Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
magyarul beszél, az ördöggel cimborái...” Beolvadásra ítélve Kire és mire bízhatná másra az üzenet továbbítását, mint a gótikus falakra? A marosvásárhelyi Vártemplom gótikus termének falai a legjobb „rezonátornak” bizonyultak: az ágról szakadt madárka éneke megdobogtat szívet, lelket. A Mezőség világtól elzárt magyar szórványaiban - Madaras-Fekete, Mezőménes, az 50 reformátust számláló Kissármáson, Gyímesfelsőbükk -, a bécsi „Európa-klub” nagytermében, a budapesti Várszínházban, Pécsett, Besztercén, újra és újra Marosvásárhelyen ugyanazokat a paradigmaszerűen továbbgondolható érzéseket váltotta ki; Kilyén Ilka élő kariatidaként cipeli a vállán, a szívében és a lelkében az erőszakos beolvadásra ítélt népcsoport minden szenvedését, fájdalmát, keserűségét: „Csángó magyar, csángó magyar, mivé lettél csángó magyar? Ágrólszakadt madár vagy te, Elvettetve, elfeledve.” Hatalmas fohász az egész műsor! Kilyén Ilka úgy fo-Leányka hászkodik, úgy mondja a pulykával verset, úgy énekel, mintha a Tatros partján vagy a Szeret völgyében kérné az égiek, a füvek, fák, az embertársak segítségét. Ebbe a fohászba épül bele a csángók sorsának alakulásáról szóló hiteles krónika: levéltári dokumentumok, útleírások, kérvények, naplótöredékek, levelek és tudós vallomások nyomán elevenedik meg, válik vádirattá a moldvai csángók minden szenvedése, „nótáztatása” és máig tartó üldöztetése. Asszony 1805-ös kiadású énekeskönyvvel A felvételek CSOMA GERGELY „Moldvai csángó magyarok” című könyvéből származnak Kilyén Ilka, akarva-akaratlanul vagy éppen tudatosan Petrás Incze János, Domokos Pál Péter, Kallós Zoltán, Kós Károly, Nagy Jenő, Szentimrei Judit, Erdélyi Zsuzsanna nyomdokaiba lépett. Talán mégsincs annyira egyedül az az ágrólszakadt madárka? TÓFALVI ZOLTÁN MAROSVÁSÁRHELY27
