Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-04-01 / 4. szám

hiszen se élelmük, se lőszerük nem volt ekkor már. Olyan megállapodást kötöttek, ha Ibrahim kitűzheti a vár fokára a zászlót, elvonul Kőszeg alól. Jurisics engedett: jelképesen átadta a várat, de a belső falakat sohasem lépte át török katona.

A védők vesztesége négyszáztizennyolc fő volt. A város vezetői közül négy tanácsos, három választott kapitány, egy őrmester és egy toronyőr esett el.

Európa ekkor már Bécs ostromát figyelte lélegzetvisszafojtva. A kőszegiek hőstettének híre azonban így is messze földre eljutott; Hans Sachs, a kor neves költője is megénekelte az ostromot. Ferdinánd király Jurisics Miklósnak a Kőszeg bárója rangot adta, a városnak pedig örökös vám- és harmincadmentességet adományozott.

Egyébiránt egy különös adat is fennmaradt a tizenhatodik századi jegyzőkönyvben. A vár védelmében vitézségével kitűnt két zsidó kereskedő, Hatsch Arz és Mutsch Hatschi, s ezért engedélyt kaptak, hogy a városfalon belül telepedhessenek. Ez abban a korban egyedülálló volt.

A város elöljárói úgy döntöttek, hogy a győzelem emlékére mindennap tizenegykor megkongatják a harangokat. Ezt a „fogadalmi harangszót” ma is hallhatja a Kőszegre látogató vendég.

N. A. K.

FOTÓ;

C'SiGÓ LÁSZLÓ

A város ma is a török idők hangulatát idézi