Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-05-01 / 5. szám

HÉTKÖZNAPI KÜLÖNCÖK soltvadkerti vendéglős A magyar Alföldön, a Duna-Tisza közén, Kecskeméttől nem messze van egy köz­ség, amelyet Soltvad­­kertnek hívnak. És éppen a Kecs­kemét felől érkező út mentén, a Bócsai úton áll egy kétszintes ház. Lenn vendéglő, fönn lakás. Szakái László a tulajdonos. Az 1970-es évek közepétől - s ez ak­kor nagy szó volt Magyarorszá­gon - magánvendéglő az övé. Azóta kis panziót is nyitott a solt­­vadkerti tó mellett, ahol a kert­ben és a szőlőben minden vendég annyit szed magának helybeni fo­gyasztásra, amennyit akar. Szakái László megszállottja a szakmá­nak. Vendéglős, szakíró, oktató, gyűjtő és kiadó. Két fiát is beol­totta a szakmaszeretettel. Jánoshalmán, a vasúti restiben kezdte. Tizenötéves volt. Hangu­latos kisvendéglők voltak akkor ezek a pályaudvarokon, ahol helybeliek és átutazók egyaránt szívesen elidőztek. (Istenem, le­hetett kapni még zónapörköltet! Hol van már?!) Az emberismere­tet, a szakmaszeretetet, az elköte­lezettséget a vá­lasztott foglalko­zás, téma, életvi­tel iránt ott is­merte meg, ott ivódott belé. A fővárosban tanult tovább. Szállodai vendéglőn, ka­tonaszakácson, hasonló utakon át vitte útja Soltvadkertre. 1984- ben vendéglője megkapta a FIP­­REGA elismerő védnöki tábláját. Ott vagyunk Soltvadkerten, túl már az ebéden, s megyünk föl az emeletre, a lakásba. A vendéglős­nek külön dolgozószobája. Ez rendjén is van, elvégre szakíró is. De mik vannak abban a dolgozó­­szobában, a méret szerint épített polcokon?! Másfél ezer kötetes, párját rit­kító szakmai könyvtár. (A törté­nelmi, szépirodalmi kiadványo­kat nem számítva.) Zömében rit­kaságok. Felsorolhatatlan a ven­déglátóipar-történeti magángyűj­tő teljes anyaga, hiszen a könyve­ken kívül étlapok, menülapok, kézzel írt szakácskönyvek, külön­leges szakmai kiadványok is ott sorakoznak a polcokon, fiókok­ban, szekrényekben. Gyűjtemé­nyét külföldön, több országban is jegyzik. Csak a könyveiből csemegé­zünk. Ott a Paprika a konyhában színes-díszes kötésű kötete; ha­sonmás kiadásban is remekül mutatna és hasznos lenne. Az­után A legújabb házi cukrászat ké­zikönyve, persze a századforduló idejéről, de mit sem avult. Vagy: Húspótló ételek hústalan napokra. És például birkaételek recept­ajánlata. Egy kuriózum: ízletes hadiételek. Ami talán egyre aktu­álisabbá válik újra: Magyar gaz­daasszony teendői. És: Nagyma­­gyarország szakácskönyve. Ám nemcsak szakácskönyvek, receptgyűjtemények. Hiszen ez a szakma sok minden más témát is vonz. Például van Vicellérkönyv. Ma is, sőt a privatizáció, a vállal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom