Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
HAZAI KÖRKÉP Nyitott kérdések ÚJRA ELNAPOLTÁK A PÉCSI-ÜGY TÁRGYALÁSÁT Az 1989 márciusában hét kilométerre az országhatártól, a Szamos jobb oldali töltésén, a romániai Dara település közelében lelőtt 14 éves Pécsi Norbert Artúr ügyének második tárgyalási napja május utolsó hétfőjére volt kitűzve. A nap a megidézett tanúk egy részének kihallgatásával telt el. Hogy ketten közülük nem jelentek meg, a tanúkihallgatások folytatására, valamint a ballisztikai szakértők véleményének előterjesztésére egy későbbi időpontban kerül majd sor. 28 Az ügy hátterének tisztázásában sem az áprilisi, sem pedig a májusi tárgyalási nap semmilyen előrelépést nem hozott. E második még annak reményét is hiú ábránddá változtatta, amiben az ügy elővételekor még reménykedni lehetett. A tanúknak feltett kérdések tendenciózusan egyetlen problémakör körül mozogtak. Azt szerették volna igazolni, hogy a személyazonossági igazolvány nélkül kerékpározgató fiú, félvén az előállítástól, továbbhajtott, ezért a gyerek életét a töltésről visszapattanó golyó oltotta ki. Korántsem a háttér, s az igazi bűnösök érdekelték a bírót. Nem arra volt kíváncsi: ki és miért adott ki olyan parancsot, nevelte úgy a kiskatonákat, hogy a határt nem a betolakodóktól, hanem az ország saját polgáraitól védjék, s a határsávtól több kilométeres távolságban akár hazafelé menekülő gyerekre is lőjenek. Az áldozat édesapjával, a jelenlegi román parlament RMDSZ-képviselőjével, Pécsi Ferenccel beszélgettünk az elodázott tárgyalás után.- Három esztendővel a tragikus eset után mit vár a nagyváradi katonai bíróságtól?- Elsősorban is becsületes bírósági döntést. Sokan nem értik meg, hogy 1989 márciusában Szamosdara határában nem egy szokványos incidens történt. Sőt arról sincs szó, hogy a kerékpározó gyereket a katona véletlenül elsülő puskája találta el. Megkérdeztük a határőrtisztet, aki az eset napján szolgálatban volt: abban a határzónában évenként hány szökési próbálkozásról volt tudomásuk? Körülbelül kétezerről - válaszolta. S ebből hányat lőttek le? Egyet, de azt is éjszaka, a határsávon. Néhány méterről találta el a katona, amikor az áldozat épp át akart lépni. Rögtön felvetődik a kérdés: miért és hogyan lőhetett fiam gyilkosa fényes nappal, délután 1 óra körül, a messzi határsávtól, amikor ő a város felé kerékpározott? Nem akarnak válaszolni erre. Az eset mögött politikai döntés húzódhatott meg: március 15-e táján ne merjenek a magyarok ünnepelni, esetleg tüntetni. De ez az eset része lehet egy másik, egy eddig nyíltan ki nem mondott összeesküvésnek, melynek célja az lett volna, hogy Erdély különböző részeiről konkrét esetekkel bizonyítsák a Ceausescu-rezsim szörnyűségeit, -általuk növeljék a Ceasuscu-ellenes külső nyomást. Célja volt ez azoknak, akik a zsarnok ellen szervezték a puccsot. Másképpen nem tudom megérteni a fiam esetét. Senki se próbálja azt állítani, hogy az egész véletlen volt. Nem volt az! Ha 2000 határsértőből vagy arra készülőből nem lőttek le senkit fényes nappal, akkor miért épp az én fiam volt a célpont? Miért halogatták a pert? Sürgetésem már 1989 márciusa végén beadtam a katonai birósághoz. Miért nem kaptam rá választ határidőn belül? Miért kellett legfelsőbb szinten dönteni, hogy ne indítsanak a katona ellen eljárást? Bukarestig, az RKP Központi Bizottságáig jutott el az ügy. Tudom. Most, hogy lehetőségem volt megnézni az iratcsomót, a dossziéban többek közt egy tábornoktól olyan írást találtam, mely arra utasít, mielőbb le kell zárni az ügyet. Olyan valakitől származik ez, akit Ceausescu egykori munkatársaként később elítéltek.
