Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
olcsó, egyre több magyar pénz kerül tehát forgalomba, s a szűkös árukészletből mind több vándorol át az anyaországba, amit itt nem sajnálna senki, de hát üres marad a helye. Privát autósok tankolni már csak forintért tudnak, persze zugban. A benzinkutaknál hetekig nincs egy deci üzemanyag sem, ha meg nagy ritkán kapható, húsz-harminc órákat kell sorban állni érte... (Különben nincs elegendő benzinje az állami szektornak sem, a városi autóbuszok alig közlekednek.) Elvágva az anyaországtól Talán kissé hosszadalmasan is időztem az anyagi gondoknál, de úgy vélem, részletezésük szükséges volt ahhoz, hogy az olvasó megértse a lényeget. Most azonban már ideje áttérni egy másik nagy gondunkra: bár az utóbbi idők jelentős vívmányokat hoztak számunkra több vonatkozásban (így az anyanyelvi oktatás fejlődése terén), egyre jobban nyomaszt bennünket az anyaországgal való kapcsolattartás katasztrofális megnehezülése, szinte lehetetlenné válása. Kimondom nyíltan: a határok átjárhatósága, spiritualizálása, amelyről gyakran szó esik s amire állítólag az ukrán állam is törekszik - ez csupán hiszékeny embereknek szóló mese. Még mindig érvényben van itt, Ukrajnában is a rossz emlékezetű Pavlov egykori szovjet miniszterelnök egyik legellenszenvesebb intézkedése, amelynek értelmében egy-egy útlevélért ezer rubelt kell a kiállításkor fizetni, ez öt utazásra érvényes, de minden határátlépéskor ez újabb 40-40 rubellel toldandó meg. Szerényebb jövedelműek számára megfizethetetlen összeg! Vasúti jegy magyarországi utazásra csak kemény valutáért váltható, a retúrjegy ára Csaptól Budapestig 44 dollár, egy dollár pedig a feketepiacon (csak ott szerezhető be) 120-130 rubelért (kuponért) vásárolható. (Különben hivatalos árfolyama is e körül mozog.) Egy budapesti út ára tehát egybevéve az útlevélért, a határátlépésért és a jegyekért fizetett összeget meghaladja a hétezer rubelt! Az átlagpolgár számára csillagászati szám. A sztálini időkben politikai okokból nem lehetett Magyarországra utazni. Most ez financiális problémák miatt vált gyakorlatilag lehetetlenné. De hát annak, aki ilyen módon el van vágva anyaországától, ottani rokonaitól, barátaitól - nem mindegy-e? (Megjegyzendő, hogy az üzér, a csempész viszont könnyen leteszi az útlevélért és a jegyért ezt az összeget is; megengedheti magának. Neki megéri.) A legsötétebb sztálini idők szintjén van szellemi FOTÓ: MARKOVICS MÁTYÁS Idősebb ungvári hölgy meditál a kirakott szalonna, kolbász és sajt előtt. Vegyen belőle, ne vegyen? Egyik sincs a pénztárcájához mérve. A legvalószínűbb, hogy vásárlás nélkül távozik a boltból kapcsolattartásunk is. Akkor ugyanis ismét csak politikai okokból nem jött be egyetlen magyarországi lap, folyóirat vagy könyv sem. Ma gazdaságiakból. Az egyébként talán természetes is, hogy a magyar fél sajtótermékeit az értéktelen rubelért nem adja. Itt nyilván az ukrán kormánynak kellene lépni, valutát szerezni megvásárlásukhoz, behozatalukhoz, kielégítve így a köztársaság magyar nemzetiségű állampolgárainak igényeit, lehetővé téve bekapcsolódásukat az anyaország szellemi életébe. Csakhogy Kijev a kisujját sem mozdítja ezért. Annál sűrűbben deklarálja, hogy a nemzetiségeket az országban minden jog megilleti, és hogy a kárpátaljai magyarok, ugye, az Ukrajna és Magyarország közt fönnálló szívélyes viszony szellemében ... (Zárójelben megjegyzem: agonizál helyi magyar napilapunk, a Kárpáti Igaz Szó is. A pártállam megszűntével eddigi dotációját elvesztette, most kap bizonyos tá-