Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
Károly Róbert öröksége Piros alapon kettős kereszt Károly Róbert királyunk halálának hatszázötvenedik évfordulóján emléktalálkozót rendeztek a Szent György lovagok XX. századi utódai Visegrádon, a királyi palotában. Az egybegyűlteket Hadházy Sándor, a város polgármestere, a lovagrend nagymestere köszöntötte. A rendezvény fővédnöke dr. Für Lajos honvédelmi miniszter képviseletében Szabó János vezérőrnagy katonai tiszteletadás mellett korszorút helyezett el Károly Róbert emlékjelénél. A kegyelet virágaival tisztelegtek Visegrád önkormányzatának képviselői és a sárkányölő szent nevét viselő lovagrend tagjai. Tudományos ülésen méltatta a rendet alapító királyunk életét és munkásságát dr. Rázsó Gyula a Hadtörténeti Intézet főigazgatója, Szőke Mátyás, a visegrádi Mátyás Király Múzeum igazgatója, Cseke László szakíró és dr. Pusztaszeri László történész, újságíró, a rend kormányzója és vitéz Hingyi László, a Vitézi Rend magyarországi tagozatának vezetője. A megemlékezés a fekete köpenyes lovagok felvonulásával folytatódott. A város főutcáján a lakók és a turisták sorfala előtt páncélos díszkísérettel, néma csöndben vitték Károly Róbert jelképes koporsóját a királyi palota romjaihoz, ahol egyházi gyászszertartás keretében fejet hajtottak az első magyar világi lovagrend megalapítója és országunk történelmének kiemelkedő egyénisége előtt. Az Árpád-ház kihalása után Károly királyra nehéz örökség maradt, hisz az ország egységét a kiskirályok hatalmának letörésével kellett megteremtenie. Az uralkodó igyekezett kiemelni hozzá hű embereit az alsóbb nemesség köréből, s ezért elterjesztette a címeradományozást és -használatot, valamint - külföldi minta után - a lovagi erényt, a vitézi életformát. Az ötven főből álló „Szent György lovagjainak testvéri társa-Színházi körkép János vitéz Petőfi Sándor 1844- ben teremtette meg csodálatos népmeséi hősét, János vitézt, aki eszével és erejével minden akadályt legyőz, s a mesék Tündérországának királya lesz, szerelmese, Iluskája oldalán. A János vitézből 1904- ben született daljáték, Bakonyi Károly szövegével, Heltai Jenő versszövegével, Kacsok Pongrác muzsikájával. Áz 50 előadásra tervezett János vitéz a Király Színházban 671-szer ment. Azután pedig elindult országhódító útjára. A Nemzeti Színház társulata a nyáron a Várszínház Karmelita Udvarában, majd a Gyulai Várszínház Tószínpadán adta elő a dalművet, amely ősztől a nemzet első színházának repertoárján szerepel. Á rendezést és a címszerepet világhíres operaságá”-t 1326. április 24-én, Szent György vértanú ünnepén alapította Károly, a kor szokásainak megfelelően, erős vallási kötelmekkel átszőve. A tagok fekete köpenyükön viselték a rend címerét, piros alapon ezüst színű kettős keresztet, melyen az I.V.I.S.H.F.S. felirat azt jelenti: „Valósággal igaz vagyok e testvéri renddel szemben”. Az 1992. április 24- én újjáéledt lovagrend tagjai a fővárosi Nagyboldogasszonytemplomban tették le az esküt, hogy hűek maradnak a máig érvényes korabeli eszmékhez, és keresztényi magatartást tanúsítanak. (Juhász) darabot, amely ilyen formában szinte mozarti ihletésű tündérmese-népszínműként jelenik meg a színpadon. A címszerepet alakító Gulyás Dénes mellett Bagóként Bessenyei Ferencet láthatjuk, aki egyben narrátora is az előadásnak (prológusként még Petőfi Színészdal című versét is elmondja). Iluskát Götz Anna, a francia királylányt Kováts Adél eleveníti meg finom, lírai eszközökkel, míg a francia király szerepében Agárdi Gábor komédiázik. Feltétlenül szót érdemelnek a produkció jelmezei, különösen a francia udvar virágokkal, ékszerekkel dúsan díszített arany ruhái - jelmeztervező : Keserű Andrea - ötletesek, szellemesek, szemet gyönyörködtetőek. Jól szolgálják a megújult János vitéz előadását. TARJAN VERA A János vitéz két főszereplője : Gulyás Dénes és Götz Anna énekesünk, Gulyás Dénes vállalta el. Ő maga így vall a műről: „Úgy érzem, számomra Petőfi a világirodalom lírájában azt jelenti, amit a zenében Mozart... Érdekel az, hogyan lehet Petőfit még szebben megszólaltatni, olyan élményt nyújtani a nézőknek, mint amivel én lettem gazdagabb.” Ennek jegyében lehetünk tanúi a János vitéz megújulásának. Gulyás Dénes jobban támaszkodott az eredeti Petőfi-mű szellemiségére, jellem- és cselekményvilágára. Bereczky Erzsébet dramaturggal és Kemény Gábor zeneszerzővel maga dolgozta át a Nemzeti értékek - sorsfordulók Für Lajos Sors és történelem című kötetéből - amelyben 1970 és 1990 között keletkezett s gyakran az íróasztal fiókjában maradt írásait gyűjtögette össze a szerző - nem a politikus, hanem a történész szól olvasóihoz. Az a tudós, aki vallja és vállalja, amit André Malraux mondott egyik nyilatkozatában: „A két legfőbb emberi és európai érték a társadalmi igazságosság és a nemzet.” Ezt a hitvallást mintegy kiegészíti másik alaptétele, amely szerint az etnikai tudat sokkal régebbi és sokkal ősibb a polgári korszak termékeként felismert modern nemzeti tudatnál. Következésképp az etnikai tudat maradandóbb is, hiszen egyidős a nyelvvel. A történész ezeknek a gondolatoknak a jegyében veszi sorra a magyar történelem sorsfordulóit: 1526- ot, 1848-49-et, az 1945-47-es éveket és azok elszalasztott lehetőségeit, s mindazokat a kérdéseket, amelyek ezekkel szorosan összefüggnek, s máig neuralgikus gócai történelmünknek. A nemzetiségi kérdésre gondolok, a kisebbségi jogvédelemre, történelmünk manapság gyakran letagadott demokratikus hagyományaira. Külön érdemes kiemelni azt a tanulmányát, amelyben az iskolai történelemkönyvek tükrében vizsgálja a kisebbségi sorban élő, azaz a határainkon kívülre szorult magyarság történelmi tudatának alakulását. Igen jellemző, hogy a tanulmány 1970-ben készült, de csak húsz év múlva, 1990-ben jelenhetett meg a Tiszatáj című folyóiratban. Az előbb említett témákat nem rendszeresen fejti ki a szerző, hanem egyegy könyvről írt ismertetés, kritika, vitacikk vagy előadás ürügyén veti fel, és tér vissza rájuk. A szertaágazó tematikát, a különböző műfajú írásokat a már idézett hitvallás és alaptétel fogja egységbe (Magyar Fórum Könyvkiadó, Budapest, 220 Ft). a.