Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-04-01 / 4. szám

VISSZANÉZŐ AHOL TIZENEGYKOR HARANGOZNAK Kőszeg egyik turisztikai látványossága őszeg legfőbb nevezetessé­ge a híres vár. Ahogy a csendes határszéli városká­ban megállunk pihenni, és felnézünk a most is büszke tornyokra, alig-alig tudjuk elképzelni, mekkora vész szakadt az itt élőkre az Úr 1532. esztendejében. 1529-ben Szolimán szul­tán Bécs ellen vonult. Mi­kor az ostrom meghiúsult, Ferdinánd király Ju­­risics Miklóst -4r Konstantiná­­polyba küldte, hogy tárgyaljon a békéről. A bi­zalmatlan Szolimán Jurisi­­csot börtönbe vettette, aki így csak egy év elteltével térhetett vissza Kőszegre, ahova az elutazás előtt ne­vezték ki várnagynak. 1532 tavaszán megindult a török, és minden különö­sebb nehézség nélkül elfog­lalta a Dunántúl nagy ré­szét. Ibrahim nagyvezír csa­patai augusztus elején értek Kőszeg alá, és öt napig tar­tott a felvonulásuk. Az ost­rom tizedikén kezdődött. A várban nem volt ren­des katonaság, csak a föld­műves nép keresett ott me­nedéket, vitte, mentegette feleségét, gyermekeit, va­gyonkáját. Ezer fegyverbíró férfi, huszonnyolc huszár, tizennyolc német lovas katona, ezernyolc- V száz asszony, két­­ezer-három­­•v száz gyer­­mek vár­ta sorsa beteljesülését. A várost ezzel szemben húsz­ezer janicsár és negyven­ezer tatár vette körül. Az ostrom kezdetekor a törökök a környező szőlő­hegyekről két álló napon át lőtték Kőszeget. A várvé­dők a lehetőségekhez mér­ten viszonozták az ágyútü­­zet. Néhány nap alatt tizen­kilenc rohamot vertek visz­­sza a mindenre elszánt ma­gyarok. Ekkor a törökök aknákat ástak a tornyok alá. A kő­szegiek azonban szembeás­tak velük, és mikor a két alagút összeért, kézitusában kiűzték az ellenséget. Egy török behatolás sikerrel járt a tizenharmadik napon, vé­gül a magyarok mégis a ma­guk oldalára fordították a győzelmet. A török sereg taktikát változtatott. Kivágták a környék fáit, szinte puszta­sággá változtatták a Kőszeg környéki tájat. Az irtózatos mennyiségű fát mind a vár­árokba hányták, így nem­csak feltöltötték azt, de a fal tetejéig érő tornyokat is emeltek, amikre felhágva a várba ugráltak. A magyarok szurokkal, lángoló kévékkel próbálták a fatomyokat fel­gyújtani, az ostromlókat pe­dig most, a legkritikusabb pillanatban is, sikerült a fa­lakról leszórni. Huszonnyolc nap után Ibrahim elunta a sikertelen próbálkozást. Követet kül­dött Jurisics Miklóshoz. Ju­­rusics kijött a várból tár­gyalni - nem tehetett mást,

Next

/
Oldalképek
Tartalom