Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
dafilmecskékben használták ki - ugyanakkor bűnéül rótták fel. A szocializmusban csak a politikai vezető „elvtársak” lehettek sztárok ... Bár kitüntették Kossuth-díjjal, érdemes és kiváló művészi címmel, szüntelenül el kellett viselnie az „építő bírálatot”. A sajtó mintha rajta trenírozott volna a többpártrendszerre: úgy kezelték Latabárt, mint manapság a kormányt. Még ha dicsérték, azt is sértő módon tették. Emlékszem, milyen mértékben felizgatta, amikor őt, a komikusok királyát, a szakma profeszszorát egy újságiró - talán tudatlanságból? - vállveregetve „tehetséges táncoskomikusnak” aposztrofálta. Számtalan támadás érte „haknizása” miatt is, aljas módon és indokolatlanul. Igen, szakadatlanul járta műsorával a vidéket. De miért? Amikor a filmgyártás áttért a „művészfilmekre”, rá többé nem volt szükség. Színháza is egyre ritkábban foglalkoztatta. Ám benne élt a hivatás- sőt küldetéstudat. Tudta, ő arra kapta Istentől a tehetségét, hogy vidámságot lopjon az emberek leikébe. És neki mindegy volt, hol teljesíti a kötelességét: az Erkel Színházban vagy netán egy kis szabolcsi falu düledező kultúrházában. Súlyos betegen is rótta a százkilométereket, mert mélységesen hitt abban: ez a dolga. Ő igazán, szívvel-lélekkel a nép művésze volt. Tizenötmillió magyar komédiása. Nem volt földrész - kivéve persze az Antarktiszt... -, ahol meg ne fordult volna. Amerikában léggömbbel a kezében lépett a színpadra. „Hoztam maguknak egy kis pesti levegőt!” - mondta és kiengedte a léggömb „tartalmát”. Ez volt talán az egyetlen eset, amikor viccnek szánt mondatán a közönség nem a nevetéstől könnyezett. Amikor hazatérte után Amerikáról faggattuk, legyintett. „Oly mindegy, hol lépek fel, Los Angelesben vagy Lajosmizsén. Itt is - ott is magyarok ülnek a nézőtéren, itt is - ott is kedvesen szolgál ki a pincér előadás után a vendéglőben. De a Los Angeles-i pincér kedvességének nem tudok örülni. Az mindenkivel kedves. De a lajosmizsei csak velem!” Ha Miskolcon járt, mindig elzarándokolt dinasztiaalapító őse, Endre sírjához. Dicsekedve mutogatta: Miskolcon van Latabár utca is. Ebbe a városba szinte hazajárt. Éppen ezért boszszantotta, hogy egyszer Miskolc főutcáján sétálva a munkából hazasiető, fáradt emberek ügyet sem vetettek rá. Nem szerette, ha ismeretlenek leszólították, mutogattak rá, összesúgtak a háta mögött - de ha ez elmaradt, sértésnek tekintette. Morgolódott: „Most nézd meg! Észre se vesznek! Bezzeg, amikor még filmeztem, Latabár Kálmán anno..., amikor még az ifjabb „Kálmus” és Kati az iskolapadokat rótta nem ez volt. Ha végigmentem a miskolci utcán, leállt a villamos!” Aztán, rádöbbenve, hogy kicsit tán túlzott, hozzátette: „Igaz, a sínen mentem!” Betegségével is tudott tréfálni. Élőadás után mindig inzulininjekciót adott magának. Egyszer egy vidéki kultúrházban éppen akkor nyitott be az öltözőbe a fiatal kultúrosnő, amikor Kálmán a tűvel a combját célozgatta. Kálmán, hogy eloszlassa zavarát, udvariasan felpattant és felajánlotta az injekcióstűt: „Megkínálhatom?!” Humora még a halálos ágyán sem hagyta el. Amikor meglátogattam a Kútvölgyi Kórházban és a hogyléte iránt érdeklődtem, keserűen mondta: „Meglátod, nemsokára minden újság nagyon szépeket fog írni rólam!... És én pont előző nap fogok meghalni!...” így is történt... Ha élne, idén novemberben lenne 90 esztendős. És nagyon boldog lenne. Mindig mélyen vallásos, hagyománytisztelő ember volt, aki megérdemelte volna a sorstól, hogy megérje a változásokat. Közel lakom a Farkasréthez. Ha jó társaságra vágyom, magányos sétát teszek a sírok között. Ilyenkor mindig megállók Latabárék előtt. Gondolatban elmesélem nekik, hogy az időről időre felújított filmjeiken ma is könnyesre kacagja magát a közönség - nemcsak a régiek, hanem az azóta születettek is meg hogy Újpesten van egy kis utca, amely Latabár Kálmán nevét viseli. Bár lehet, hogy Kálmánka elégedetlenkedne: miért ilyen kis utca, és miért pont Újpesten? De ha megtudná, hogy a Latabár Kálmán utca a hosszú, széles Árpád útból nyílik, megnyugodna. Még akkor is, ha az Árpád út táblájára nincs kiírva a családnév... SZUHAY BALÁZS59
