Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
BOLDOG KARÁCSONYT!----------------------------------------------------------------------------A gyertyák fénye A gyermekkor karácsonyait nem lehet elfelejteni. A rebbenő gyertyák fénye évtizedek sötétén is átvilágol. Olykor a csengő hangját is hallani vélem, hogy a következő pillanatban felpattanjon az ajtó és gyermeki ámulattal álljunk a Csoda előtt, amely megint bekövetkezett. A karácsonyt a várakozás teszi igazán édessé, az advent, a bizonyosságtól terhes csodavárás, hogy a hívogató csengő újra megszólal, hogy a fenyőszagú félhomályban újra együtt énekelhetünk, s megajándékozhatjuk egymást. De vajon a gyertyák fényében mi vár ránk a fa alatt? 1992- ben mi lesz a közös nagy karácsonyi ajándék? Mit készítettünk egész évben? Mert azok a gyenge fényű karácsonyi gyertyák a szívünk legmélyébe világítanak. Számot kell adnunk arról is, mi rejtezik ott? Szeretet vagy gyűlölködés? Megértés vagy békétlenség? Közeledik a karácsony. Sok millió magyar családban csendül fel majd a „mennyből az angyal”. Lélekben készüljünk az ünnepre. Rajtunk múlik, mivel ajándékozzuk meg egymást, mivel lepjük meg magunkat. ALBERT GÁBOR Fényeskedjék karácsonyi oldalunkon ez a rajz, fényeskedjék a vers - és fényeskedjék az egyre jobban elcsánguló világ fölött a csángó Jézus szelleme. Talán lesz a világnak egy meg- W/agosodott pillanata. ______________________________ SZÁVAI GÉZA Csángó Jézus A Székelyföldön még él a szó: elcsángált - és azt jelenti, hogy „elkószált, elvándorolt”. A moldvai csángó népcsoport neve ma is eleven - bár archaikus - nyelvi elem. Modern megfelelője talán ez lehetne: menekült. És aki manapság rádiót hallgat, televíziót néz, az az érzése támad, ismét csángói a világ. És talán Jézus a legcsángóbb csángó - immár kétezer éve. Ezért nem csodálkozom azon, hogy a legszebb Jézuska-vers csángó földön született: „Paradicsom mezeibe Aranyszőnyeg leteriive. Azon vagyon rengő bőcsű, Abba fekszik UR Jézuska: Jobb kezibe arany vessző, Bal kezibe arany alma, Megzúdítá a vesszejét: Zúg az erdő, zeng a mező. Én nem láttam szebb termőfát, Mint Ur Jézus keresztfáját, Mert az vérrel virágozik, Szentlélekkel gyümölcsözik. ” ... E vers mellé egy csángó kisfiú rajza kívánkozik. A rajzot sok évvel ezelőtt tettem félre: akkor Antal András első osztályos volt, még neve betűit is összekavarta. A rajzon látható asszony összetéveszthetetlenül csángó (lábán a hegyi emberek viselete, a bocskor). Karján kisbárány. Fölötte nap. A nap, mely a mostoha sorsú csángók fölött oly ritkán fényeskedik. Juhász Gyula Magyar karácsony legendája Mikor a Szenteste kapuját kitárja, Indul a ködben a betlehemi árva, Akit kitagadtak, akit megtagadtak. Mikor földünkre a poklok leszakadtak. Megindul a ködben, elindul az estben, Mellette az angyal arany szárnya lebben. Száll, suhan a gyermek, gyémánt csillagokra, Gyémánt csillagokról földi, bús ormokra. Odaszáll először, hol az éj sötétebb. Feketébb a gond, és hol a nyomor mélyebb. Hol a tájnak minden kincsét elorozták. Gyászos ormaidra, szegény Magyarország! És megáll a Tátrán, melynek örökzöldje Valaha elindult boldogan a völgybe, Ment, mendegélt vígan az erdő, a fegyves, Karácsonyi dísznek magyar gyerekekhez. All a Gyermek ott fönn, nagyon fáj a lelke. Visszagondol régi, szelíd Betlehemre, Betlehem után a komor Golgotára, Nagypéntek után a víg föltámadásra... S a legszebb fenyőt, mely örökzölden ott áll, Kezébe ragadja, s gyémánt csillagoknál Gyújtja gyertyáit meg, mint valaha régen Csodaszarvas arany lángját a regében. És a szent, örök fát emelve magasra, Pozsony, Kassa, Várad fölött lobogtatja, Kolozsvár, Arad és Szabadka világot Betlehemi fényben a karácsonyfától. Vándorok a földön, pásztorok e tájon, Amulnak az égi csodaragyogáson, Virrasztók, vigyázok ajkán zeng az ének: Dicsőség magyarok örök Istenének! Angyalok, mártírok, hitvallók felelnek: Békesség e földön magyar embereknek! 1921
