Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
Tanya FOTÓ: GÁBOR VIKTOR Kiskunsági (anyavilág dorfiú ül alatta, fáradt szegény, de hogy is ne, a nap oly melegen süt le... Tovább nem tudom, csak azt még, hogy elringatják, ez van itt a képen, ez lesz majd. * Mondom, nem tudom, sikerül-e, de megpróbálom. Mutatom édesanyámnak, oszt mondja, nem volt olyan szép ember,az a Petőnádas. Nagyon szeretem a vizet. Olyan nem lehet, hogy a képen ne legyen. Amikor Páhin laktunk, akkor volt ott egy kis gödör, olyan tóféle. Bugacon is volt egy nagy tó. Meg ahun születtem, ott is. * Még amikor a tanyán laktunk, többször gondoltam, hogy kimegyek a határra, és ott a szabadba lefestem. De mindig elmaradt. De emlékezetből aztán megcsináltam. Az embereket is, a legtöbbet magam fantáziálom. Vagy látok valakit a tévébe, aztán emlékezetből megpróbálom, hogy le tudom-e festeni. Úgy látszik, néha sikerül. Hamar megvan. Kedély kell hozzá. Kedv. Egyedül szeretek festeni. Olvastam valamibe, hogy mindent lehet csinálni, de festeni csak... zavartalanul. Igaz is. Volt itt egy ember, azt mondta állandóan, csak festegessél Juliskám, majd hozok papírt. De sose hozott. Egyszer a tévébe láttam, hogy egy lánynak volt sok játékbabája. Gondoltam, de jó volna, ha nekem abból csak egy is lenne. Emlegettem Magduskának, a nővéremnek, és ő vett. De semmi színe nem volt a szájának, meg a szemöldökének, aztán én csináltam neki. * Nem tudom egészen a verset, csak valamennyit belőle. Valamikor tudtam... Az út szélén vadalmafa, vánfi. Dehogynem! En pártját fogtam. Szép volt az! Hát akkor éjszaka valaki be- A jó pásztor gyütt a szobába, hosszú köpenyben. Szürkés, vagy zöldes-barnás köpeny volt rajta. De az árnyékban nem láttam az arcát. Nem szólt semmit. Leült. Ült ott egy darabig. Gondoltam én rögtön, hogy de nagyon hasonlít rá. Olyanforma ez, mint a Petőfi Sándor. De azt, hogy én alszom, meg hogy este van már, én nem gondoltam. Egy darabig ült ott, aztán megint felkelt, és kiment. Amikor felébredtem, akkor gondoltam, hogy én most Petőfit rajzoltam, és ezért őt álmodtam. Hasonlított, csak árnyékban volt az arca, és nem látszott elég jól. De a csapott vállait megismertem. Néha még eszembe jut, hogy megjelent álmomba, mert pártját fogtam neki. FOTÓ: CSÓKÁS PÉTER Lejegyezte: D. SZABÓ EDE 35