Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-03-01 / 3. szám

madarat és a Városligetben az Anonymus-szobrot. Édesapja is fémművesként mesterkedett. A kisfiú szí­nésznek bátortalan volt, úgyhogy inkább filmesnek készült.- Ujjongtam az örömtől, amikor 1944-ben a VI. kerü­letben lebombázták az üze­met; nem kell átvennem, él­hetem a saját életemet. Az államosításnak már kevésbé tapsikoltam, mert akkor már tudtam, hogy a filme­zéshez pénz is kell. A Kölcseyben érettségi­zett, majd Kanadába ván­dorolt... S az amúgy is ke­serves-nehéz szakmát kezd­te tanulni a legelején; labo­ránsként, vágóként, asszisz­tensként.- Aztán? Aztán már ment magától. Bob szerint ilyen egysze­rű a tehetség képlete. Egyszer, a hatvanas évek közepén haza akart jönni. A honvágy, a honvágy. A barátnője rászólt:- Mit akarsz itt? Ahol Galli-Curcit, a világ legna­gyobb énekesnőjét is kifü­tyülték az Operából, ahe­lyett, hogy ünnepelték vol­na? Mit akarsz te megmu­tatni? Azért volt mit. És éppen Budapesten. Jóval később, a kanadai légitársaság, az Air Canada reklámjában Bob újból bizonyította: nem ismer lehetetlent. A lé­gitársaság járatainak állo­másait filmezte: Londont, Párizst, Münchent - és Bu­dapestet. Csakhogy. Csak­hogy Pestre akkor még nem jártak az Air Canada gépei, hanem csupán Bécsbe.- Nem baj, inkább men­jünk Budapestre, az éppen úgy néz ki, mint Bécs, és én jobban meg is tudom csi­nálni - győzködte a meg­rendelő céget. És lett csoda. Az elegáns párok esti sétá­ját díszkivilágítás, szökő­­kútfényjáték tette még han­gulatosabbá, s vonzóbbá a várost, ahová repülni lehet az Air Canadával. Az alap­ötlet az volt, hogy az ele­gáns, igazán reprezentatív villanykapcsolót - amit Ka­nadából hoztak magukkal - egy ifjú pár megnyomta, és Budapest összes utcájának minden fénye kialudt, majd újból szétáradt. Ezt sehol a világon másutt nem lehetett volna elintézni, megszervez­ni, hogy egy főváros teljes közvilágítását egy reklám kedvéért le-föl kapcsolgas­sák.- Ilyesmi csakis Magyar­­országon lehetséges. Furcsa ez: mindazt, amit másutt, bárhol, könnyedén el lehet intézni, itt sehogy sem, és ha valami másutt lehetet­len, az az én hazámban könnyedén megvalósítható. A kanadai zászló élőképe így mondja: az én ha­zámban. Pedig Kanada iga­zán megbecsüli. Öt évvel ezelőtt ünnepelte Toronto másfél évszázados jubileu­mát. A százötven év emlé­kére éppen százötven kana­dai állampolgárt tüntettek ki, akik munkásságukkal hozzájárultak, hogy Toron­to olyanná váljék, amilyen lett. Filmes egyetlen egy volt közöttük: Schulz Ró­bert. Magyar is egyetlen: ő. A francia- vagy angol-ka­nadai anyanyelvi vita kér­dést, sőt az akkori viszályt Bob a kanadai hazaszeretet filmjével oldotta fel. Beöl­töztetett 894 fiút és leányt: fehér havon álltak egy sta­dionban, piros kabátban - a kanadai zászlót formálták meg így, élőképben: a ka­mera egyre feljebb és fel­jebb emelkedett, miközben a fiatalok angolul és fran­ciául énekelték a kanadai himnuszt. így került Bob - és egész munkássága - a százötven legmegbecsül­tebb kanadai sorába. Faludy György életfilmje És most? Most itt Pesten az irodalomnak, a művész­filmeknek szenteli idejét. A terveknek. Faludy György­ről, élő klasszikusunkról kí­ván forgatni.- Már évekkel ezelőtt, egy karácsonyi ötletként, el­készítettem a Halleluja cí­mű versének képi változa­tát. Jónás György írta, ő volt a producere is. Faludy azelőtt még soha nem látta, hogy saját verse valaki más­ban milyen képeket idéz fel. Nagyon tetszett neki. De most többről lenne szó. Egy életfilmről.- Többet nem tudhatunk meg?- Még nem. Folynak a tárgyalások. És Bob jellegzetesen, so­kat sejtetően hunyorog. Biz­tosak lehetünk benne, hogy ez is sikerül... SZŐKE SÁNDOR Los Angelesben, a Magyarországon is ismert Rendőrakadémia c. filmsorozat forgatási szünetében a főszereplőkkel REPRODUKCIÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ

Next

/
Oldalképek
Tartalom