Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)
1993-05-01 / 5. szám
huszonötezer ember előtt; túlnyomó többségükben szlovákiai magyarok ültek ott. Úgy érzem, ők voltak a produkció legértőbb és leghálásabb közönsége a tíz év alatt.- S volt még a világhírű spanyolországi, sevillai bemutató.- Igen, az EXPO-t rende ző Sevilla 1992 májusában. A város legszebb, Szent Ferencről elnevezett főtere zsúfolásig telve. Mindnyájan tudtuk, éreztük: a nagyvilág előtt méretünk meg. Azóta már ismeretes: a nemzetközi közönség megértette és óriási tetszésnyilvánítással fogadta előadásunkat. A siker mindenekelőtt arról győzött meg, hogy a világ előtt Magyarországot olyan kulturális produktumokkal kell képviselni, amelyek a történelmünkről, a gyökereinkről, a formakincsünkről mondanak jellemzőt és fontosat.- Ön nemcsak rendező, hanem igazgató, hivatalnok. Hogy egyezteti lelkében, gondolat- és érzelemvilágában a kettőt?- Nagyon jól. Használni és szolgálni akarok. Jelentős állomás volt a pályámon, hogy 1986- ben, pályázat útján elnyertem a Szabad Tér Színház igazgatói posztját. Régi álmom valósult meg már az 1981-es Illés-koncert filmváltozatának elkészítésekor; s még inkább, amikor az „István...” közönségre gyakorolt elementáris sugárzását tapasztalhattam. A Szabad Tér Színháznál sok egyéb - az igazgatósággal járó - tennivalóm mellett lehetőségem nyílott nagyszabású operaelőadások rendezésére (Aida, A trubadúr, Porgy és Bess, Rigoletto), amelyek a legrangosabb múltú, legnagyobb befogadóképességű Margitszigeti Színpadunkon jelentős szakmai és közönségsikert értek el.- Ön hét éve áll a Szabad Tér Színház élén. Ez idő alatt az intézmény, a hozzá tartozó négy szabadtéri színpad műsora, a tárgyilagos megítélés szerint, széles körű látogatottságnak és elismerésnek örvend.- Színpadaink művészeti profilját markánsabbá tettük, mind a komoly, mind az úgynevezett könnyű műfaj területén. Egyik „kedves gyermekünk” a Margitszigeti Színpad oratóriumsorozata, amelyet a Tolcsvay-testvérek Magyar miséjével indítottunk; s a későbbiek során olyan neves külföldi és hazai alkotók műveit szólaltattuk meg, mint Bernstein, Webber, Szörényi Levente, Tom Parker, Illés Lajos, Vukán György, Paul McCartney. Az intézmény keretén belül, vállalkozási formában, létrehoztuk a Szabad Tér Kiadót, amelynek nyereségéből korábban jelentős összegeket tudtunk átirányítani a színházi költségvetésbe. Pénzintézetektől, vállalatoktól kaptunk jótékony és nagyvonalú támogatást, ami a mi esetünkben is „kultúramentőnek” bizonyult. Munkánk összefoglalása és még kiterjedtebb dimenziókba emelése szempontjából nagyon nagy jelentőséget tulajdonítok az 1996-os budapesti EXPO-nak, hogy e kivételes alkalommal a magyar kultúra, a művészeti élet milyen arcát mutatja majd a világnak. Ami a Szabad Tér Színházat illeti: már hosszabb ideje ennek az eseménynek a szellemében dolgozunk. A repertoár kialakításától kezdve színpadjaink műszaki korszerűsítéséig mindent elkövetünk, hogy az idelátogató sok százezer külföldi jeles bizonyítványt állítson ki rólunk. MÁTYÁS ISTVÁN
