Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
INTERJÚ Ami a társadalomban, az az iskolában BESZÉLGETÉS DOBOS KRISZTINA HELYETTES ÁLLAMTITKÁRRAL A magyarországi rendszerváltozás bonyolult folyamatokat indított el: a változások áthatják a mindennapi életet, a művelődést, az oktatást is beleértve. Az esélyekről faggattuk Dobos Krisztinát, a művelődési minisztérium helyettes államtitkárát.-A régiónkban zajló változások nyomán a nemzet kultúrájának átörökítése - az iskolákban - „egyetemesebb ” magyar szempontok alapján történhet ?- Eddigi tankönyveinkben az egyetemes magyar értékek nem szerepeltek igazán kielégítően, de az is furcsa, hogy a helyi értékeket sem mutatták be a fiataloknak. Pedig mindenkinek ismernie kellene környezetét, amelybe beilleszkedik.- Érzésem szerint egészen fura helyzet állt elő a magyar művelődésben. Egyetemes magyar értékeinket jobban ismerik az erdélyi vagy a felvidéki magyar fiatalok, mint a magyarországiak. Erdélyben és a Felvidéken ugyanis mindent tudni illik, ami a mai Magyarország területén zajlott és zajlik - míg ez fordítva nem látszik érvényesnek. A magyarországiaknak alig volt tudomásuk, gyakran még a többmilliós külföldi magyarság létéről is, nemhogy kulturális értékeikről.- Igaza van. Nem akarok negyven esztendőt emlegetni, közvetlen tapasztalatból csak az utolsó húsz évet ismerem. Valóban nem tekintették egységesnek a magyar kultúrát. De ne feledje, ez nemcsak az iskolában volt így, hanem teszem azt, a könyvkiadásban is: alig egy-két erdélyi írót ismertettek meg az olvasókkal. Nem alakult ki az egységes kultúrában való gondolkodás. Ezt tükrözte az iskolai oktatás. Mert ami a társadalomban folyik, az folyik az iskolákban is.- Egy ország határait meg lehet változtatni. Területeket szét lehet szabdalni - de a tudatnak, egy közösség kultúráját megtartó tudatnak nem kell szükségszerűen többfelé hasadnia, csonkulnia. Ami Magyarországon folyt, az szellemi öncsonkítás volt... A rendszerváltozás ütemét illetően azonban Magyarország a régióban az élen jár. Az itt hozott törvények, megoldások gyakran mintaként szolgálnak a környező országok számára. Ebben a helyzetben különös szerepet kap a készülő oktatási törvény és az úgynevezett „nemzeti alaptanterv". Ezek előkészítésében érvényesült az imént emlegetett egységben gondolkodás ?- A nemzeti alaptanterv meghatározná azt, amit minden magyar gyereknek el kell sajátítania ahhoz, hogy beilleszkedhessék a kultúránkba. Alapokat adna. Számunkra ezért nem csupán az iskolákban folyó oktatás, hanem a pedagógusképzés is elsőrendű fontosságú, és itt jegyezném meg, hogy a szomszédos országok magyar pedagógusaival is együttműködünk. Ugyanakkor a nálunk élő nemzetiségeknek biztosítjuk a saját iskolarendszert. Tankönyveiket már nem magyarból fordítják, hanem maguk írják, vagy „anyaországiakat” használnak. Hasonló bánásmód kívánatos a szomszédos országokban élő magyar nemzetiségek számára is.- Számtalanszor átdolgozták az oktatási törvény tervezetét. Mi az, ami a legtöbb vitára adott alkalmat?- Az önkormányzati törvény szerint az iskolák fenntartása, működtetése önkormányzati feladat. A tanterv, a tankönyv, a pedagógusképzés - ez mind, mind szakmai feladat, ami az állam, a minisztérium hatáskörébe tartozik. Nos, a fenntartási, igazgatási jogokkal élő önkormányzatok mennyiben vállalhatnak fel szakmai feladatokat - ezt az arányt vitatták a legtöbben. Az önkormányzatok sokszínűvé tehetik az iskolákat, de nem feledhető, hogy a közoktatás nem egymástól független intézmények halmaza. Legyenek önállóak az iskolák, de legyenek átjárhatóak... Az egyensúly kérdése ez, amit mindig vitatnak, vitatni is fognak.- És a nemzeti alaptanterv kapcsán miről vitatkoztak a legtöbbet?- A különböző tárgyak közötti arányokról. Az elmúlt évtizedben a reál tantárgyakra fektettek nagyobb hangsúlyt. Alapvető történelmi, etikai, irodalmi ismeretek nélkül nincs európai kultúra. A gyerekek pedig túl vannak terhelve. Nincs idejük olvasni, színházba járni. Több szabadságot kell adni a fiatalnak, hogy ő maga alakítsa ki a saját értékrendjét. Nagyobb figyelmet kellene szentelni a magyar nyelvnek. A magyar nyelv nem tantárgy: az a gondolkodásunk eszköze.-Érdekes, hogy a „reáliák" képviselői a nyelvtudásban is jeleskednek. Magyarországon egyetemi bölcsészprofesszor is akad (bőven!) aki csak anyanyelvén képes megszólalni.- Az igazság az, hogy a reál tantárgyakat jobban oktatták. Ennek volt egy praktikus oka: nem kellett, mert nem lehetett „átpolitizálni” őket. Mert ez a veszély még a nyelvtanulást is fenyegette. Kötelező volt az orosz-nyelv oktatása. Ezen a helyzeten változtatni legalább tíz esztendőbe kerül. De a mai fiatalok ma már megszerezhetik az alapvető tudást az iskolákban. Es előttük áll az önképzés lehetősége. A nyelvtudás tökéletesítése tanulócserékkel is lehetséges. Magyar diákok utazhatnának teszem azt, Amerikába, az ottaniak ide... És ezért talán még a Magyarok Világlapja is tehetne valamit.- Köszönjük az ötletet és a beszélgetést. ^y q SÁFÁR TIBOR FELVÉTELE
