Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNÉL MÜNK

A 2. magyar hadsereg a Donnál

1942 januárjában a magyar politikai és katonai vezetés Ribbentrop külügyminiszter, majd Keitel vezértábornagy személyes budapesti látogatásával is nyomatékosított német követelésre határozott a 2. magyar hadseregnek a szovjet frontra küldéséről. Jóllehet a döntéshozók tisztában voltak azzal a kockázattal, amelyet a hadsereg felszere- a szovjet lésének hiányosságai, első- fronton

sorban a nehézfegyverek és a harckocsik csekély száma és nem megfelelő hatékonysága jelentett, csábította őket az, hogy a győztes oldalán vegyünk részt a háborúban.

1942 elején, amikor a döntés megszületett, még nagyon kevesen kételkedtek a németek győzelmében. A magyar vezetés hitt abban, hogy a háborúnak őszig vége lesz, és bíztak a németek

ígéretében, miszerint a fronton pótolják majd a magyar hadsereg nehézfegyvereit.

Április 11. és július 27. között három lépcsőben 150 ezer katona és mintegy 30 ezer fegyvertelen, főként zsidó munkaszolgálatos került ki a frontra és építette ki Don menti állásait, több mint ezer kilométerre az akkori Magyarország határaitól. A 200 kilométeres frontszakasz eleve hosszú volt az ún. könnyűhadosztályból álló, nem megfelelően felszerelt, védekezésre kevéssé kiképzett 2. hadseregnek. Nehezítette a helyzetet az, hogy a magyarok által védett frontszakaszon, a Don jobb partján, a szovjet hadseregnek sikerült két hídfőt megőriznie a német

A Legújabbkori Történeti Múzeumban 1992. június 3-án nyilt meg „A haditudósító - dr. Szentpétery Tibor harctéri felvételei a doni frontról” című kiállítás, amely egész évben látható. Cikkünk szerzője egyben az említett kiállítás rendezője is.

56