Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-03-01 / 3. szám

HAZAI KÖRKÉP csináljuk meg ezt a marha­ságot. De a csomakőrösi, az nem új szobor, érted? Azt minden ceremónia nélkül felállítjuk, mint régit. A ko­­vásznait, azt felavatjuk, úgy, ahogy illik. (Haj, mi­csoda ünnepség jött össze Csomakőrösön is!) Azóta van Körösi Csorna Sándornak két szobra, s azóta rendeznek ünnepség­párost vagy ikerünnepet Kovásznán, a temesvári Jecza Péter alkotta modern szobor talapzata mellett és a diófás szülőfaluban, a múlt század hangulatát su­galló, a nagyközönség szá­mára mindig szűk kis téren. Még a diktatúra szigorodó esztendeiben is került titok­ban mindig virág a szobrok mellé, akkor is, amikor csak családi körökben, baráti társaságokban bujkálhatott az érettünk való szó és igye­kezet. Az ünnepség már a nyolcvankilences karácso­nyi fordulat bátorságában megmártózva született, akárcsak a tavalyi. Hozadé­­ka az eddigi háromszéki megemlékezésekénél azért volt több, mert a múlt év­ben megalakult a kovásznai ■í Körösi Csorna Sándor Köz­művelődési Egyesület. Strachinaru Petre, megyei művelődési főfel­ügyelő-helyettes, a kovász­nai szobor talapzata mellé állva mondta el, hogy a mi Sándorunk az általa ismert tizennyolc nyelv között a románt is feltüntette, ame­lyet itthon és a nagyenyedi kollégiumban tanult meg. Ez a férfiú - mondta - az ország és az egyetemes em­beri kultúra büszkesége. Er­re figyeljünk és viszonyaink efelé mutató rendezésén munkálkodjunk. így az ál­tala ismert tizennyolc nyel­ven fogalmazhatjuk meg, hogy ez a székely-magyar származék valóban minden­kié, azoké is, akik nem is­mervén őt, emlékének pró­bálnak ártani. SYLVESTER LAJOS es a Sass-kúria a Petőfi méhes Egykor önálló falu volt, ma már csak a Tolna megyei Kö­­lesd külterülete a Sió menti Borjád. Törté­nelmi környezetben lévő, nagyon szép külterület. Kö­­lesden egy XVIII. század­beli, helyrehozott kastély­ban ma az ország legna­gyobb falusi képtára talál­ható. A kastély előtt a kevés számú Kossuth-szobrok egyike, mely nem a nagy időbeli kormányzót ábrá­zolja, hanem az aggastyán emigránst. Borjád felé to­vábbhaladva az úton, balra ipari műemlékre figyelhet fel a látogató. Ez hazánk­ban az egyetlen megmaradt sörétgyártó torony. Oda­benn a faluban pedig a kö­zelmúltban új köntöst ka­pott a Sass család kúriája és mögötte a nádtetős, korhű­en berendezett méhes, ahol a hagyomány szerint Petőfi A Sass-kúria és a Petőfi méhes FOTÓ: KISPÁL MÁRIA írta verseit, az itt töltött kel­lemes napjai során. Valahol ezen a tájékon ballagott lassacskán az a négyökrös szekér a költővel és Sass Erzsikével, amelyen közösen választottak csilla­got. A táj egyébként Petőfi­nek ismerős volt, a szom­szédos Sárszentlőrincen (ahol most emlékszoba van, és ahol szeptemberben a Petőfi nevét viselő intézmé­nyek vezetői tanácskoztak) járt iskolába. A Sass-kúria sokáig ebek harmincadján volt, míg egy ügyes vállalkozó - Molnár János, a Méhes Kft. vezető­je Kölesden - tőkét nem szerzett restaurálására. Most vendégfogadó és kemping, ahol ősszel a gyermek- és ifjúsági írók rendezték meg tizenkette­dik, Tolna megyei találko­zójukat. ORDAS IVÁN11 I

Next

/
Oldalképek
Tartalom