Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-08-01 / 8. szám

PALYAZAT A századvég gyermekei A több országba szakadt ma­gyarság jövőjének dilemmáit az örökké „legilletékeseb­bek”, a gyerekek élik meg igazán szívbemarkolóan... Hiszen értük folyik a harc. A közép-kelet-európai rend­szerváltozások hevében azon­ban, úgy tetszik, éppen rájuk nem jut elégséges figyelme és energiája a mai felnőtt tár­sadalomnak. Ez végzetes hi­ba, hiszen a Kárpát-medence magyar családjaiban született gyerekek száma a kisebbségi vidékeken jóval nagyobb volt az elmúlt évtizedekben, mint Magyarországon. A magyar családokban született - tehát a mai - magyar gyerekek negyven százaléka Magyar­­ország határain kívül él. Anyanyelvi iskoláztatásuk ál­landó, súlyos gond, és nin­csenek egyetemes magyar intézmények, amelyek törőd­nének a magyar gyerekekkel. Ezért rendkívüli jelentősé­gű az Új Magyarország cí­mű budapesti napilap (az egyetlen, amelynek ifjúsági rovata van!) és a Nemzeti Gyermek- és Ifjúsági Alapít­vány közös pályázata, ame­lyen minden magyar gyerek részt vehetett, függetlenül attól, hogy hol született és hol él. A gyerekek bármilyen műfajban megnyilatkozhat­tak. Volt azonban két ajánlott (nem kötelező!) téma: 1. életem legvidámabb (vagy legszomorúbb) élménye; 2. szülőföldem. A pályázat­ra 1870 pályamű érkezett a magyar nyelvterület minden sarkából. A szerkesztőség, az alapítvány és az írószövet­ség küldötteiből verbuváló­dott zsűri legalább kétszáz­ötven-háromszáz gyerek munkáját találta jutalomra érdemesnek. Mivel ilyen mérvű díjazásra nem volt mód, különdíjakkal siettek honorálni a legérdemesebb pályaműveket. A Magyarok Világlapja is részt vállalt ebben a kezdeményezésben, és a lap egy évre szóló elő­fizetésével jutalmazta az Új Magyarország Bóbita rovatá­nak pályázóit. íme a névsor: Juszifov Vugár (Técső, Kár­pátalja), Bart ha Loránd Csaba (Marosvásárhely), Kara István (Kárpátalja), Geambasu Réka (Kolozsvár, Románia), Szaszák Katalin (Buzita, Szlovákia), Bartos Gyula (Tiszaföldvár), Berki Viktória (Vári, Kárpátalja), Mata Krisztián, Kulcsár Dó­ra, Csuti Melinda és Mravik Attila (Budapest), Kása Judit (Léva, Szlovákia), Egyed- Zsigmond Enikő (Maros­­vásárhely), Molnár-Veress Ágota (Svédország), Bódi Szerénke (Örményes, Romá­nia), Márton Zsófia (Gyer­­gyószentmiklós, Románia), Keszeg Anna (Torda, Romá­nia), Dienes Zsófia (Kis-Ju­goszlávia), Csontos Katalin (Nagyvárad), Csákány Csilla (Marosvásárhely), és a budi­szavai (Kis-Jugoszlávia) álta­lános iskola magyar tagoza­tos tanulói. Ez év júliusától - egy évig - kapják díjmentesen a la­pot szerkesztőségünk külön­díjasai, akiket szeretettel kö­szöntünk ebből az alka­lomból. Gyakran szívszorító olvas­mány volt egy-egy gyerekle­vél, amelyből hihetetlen erő­vel tör fel ennek a különös századvégnek minden ellent­mondása. A levelekből egy - embersorsokra méretezett - kis magyar történelemkönyv körvonalazódik. Ebben a számunkban megkezdjük kü­löndíjasaink munkáinak köz­readását. És talán azon is érdemes eltöprengenünk, hogy a világ magyarságához szóló Magyarok Világlapjá­nak rendszeresen teret kelle­ne biztosítania hasábjain - a századvég magyar gyerekei­nek, ifjainak. (0 Juszifov Vugár védőszentje Aki a tévét bekapcsolja, naponta érte­sülhet a volt Szovjetunió utódállamai - és népei - közötti véres összetűzé­sekről. A közép-kelet-európai régió sem nyugalmasabb. De milyen annak a gyereknek a közérzete, aki a husza­dik század végén a Szovjetunióban született, nagyszüleinek nemzetisége: örmény, azerbajdzsán, ukrán és ma­gyar? Aki Kárpátalján él, magyar is­kolába jár, és tökéletes helyesírással (ékes magyar nyelven) fogalmazta le­velét a Bóbita pályázatra. Hihetetlen ellentéteket egyensúlyoz ennek a de­rűs gyereknek a lelke és a tudata, mint alább látni fogjuk: sikeresen. De

Next

/
Oldalképek
Tartalom