Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-10-01 / 10. szám

mondott beszédet. Az ünnepségen megjelent a Vidám Színpad színe-virága. Kovács László szenvedélyes vadász hírében áll, így a vendéglő étlapján az erre vetődő turista egészen biztosan megtalálhatja majd az őz-, a szarvas- és vaddisznópörköltet éppúgy, mint a tűzdelt őzgerincet.

Régi hagyomány kelt életre. Ha már szóltunk a kilátó jövőjéről, szóljunk a múltjáról is, no meg arról, hogy miért válhatott ennyire közkedvelt kirándulóhellyé.

A legnagyobb vonzerő, természetesen, a ritka szép panoráma. Hogy a Jánoshegyi kilátóból nagyszerű, teljes panorámát nyújtó látképben gyönyörködhetünk - s innen Budapestet teljes egészében áttekinthetjük, mint ahogy Nápolyi a Posipolo magaslatáról, vagy

Rio de Janeiro látványát a Pao de Acusar hegyéről (a Cukorsüvegről) -, azt kizárólag a táj különleges felépítésének köszönhetjük. A János-hegyi kilátótól a pesti városperem átellenes részei több mint húsz kilométeres távolságban vannak. Ha tehát a pesti oldal nem emelkedne kagylószerűen fel, a város jelentősebb része a szemhatáron kívül esnék. Fővárosunknak ebben az esetben ugyanolyan kevéssé lenne egységes városképe, mint ahogy nincs, vagy csak repülőgépről látható ez a sík vidéken fekvő Milánó, Berlin vagy London esetében.

A J^nos-hegyről tiszta időben igen messzire ellátni. Erről sok legenda keringett a múltban. Egyesek szerint a Bükk, mások szerint a Tátra is feltűnhet olykor a látóhatár szélén.

Vállalkozó kedvű turisták megmásszák mind a száz lépcsőfokot

Az étterem új gazdája

Akadnak, akik Pozsonyt is látni vélték innen. Erről tanúskodik Palugyay Imre is, aki 1852-ben kiadott Budapest című könyvében még Pozsonyi-hegyként említi a János-hegyet:

„Posonyi-hegy - (Johannesberg) e név a város régiebb határjárási jelentéseiből vétetett, hol egyszer-