Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

lékeztet majd egy Mozart­­festményre. A festett mell szobor üreges részében egy csomó apró szobor kap he­lyet, például egy nőies csel­ló tetején ácsorog Maurice André, és fújja a kis arany­­trombitáját, lesz benne fu­­volázó faun, az egészet kot­tagyűrű veszi körül, ame­lyen fúvós angyalkák szán­­káznak.- Nem említette még egy gyakran visszatérő motívu­mát, a madarakat.- A madarak és a repülés mindig is izgattak, gyönyö­rű dolog elkapni plasztikai­ig, hogy ne csak egy stati­kus valamit ábrázoljak, ha­nem megfogjam a repülés lényegét. Ez a feladat már önmagában elég volna, hogy kitöltsön egy életet.- Térjünk kicsit vissza a családhoz; milyen szálak fű­zik tulajdonképpen a gyár­alapítóhoz?- A dédnagyapám testvé­re volt, s miután a fivére meghalt, ő nevelte föl an­nak gyermekeit, köztük a nagyapámat is. Mivel Tör­ley Józsefnek nem született utódja, rájuk hagyta a gyá­rat. Az államosításkor még élt a nagypapa, de azóta ő is és Antal fia is elhunyt. Apám, Törley József és De­zső testvére az egyenesági örökösök, de egyikük sem foglalkozik sokat a témával. Apu jogász, és rengeteg nyelvet beszél - sok hasznát vehette, amikor a vasútnál kellett krampácsolnia öccse vegyész, beutazta az egész világot, őt is nehéz lenne bárhol eladni, ám leg­szívesebben Máriaremetén a kis kertjében kapirgálgat.- Pedig úgy gondolom, volna miért kárpótolni a Tör­ley famíliát.- Erről én nem nyilatkoz­hatni, mert az orromra koppintanak. Ők az örökö­sök, mi csak piszkáljuk őket49

Next

/
Oldalképek
Tartalom