Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
KULTURÁLIS KÖRKÉP 40 Könyvkóstoló Híradás Ausztriából Ausztriában is élnek magyarok. Ezt eddig is tudta mindenki, s ilyenkor Burgenland (Várvidék) szokott az eszünkbe jutni. Az a néhány falu, amelyről olykor még szót is ejtettünk. Jobbára csak azért, hogy elparentáljuk őket. Hiteles adatok alig álltak rendelkezésünkre, vagy ha léteztek is ilyenek, azokhoz meglehetősen nehéz volt hozzájutni. Szépfalusi István könyvének - Lássátok, halljátok egymást! megjelenésével, amelyet végre a magyarországi olvasók kezébe is eljuttatott a Magvető Kiadó, egy csapásra megváltozott a helyzet. magyarságot, a nemzettestnek ezt a majdhogynem elfelejtett részét szellemi értelemben újra bekapcsolta a nemzet vérkeringésébe. A határainkon kívül rekedt magyarság térképén ezzel a tettel újra eltűnt egy fehér folt. A Lássátok, halljátok egymást! azonban nemcsak a határainkon kívül rekedt (tehát a várvidéki), hanem az Ausztria területén szétszóratásban élő magyarságról is hírt ad. Ä statisztikai adatok bőségét a mélyinterjúk gazdag életanyaga hitelesíti, s teszi a könyvet izgalmas olvasmánnyá. A szociográfia tárgya, ahogy az alcím doha, hogy az ausztriai magyarokkal foglalkozván az egész magyar nyelvterületről képet fog adni, hogy ebbe a könyvbe, épp az emberi sorsokon keresztül, Erdély éppúgy beletartozik, mint a Felvidék vagy az anyaország. A részletező tabló hátterében ugyanis felsejlik a teljes or-Tárlat A méltán nevezetes szociográfia első kiadását az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem adta ki még 1980-ban, s most, a második, bővített kiadás megjelenése után joggal elmondhatjuk, hogy Szépfalusi István ezzel a könyvvel - nem túlzás - az ausztriai is mondja, a mai magyarok Ausztriában. A magyarság, a magyar nemzet azonban egy és egyetemleges. Oszthatatlan szerves egység. A hálónak elég egyetlen szemét megemelni, ezzel az egész háló megmozdul. Munkája kezdetén bizonyára Szépfalusi István sem gonszág és a teljes nemzet képe. Könyve nemcsak az ausztriai magyarokról, hanem rólunk is szól, s különösképpen azokról, akik akár jószántukból, akár kényszerűségből idegen állami keretek közt élnek, s átélték a beilleszkedés nehéz megpróbáltatásait. (Ára 240 Ft) A. Magyarok az Újvilágban címmel nyílt kiállítás a Magyar Nemzeti Múzeum Legújabbkori Történeti Múzeumában. A kiállítás, ha mozaikszerűen is, de bepillantást ad az Újvilágba vándorolt és ott élő magyarok hétköznapjaiba, szervezeteik működésébe, a kiemelkedő személyiségek tevékenységébe egészen a XVI. századtól napjainkig. Izgalmas kérdés, ki volt az a hazánkfia, aki elsőként lépett az amerikai kontinensre. Még nem tisztázták pontosan a történészek, de talán Varga („Vargue”) János, aki 1519-ben érte el Dél- Amerikát, s a Concepcio nevű hajó tűzmestere volt. Hogy a Magellán-expedíció dokumentumai mennyire hitelesek, azt nem tudom, de azt igen, hogy Észak- Amerika földjén Budai Parmenius István, a reneszánsz műveltségű, latinul verselő oxfordi diák 1583- ban egy angol expedícióval ért partot New Found Landnál. Később, a XVIIXVIII. században közel harminc hittérítő teljesített szolgálatot Közép- és Déí-Amerika jezsuita „államaiban”. Köztük volt például báró Rátkay János is, aki meghonosította a Colorado völgyében a búzát, a zabot, de több európai gyümölcsöt is. Éder Xavér Ferenc pedig két évtizedet töltött a moxos indiánok között, s ő készített elsőként térképet az Amazonas mellékfolyóiról, Orosz László pedig elsőként alapított nyomdát a térségben. A függetlenségi háborúnak, 1776-ban szintén voltak magyar résztvevői, gondoljunk csak Fabriczy Kováts Mihály ezredesre vagy Benyovszky Móric grófra, Jókai híres regényének főszereplőjére, aki ugyancsak szerepet játszott a függetlenségi háborúban. Haraszthy Ágostont - aki Bölöni Farkas Sándor Utazás Észak-Amerikában című könyve hatására indult útnak - „a kaliforniai szőlőkultúra atyjaként” emlegetik, amíg Rosty Pál volt Közep-Amerika első fotográfusa. Az 1848-49-es szabadságharc leverése után jelentősebb számban kaptak „védelmet és vendégszeretetet” az Egyesült Államok elnökétől honfitársaink. Kossuth Lajosért például különhajót küldtek Törökországba. Ebben az időben mintegy 5000 menekült maradt kint, köztük Mészáros Lázár volt hadügyminiszter, Czetz János tábornok, a három Kossuth nővér - hogy csak néhány nevet említsünk. De az ő dokumentumaik mellett Reményi Ede hegedűművész anyagát is láthatjuk a kiállításon, valamint a nyugati partvidék első finomítóját és pénzverdéjét, amelyet magyarok alapítottak. Külön vitrinben helyezték el Xantus János, a neves néprajz- és természetkutató kéziratait, rajzait, indián néprajzi tárgyait. Az 1861 —65-ös amerikai polgárháborúban a magyar emigránsok is részt vettek - természetesen az északiak oldalán. Feltétlenül említést érdemel közülük Asbóth Sándor altábornagy, aki a háború után városi mérnökként megtervezte és kialakította a híres Central Parkot, és Stahel- Számwald Gyula kiadótulajdonos, akinek Petőfi Egy könyvárus emlékkönyvébe című versét ajánlotta. Ő is altábornagy lett, s mint a piedmonti csata sebesült hőse, Kongresszusi Becsületrendet kapott. A polgárháború utolsó hónapjaiban ment az Egyesült Államokba Pulitzer József, a makói fiatalember, aki megteremtette a modern stílusú és üzleti alapokon nyugvó újságírást. Ő lett a washingtoni kongreszszus első magyar születésű tagja, s ő hozta létre a Columbia Egyetem újságíró szakát, valamint a rangos Pulitzer-díjat. Talán kevesen tudják, hogy Edison munkatársa volt Fodor 1st-