Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-02-01 / 2. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK A Szabadság 100 éves... 54 Egy évszázad két világa alegrégibb tengerentúli magyar újságban Romantikus nép a magyar. Sok meg nem énekelt hőse is van; sok meg nem írt regényalak áll a nemzet viharvert életútjának mentén. Ezek legelső soraiban érdemel helyet a Szabadság alapítója, fáradhatatlan szerkesztője, az amerikai magyarság első nagy szervezője és harcos krónikása, Kohányi Tihamér. Dallamos nevét Jókai a Kárpáthy Abellinó, Lándory Rudolf, Toholnay Alfréd és a többi sziporkázó nevű arszlán bűvös körébe illeszthette volna... Krúdy-regényben a jelesebb „ködlovag”-ok közt kaphatott volna helyet... lapkiadói indulása a korai Balzacéra emlékeztet... széles perspektívákban álmodott, mint Madách... olyan hévvel vitázott, mint Szabó Dezső... lelkességével, szabadságrajongásával a Márciusi Ifjak közt lehetett volna a helye. Még élnek itt-ott Magyar- Amerikában, akik emlékeznek a nevére. Még nem élnek Magyarországon, akik tudnának róla. Csak majd valahol fönn, a XXI. évszázadban akad „magyarságkutató”, aki ráébred, hogy mi minden tárul föl az 1891 óta megszakítás nélkül megjelenő amerikai magyar újság kötegeiben a „kitántorgott”-ak két,világáról: a lélekben őrzött Óhazáról és az Újhaza köznapi valóságáról. A mélyből az élre A Szabadság Kohányinak sokfelé egyszerre nyúló, mindenfelé magvakat hintő keze alatt együtt nőtt fel a szervezett magyar-amerikai társadalommal. De amíg ez a különös ember odáig jutott, hogy szócsöve, szervezője, vezetője lehetett annak a társadalomnak, úgy bukdácsolt a létalap megszerzése felé, mint a tipikus bevándorolt. „A brémai kikötőből indult”, írta utóda, Kende Géza, „a zsebében 80 dollárral, a kofferében néhány ruhával, inggel, 24 gallérral. Harmadik osztályon jött, mert negyedik nem volt a Lloyd-társaság Saale nevű hajóján. Megérkezése után pár nappal már szenet lapátolt egy pennsylvaniai bányatelepen...” Akkor már jól tudták a bevándorlók nemcsak azt, hogy itt nem kolbászból fonják a sövényt, hanem azt is, hogy nincs olyan út, amely arannyal lenne kikövezve, sőt az utakat nekik kell kikövezniük. Kohányinak különösen nehezére eshetett az új élet nagy nehézségeihez való alkalmazkodás, hiszen ő sárosmegyei uradalmat hagyott maga mögött kártyázó, lakomázó, cigányozó dzsentrikkel. A családi hagyományból táplálkozó atyai szigor felküldte a budapesti egyetemre jogi tanulmányok végzésére, de azokat félvállról vette, sűrűn járt kávéházba, makaózás és éjjeli zenélés közt sokasodtak a váltók, uzsorásokkal marakodott, már családi ékszereit is elzálogosította, párbaj miatt is lett baja - csak egy út maradt: Amerika... A lapátolást nem bírta sokáig: „gyalogboltos” lett, vigéc. Könyvet, pipát, bajuszpedrőt, borotvát árult Hazelton Pában, onnan ment Chicagóba portásnak és nemsokára a „magyaramerikai Debrecen”-be, Clevelandbe, „két-három nagy tervvel”, jegyezte fel Kende, „amikből húsz-harminc lett - és kisebb-nagyobb mértékben majdnem mindegyik megvalósult, mert Kohányinak nagy fegyver volt a kezében: rendkívüli meggyőző ereje...” Ennek bizonysága az is, hogy ezt az utódát, a prózai tónusú volt pesti fiskálist, költőies fellengzésre késztették az emlékek: „Szívember, aki mogorvává torzítja arcát, hogy eltakarja a szívét. Gyengéd ember, aki hegyeket próbál elgördíteni útjából. Szeretne pihenni, de nem tud, mert zakatoló gép a lelke, lendítőkerék szíja minden idegszála, agya szüntelenül dolgozik. Furcsa ember: egyik szeme nevet, a másik sír - neveti önmaga forgolódását, amellyel túljár mások eszén, és sír, hogy igazában nem értik meg őt. Tömegeket mozgat meg, magyarok tízezreinek irányítója, de magányos ember, akit kínoz az egyedüllét gyötrelme. Vallásos ember, de csak akkor imádkozik, ha nem látják. Sugárzik az akaratereje, megkapó a beszéde, sokoldalú a vitatkozóképessége, tele van ötletekkel - meggyőzi a clevelandieket arról, hogy újságra van szükségük. Rózsafy Mátyás volt Kossuthezredes teszi le az első kölcsönt, 600 dollárt: részvénytársaság alakult - és 1891. november 12- én megjelenik a Szabadság 1. száma...” így jött létre Kohányi Tihamér máig is élő, egy évszázad folyamán megszakítás nélkül megjelenő újságja. Hogyan is lehetett volna más címe? Még emlékezetes volt a negyven évvel előbb Clevelandben elhangzott Kossuth-szónoklat: „...Szabadság! E magasztos szó jelzi, hogy az ember erköl>
