Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
Az ungvári görög katolikus püspöki templom (újjászUletésük jelképe) újra a görög katolikusoké A Kossuth szobor Técsőn. Egy éjjel randalírozó ukrán fiatalok leszerelték talapzatáról és a közeli árokba lökték mogatást a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségtől, némi csekély juttatást a területi tanácstól, de ez csak arra elég, hogy heti egy-két alkalommal megjelenjék, olykor csökkentett terjedelemben. Márpedig, ha az ország igényt tart a kárpátaljai magyarokra, s főként az általuk lakott területekre, kellene anyagi eszközöket áldoznia napilapjuknak a fenntartására is. Magyarjaink ezt egyébként kiérdemelték már csak azzal is, hogy az év eleji népszavazáskor szinte egyöntetűen a független Ukrajna mellett foglaltak állást, az erre leadott szavazatok száma a magyarlakta beregszászi járásban nagyobb volt, mint számos szláv népességűben.) Szóval: köztársaságunk vezetőinek figyelmét, gondoskodását sok mindenben hiányoljuk. Ne csak mosolyt! De nem hallgathatom el: a kialakult helyzet miatt érzünk némi keserűséget a magyarországi vezetés iránt is. Tőle persze nem azt várjuk, hogy az országban megjelenő sajtókiadványokat ingyen vagy rubelért (ami majdnem mindegy) rendelkezésre bocsássa, hogy ugyanilyen gesztust gyakoroljon a vasútnál is. Nem. De azt szeretnénk, ha az ukrán kormánnyal folytatott tárgyalásai során nem elégednék meg a szép kijelentésekkel, az egymás iránti nagyfokú tisztelet kinyilvánításával, a jól hangzó frázisokkal jogokról, ezek elismeréséről. Az egymás keblére borulás helyett (mert egyelőre ezt látjuk) le kellene már hatolni egyszer a konkrét dolgokig, az ukrán vezetés tudtára adni, hogy a magyar fél igenis elvárja ezeknek a gondoknak a megoldását. Ha ez megtörténik, akkor lehet majd úgy tekinteni, hogy Ukrajna viszonozta a függetlenségi törekvéseit támogató, ehhez a kellő diplomáciai kereteket megadó Magyarország gesztusait (elsőkénti elismerés, nagykövetség nyitása). S ekkor beszélhetünk majd arról, hogy a két ország közt valóban szívélyes a viszony, nem pedig akkor, ha a tárgyalóasztalnál a két delegáció szépen mosolyog egymásra. BÁLLÁ LÁSZLÓ (Kárpátalja)
