Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
ra is meggyőző példákkal szolgálnak. A legnagyobb szürke magyar bika Az őshonos telep dicsérete A birtok egyik különleges színfoltja a régi parasztporták hangulatát idéző „őshonos telep”, vagyis a magyar történelmi állatfajok élő múzeuma. A régmúlt iránt érdeklődő, ráadásul városi ember számára nem mindennapi látvány, amikor szembetalálja magát a honfoglaló eleink, de legalábbis a régi századok magyar háziállataival, mint a hoszszú, hegyes szarvú szürke szarvasmarhával - szobor nagyságú bikájának súlya a tíz mázsát is eléri -, a göndör szőrű mangalica sertéssel, a csavart szarvú racka juhval, a szelíd, okos tekintetű bivallyal vagy a ritka szép, kendermagos baromfival. Mint megtudtuk, ezeket az állatokat sem csak az idegenforgalmi látványosság kedvéért tartják, hanem újbóli elterjesztésükkel is próbálkoznak. Egyes tájegységek újra lábra kapó kis- és farmergazdaságaiban ismét haszonnal tenyészthetnék őket. Jó példa erre, hogy az intézet önzetlen és hathatós segítséget A borjak uzsonnája FOTÓ: NAGY BÉLA nyújt a mostohább termőhelyi adottságú erdélyi parasztgazdaságok felélénkítéséhez, újjáépítéséhez. Ezekben például jó szolgálatot tehet az igavonásra is alkalmas, nagy erejű szürke marha. Hírek szerint az erdélyi Homoródszentpálon megszületett már az első, embrióátültetésből származó, szürke magyar borjú. Eredményeként az ottani szakemberek készséges hazai fogadásának és felkészítésének. Ez önmagában is nagyobb figyelmet és támogatást igényelne, hiszen következik abból a felismerésből, hogy Magyarország gazdasági felemelkedése elválaszthatatlan a régió felemelkedésétől, s a kisebbségi magyarság megsegítésének fontos eszköze a hatékony termelési, állattartási módszerek átadása. Fogathajtás és gyermektábor A fővároshoz közeli gazdaság a lovastáborok kedvelői körében szintén közkedvelt. Legelőször is a fogathajtó maratonhajtás céljára szolgáló, kitűnő pálya kialakítására került sor. Ezt követte a lovas sportversenyzés egy sajátos ága, az úgynevezett „voltizsálás”, amikor a versenyzők a mozgásban lévő állat hátán hajtanak végre különböző vakmerő gyakorlatokat, de hagyományosnak tekinthető immár a vadászbérlovaglás (Hubertus-lovaglás) is. A Hubertus-napi, külföldi vendégek részvételével lebonyolított rendezvényre minden évben november 1- jén kerül sor. Újabban az osztrák partnerek javaslatára mozgássérült gyermekek hypoterápiás lovagoltatására szerveznek turnusokat, minden előzetes várakozásnál nagyobb eredménnyel. Ebben az évben mintegy negyven fő Down-kóros külföldi gyermeket is fogadtak kísérőikkel, öt turnusban. Az eredmény e tekintetben is számottevő, amely elsősorban Wagner Pál gyógypedagógus szakértelmét és ügyszeretetét dicséri. Emellett az intézet és a Bolyai János Katonai Akadémia által közösen szervezett táborokban egészséges fiatalok lovasoktatására is mód nyílott. A nyár során nyolc turnusban (heti váltásban) mintegy háromszáz fő 7-20 év közötti fiatal ismerkedett a természet és az állattartás szeretefével, s természetesen a lovaglás tudományával. Érdekességképpen említjük, hogy az egyik augusztusi turnusban két Batthyány unoka is részt vett. Történt pedig ez oly módon, hogy amikor a tavaszon az ausztriai Güssingben (Németújvár) élő Batthyány László gróf és felesége eljött a Batthyány Kázmérró\ elnevezett új, szigetszentmiklósi középiskola névadó ünnepségére, vendéglátóik elkalauzolták őket a Dóra-majorba. Itt a gróf menten elhatározta, hogy unokáit a nyáron ide küldi lovagolni. A két kislány - a nyolcéves Isabelle és a tízéves Katty - meg is érkezett a sportos, fiatalos nagymama társaságában, és nem csak remekül érezte magát, de megtanult lovagolni. ígérték, jövőre visszatérnek, mert a Hibály Erzsébet testnevelő tanár és Szakolyi András lovasedző által vezetett igazi, „nomád” sátortábor nagyon megnyerte a tetszésüket. A család jó szellemét dicséri, hogy a két grófkisasszony, ha kellett, nem csak ülte a lovat, de vakarta is, s eszükbe sem jutott holmi különleges elbánást igényelni. A kép teljessége kedvéért arról is szólnunk kell még, hogy Seregi igazgató úr jóvoltából, a múlt évben még hatvan erdélyi gyerek is térítés nélkül vehetett részt a táborozáson. Az idén elmaradtak, mert az intézet már nem állhatta a teljes költségeiket. Sajnos - mondjuk meg őszintén -, azóta mifelénk sem kolbászból fonják a kerítést. PUSZTASZERI LÁSZLÓ
