Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
Ha annyira bagatell esetről lett volna szó, hogy a katona lelőtte a fiamat, mert szökni próbált, miért kellett már akkor fontos embereknek foglalkozniuk az esettel? Azért szeretném kideríteni a valós történteket, mert lehet, hogy ez az eset is segítené azt a történelmi igazságkeresést, mely választ adna: mi is történt Romániában a Ceausescu-rendszer végnapjaiban, milyen szervezkedések voltak, milyen bűntényeket követtek el. Másképp nem tudom megmagyarázni: miért nem vitték azonnal bíróság elé az ügyet. Nem várom én, hogy igazságot tegyenek, mert tudom azt, hogy nem áll érdekükben. De meg keli próbálni mindent...-Az igazság talán pofonegyszerű: védik a mundér becsületét.-Hinném, ha 1989 decemberét követően másképp viszonyultak volna az ügyhöz. Miért védik azonban ma is ugyanazokért a bűntényekért a felelősöket? Rendszerváltás történt - mondjuk. De ebben az ügyben nem észlelhető. Úgy tálalják a nyomozat eredményeit, hogy a katonát feletteseivel együtt tisztára mossák. Meggyőződtem: szándékukban sincs az igazság kiderítése. Kértem: hallgassanak ki még vagy tíz személyt, akik előtte vagy utána kapcsolatba kerültek az üggyel. Hiábavaló próbálkozásom volt. Kértem: tisztázzák azt is, hogy a szatmári kórház sebésze miért tagadta le nekem aznap este, hogy ott a gyermek holtteste? Ki utasította, hogy előttem letagadja? Odavitték este 7 óra 40- kor. Itt tovább szövődik a bűntény. Ha nem mondták az orvosnak, hogy titkolózzék, akkor engem tájékoztatnia kellett volna. Félrehívhatott volna a feleségemtől, hogy legyünk felkészülve a legrosszabbra. De nem. Sőt rámförmedt: nincs náluk senkinek a holtteste. Ő azóta sem jött tisztázni a kérdést, pedig a húga például egy időben a megyei RMDSZ könyvelője volt. Miután a temetést követően Maria Bradeához, a megyei pártbizottság első titkárához bejutottam, ő azt mondta nekem: későn tudta meg az esetet - ezért fel is háborodott s rögtön jelentette Ion Dincának, aki le is küldött két ügyészt Bukarestből. Hogy azok kivel s mit tárgyaltak, milyen utasításokat adtak, az ügy iratai közt nyoma sincs. Le van szűkítve minden arra a két szimpla tanúra, akik a balesetet látták.- Voltak olyan vélekedések. hogy az apa ellen irányuló kitervelt akció áldozata lett a gyerek...- Ilyen formában valótlan az állítás. De a tények gondolkodóba ejthetnek. Meglehet, hogy valaki azzal biztatta Norbert fiunkat: átÁllando a gyász FOTÓ: TALUM ATTILA viszi a határon, jöjjön oda nyugodtan. Miből gondolom ezt? A feleségem a gyerek ebédjét mindig kinn hagyta az asztalon. Aznap érintetlen maradt. Feltételezhető: valaki telefonált, hogy máris jöjjön. A temetés napján egy kis pajtása szólt a nagyobbik fiamnak: a szertartást követően akar valamit mondani neki, keresse meg. A fiam később hiába faggatta, a mai napig nem mondott semmit, sőt letagadta, hogy ő szólt volna valamit is. Sok olyan tényező van, mely arról tanúskodik, hogy a megfélemlítés tovább folyik.- Ezek szerint lehet-e számítani a tanúk igazmondására ?- Sem arra, sem a jelentkezésükre. Visszarendeződött sok minden Romániában. A tisztek, akik embereket kínoztak és aláztak meg határátlépési kísérlet miatt, ugyanott vannak, ahol három évvel előbb. Az emberek félnek, elbizonytalanodnak, befolyásolhatók. Kétszer-háromszor felteszik nekik ugyanazt a kérdést, s már meginognak. Az eset hivatalos magyarázata különben feltételezésen alapul. S ezt így meg is fogalmazták az iratokban. Hadd idézzem szó szerint: „tíz méterre a kerékpár hátsó kerekétől a katona őrhelye felé található egy olyan nyom, amelyik úgy tűnik, mintha golyó befúródásától származna”. Kérdem én: „úgy tűnik”mire alapozunk egy egész ügyet? Az orvosi jelentés világosan fogalmaz: a golyó elölről fúródott a koponyába. Ha hátulról lőttek, hogyan mehetett be elölről? Két olyan kérdés, melyekre - bár többször feltettem - senki sem válaszolt. Valószínű: a bíróság sem fog. Bár én még mindig reménykedem egy pártatlan vizsgálatban... MUZSNAY ÁRPÁD
