Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

SAJTÓTÜKÖR 36 Csökkenő árkiegészítések NÉPSZABADSAG Az utóbbi három évben fokozatosan, az idén azonban már meredeken csökken a központi fogyasztói árkiegészítések össze­ge. A Népszabadság Sokan úgy vélték, hogy a Szabad Euró­pa Rádiónak a rend­szerváltás miatt befel­legzett. De a SZER időben váltott, sőt egy hírmagazint is ki­adott, amely csakha­mar széles olvasótá­borra lelt. A Szabad Európa munkatársai most is éberen figyelik a vál­tozásokat az egykori diagramjai - amelyet közreadunk - a fon­tosabb termékek és szolgáltatások fo­gyasztói árkiegészíté­sét mutatják, milliárd forintban. „kommunista orszá­gokban”. A Lenin be­balzsamozott holttes­te körül kialakult hu­zavonáról is moszk­vai tudósítójuk küld­te a hírt. A tudósítás szerint mióta az amerikaiak megtudták, hogy Le­ninnek „kiáll a szeke­re rúdja” a Vörös tér­ről, vásárlási ajánla­tokkal bombázzák a mauzóleumért felelő­söket. Floridától Alaszká­ig számos magánsze­mély és cég akár ko­molyabb összeget is hajlandó lenne fizet­ni azért, hogy magáé­nak mondhassa a bolsevik vezér bebal­zsamozott földi ma­radványait. Ilyen ér­telmű levelek árasz­tották el a Kremlt. A legszerényebb ár, amelyet felkínáltak, 10 ezer dollár, de akad 27 milliós aján­lat is. A komolyabb érdeklődők, mint pél­dául egy houstoni ki­adóvállalat, igyekszik arról meggyőzni az oroszokat, hogy szán­dékukat nem kereske­delmi szempontok vezérlik, és hogy biz­tosítanák Lenin por­hüvelyének méltóság­­teljes elhelyezését a szükséges karbantar­tással együtt. Maga a cég igazgatója a kö­vetkezőket mondta elképzelésükről: „Nem hiszem, hogy a feleségem megenged­né, hogy Lenint itt tartsuk a lakásunk­ban. Nem menne a bútorhoz, és hely sincs elég. Ha az ajánlatunkat elfogad­nák, valószínűleg a Szépművészeti Múze­umnak ajándékoz­nánk.” Az ajánlatok nagy részéből világosan ki­derül, hogy feladóik csak hírverést akar­nak csapni maguk­nak. Az orosz kor­mányzat mindeneset­re tagadta, hogy valóban foglalkozna Lenin kiárusításának gondolatával. A fel­röppentett hírt a sajtó kacsájának tartják. Barannyikov orosz belügyminiszternek azért állítólag nem­csak arra van gondja, hogy az amerikai ajánlatokat visszauta­sítsák, hanem arra is, hogy udvariasan megköszönjék az ér­deklődést. Más véle-1987. 1988. 1989. 1990. 1991. 1992. B Háztartási energia ■ Ivóvíz, csatorna H Élelmiszer □ Személyszállítás Ki veszi meg SZABADI '? | tff H || | Lenint? 1 £ ilipftáu WMMív.M. ITm ményen van a mauzó­leum parancsnoka. Vladimir Kamenni­­het már annak gon­dolata is felháborítja, hogy Oroszország esetleg tőkét ková­csolna a szovjet álla­malapító legkézzel­foghatóbb hagyatéká­ból. A preparált test egyelőre ott nyugszik az alacsony hőmér­sékleten tartott, bom­babiztos üvegkopor­sóban, amely eddig két robbantásos me­rényletet vészelt át sértetlenül. Legutóbb 1973-ban röpítette magát a levegőbe a mauzóleum egyik lá­togatója. Ám külföldi eladással vagy anél­kül a Vörös téri grá­nit emlékműnek és bebalzsamozott lakó­jának az eltávolítása mind időszerűbbnek tűnik Moszkvában. A vajdasági magyar irodalomHÍD Bányai János iro­dalomtörténész ta­nulmányát közli az Újvidéken megjelenő Híd című irodalmi, művészeti és társada­lomtudományi folyó­irat a vajdasági ma­gyar irodalomról. Bá­nyai János a többi között megállapítja: Olyan jelekkel va­gyunk körülvéve, amelyekből nem sok jót jövendölhetne, ha jósnak született volna valaki közöttünk. Jó­sok ritkán születnek, s akkor sem igaziak. Háború van az or­szágban, mozgósítás, egy sor tűzszüneti megállapodás, amit senki sem tart be. Ka­tonatemetések van­nak, és még nem le­het tudni, hogy mikor lesz ennek vége. Biz­tosan vége lesz, de mi történik még addig? Patriotizmust hirdet­nek körülöttünk, és közben fegyvert csör­getnek. Kiderült, hogy nem olyan ne­héz hadsereget alapí­tani. Repülőgépek húznak el alacsonyan a város felett. Sorban állások is vannak, egyelőre csak üzem­anyagért. Mert azt nem lehet éléskamrá­ban tárolni. Majd lesznek még újabb sorban állások. Ezek­ről elég lesz majd ak­kor beszélni. Akik nem akarják megélni mindazt, ami itt még történhet, elmentek, elmennek. Legtöbben a bizonytalanba, má­sok a biztosba. Van, aki főállásba ment magyarnak. Nem sok jót sejtet­nek ezek a jelek, mi meg összeültünk, hogy az irodalomról beszéljünk. A vajda­sági magyar iroda­lomról. Azt mondhat­ná valaki, úgy éke­lődve, hogy nincs jobb dolgunk. Lehet­ne, ám az irodalom is a dolgunk, nem hagy­hatjuk veszni a vész­jósló jelek között. A vészjósló jelek közé tartozik, hogy néhány író is elment, és itt maradt nekünk ez a téma. Ha van téma, akkor rágódjunk csak rajta. Akik elmentek, egyszer majd vissza­jönnek, és megálla­pítják, rosszul rágód­tunk a témán, és ránk húzzák bölcs szigor­ral ama vizes lepedőt. Amiben eddig is bő­ven volt részünk, mert ez ideig is baj­lódtunk ezzel a témá­val. De van némi sze­rencsénk is ebben a zűrzavarban. A sze­rencsét a nyelv hozza

Next

/
Oldalképek
Tartalom