött táncban, erejéből újrázásra is futot­ta... És a körülbelül tizen­öt gyorsöltözés, a bámula­tos új és új jelmezek tára valóban szemkápráztató. Mindeközben könnyesre kacagtatja a közönséget. Mert a humora a sajátja - nem találja ki helyette senki a poénokat. Még a próbák idején ta­núja voltam annak, hogy az ugyancsak világhírű Né­meth Sándor (a fergeteges előadás nagyszerű rendező­je) is „bedőlt” a Rökk-féle beugratásoknak. „Szép város Kolozs­vár...” - Ahogy felhangzik a dallam (a tánc még el sem kezdődött), a közönség fel­állva ünnepel. És ezt még csak tetézi a „Jöjjön velem nagysád, simít járni!”, ami-Mitől örök Rökk Marika? 32

Next

/
Oldalképek
Tartalom