Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

MV-MÚZEUM RÉGI IDŐK K Latabár Kálmán A dinasztia két tagja Hervé Lilijében A Latabár család története azonos a magyar színház­történelemmel. Az 1811- ben született Latabár Endre óta mindig jelen vannak a magyar színpadokon. Vitat­hatatlan, hogy köztük Kál­mán a legnagyobb. Ponto­sabban II. Kálmán, hiszen e névre hallgatott nagyapja s hallgat fia is. Második Kálmán a ma­gyar színészet egyik legna­gyobb alakja. Akkor is, ha ezt némely sznob műíté­szünk fintorogva kétli. Mert szerintük ami vidám, ami derűs, az nem lehet művé­szet. Chaplinnek még csak­­csak elnézik, hogy móká­zott, de szemükben ő a ki­vétel, aki erősíti a szabályt. Mert amin nevetnek, ami­nek sikere van, az nem mű­vészet, hanem a közönség igényeinek kielégítése. Latabár Kálmán nagyon nagy művész volt. És min­dig igyekezett legjobb tudá­sa szerint kiszolgálni a kö­zönséget. Ez a legnagyobb művészet - ezért sikerül csak nagyon keveseknek. Fiatal éveiben Bécsben, Berlinben hódított. Az otta­ni kritikusok már akkor is a legnagyobbakhoz: Chaplin­hez és Buster Keatonhoz hasonlították., Reinhardt Kálmánt és Árpádot Euró­pa fiatal színésznemzedéke legjobbjainak mondta. Vi­lág-, de legalábbis európai karrier várt rájuk. De ők hazajöttek, mert magyar szí­nészek akartak lenni. Kálmán sikere freneti­kus. A Latabár név szemé­lyén keresztül a humor szi­nonimájává emelkedik. A közönség rajong érte, a színházak, mozik előtt hosz­­szú sorok állnak, ha a pla­kátok az ő fellépését hirde­tik. Kálmánt egy pillanatra sem szédítette meg a siker. Éppen ellenkezőleg: elmé­lyítette felelősségérzetét. Tudta: sokat várnak tőle, és ő meg akart felelni a vára­kozásnak. Népszerűségét propagan-

Next

/
Oldalképek
Tartalom