Magyarok Világlapja, 1993. január-május (46. évfolyam, 1-5. szám)

1993-04-01 / 4. szám

hiszen se élelmük, se lősze­rük nem volt ekkor már. Olyan megállapodást kötöt­tek, ha Ibrahim kitűzheti a vár fokára a zászlót, elvo­nul Kőszeg alól. Jurisics en­gedett: jelképesen átadta a várat, de a belső falakat so­hasem lépte át török ka­tona. A védők vesztesége négy­száztizennyolc fő volt. A város vezetői közül négy ta­nácsos, három választott kapitány, egy őrmester és egy toronyőr esett el. Európa ekkor már Bécs ostromát figyelte lélegzet­visszafojtva. A kőszegiek hőstettének híre azonban így is messze földre elju­tott; Hans Sachs, a kor ne­ves költője is megénekelte az ostromot. Ferdinánd ki­rály Jurisics Miklósnak a Kőszeg bárója rangot adta, a városnak pedig örökös vám- és harmincadmentes­­séget adományozott. Egyébiránt egy különös adat is fennmaradt a tizen­hatodik századi jegyző­könyvben. A vár védelmé­ben vitézségével kitűnt két zsidó kereskedő, Hatsch Arz és Mutsch Hatschi, s ezért engedélyt kaptak, hogy a városfalon belül te­lepedhessenek. Ez abban a korban egyedülálló volt. A város elöljárói úgy döntöttek, hogy a győzelem emlékére mindennap tizen­egykor megkongatják a ha­rangokat. Ezt a „fogadalmi harangszót” ma is hallhatja a Kőszegre látogató vendég. N. A. K. FOTÓ; C'SiGÓ LÁSZLÓ A város ma is a török idők hangulatát idézi

Next

/
Oldalképek
Tartalom