Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

ember előtt tartottam elő­adást. Elmondtam, hogy mi bizony nem akartuk vissza­adni a gyárakat a régi tulaj­donosoknak. Sokan ezért felháborodottan elmentek az előadásról. A családban a rövid ujjú ing és rövidnadrág miatt háborodtak fel. Úriemberek fehér ingben, fekete ruhá­ban jártak Brazíliában 1957-ben. A rövid ujjú ing miatt a Rio de Janeiró-i ka­­tedrálisból a kurátor kive­zette. A másik baj az volt, hogy a „jövevény” máris 15 ezer cruzeirós fizetést kap, két és félszer annyit, mint a testvére. A Philips ugyanis - ide került - jól megfizette. Sokan rögtön a gyár estab­­lishmentjéhez sorolták mint előkelő hollandot: 1st van Zolcsák. Rövidesen viszont azért tisztelték (illetve utál­ták meg), mert spórolt a cégnek 3 millió dollárt. A vákuumszivattyúk folyton elromlottak, s amikor úja­kat akartak hozatni Euró­pából, Zolcsák kérte, hadd vizsgálja meg a már sokszor szétszedett, ellenőrzött és mégis rossz gépeket. Nincs mit vesziteni alapon megen­gedték neki, s ő hamarosan felfedezte, hogy nincs sem­mi baj, csak a használt hű­tővíz túl meleg. A következ­mények: előléptetés, fize­tésemelés és a közvetlen fő­nök ellenszenve. Átment ezért a Fordhoz, amivel megspórolt napi kétszer négy óra (nem tévedés, nyolc óra) utazást, s ráadá­sul háromszor annyit kere­sett.- Terveztem. Nagyon tudtam rajzolni, és imád­tam is. A vákuumtechnikái gépgyárban prototípusgép­tervező voltam. Ha kell, ma is odaállok a rajztáblához. Néha látom a gyárban, hogy a mérnök már egy he­te maszatol valamin. Meg­állók mellette, s közlöm, hogy ez legfeljebb félórás munka. Amikor meg nem hiszi, nekiülök és megcsiná­lom. Persze hogy tisztelik. Füry Lajos, az Ameriká­ban élő kiváló író, könyvet írt Zolcsák magyarországi és első brazíliai éveiről. (A lebilincselően érdekes, ki­adatlan könyv egyetlen hiá­nyossága, hogy nincs benne a Zolcsák-karrier leginkább felfelé ívelő időszaka s az Erdély-ügyért folytatott harca.) Ebben a könyvben olvasható a gyáros hitvallá­sa: „A küzdelmes életben megtanultam, hogy pontos­nak, megbízhatónak kell lenni, és egy kis erőfeszítés­sel mindig különbet és job­bat lehet teljesíteni.” A Fordnál, illetve a Ford Willysnél előbb rajzellenőr, majd két év után ő az üzem­mérnöki osztály vezetője. Mint mondja: „Elértem azt a maximumot, amit egy kül­földi mérnök alkalmazott­ként elérhet Brazíliában. A cégtől ingyen autót és több mint hatezer amerikai dol­lárnak megfelelő fizetést kaptam.” 1966-ban önállósítja ma­gát, egy kis garázsnyi épü­letben nyit műhelyt, ahol autóipari tesztgépeket ter­vez és gyárt. A fordulópont akkor következik be életé­ben, amikor az amerikai Chrysler autógyár bekebe­Ezena kapun próbáltak behatolni a terroristák A SZERZŐ FELVÉTELEI lezi a francia Simcát, és mo­dernizálni kívánja a brazí­liai üzemet is. S micsoda különös játéka a sorsnak! A Chrysler brazíliai műszaki igazgatónak egy Andrew Torok nevű amerikai ma­gyart nevez ki. Torok úr meg felfedezi a másik ma­gyart, Zolcsákot, a régi For­­dost, és meghívja a mérnöki osztály vezetőjének. Zol­csák nem áll kötélnek, mert éppen a Kibbon nevű cso­koládégyárnak szerel hűtő­­berendezéseket - Fónai Miklós hűtőmérnök, volt is­kolatársa jóvoltából. Torok később újra szól neki: óriá­si munka van kilátásban, le kell cserélni a gyár teljes festőberendezését és a futó­szalagrendszert. A nagy né­met és amerikai pályázó cé­gek között meghívja a ver­senytárgyalásra a kis brazil műhelytulajdonost is.- Magamhoz vettem 3 ki­ló sajtot, 5 kenyeret, egy csomó vizet, és elmentem egy elhagyott tengerparti házba. Egy hetet töltöttem ott, és éjjel-nappal rajzol­tam, számoltam. A megoldás lényege az volt, hogy az átalakítás köz­ben, tehát kerek egy évig nem kellett leállítani az au­tógyár termelését. Ezzel nyert. Nem volt egy fillérje sem - kapott a Chryslertől 2,5 millió dollár előleget a munka beindítására. Két hónap után már 300 mun­kás dolgozott a „gyárában”, amit a Chrysler területén rendezett be... Őrületes tempót diktált: 12 hónap helyett 8 alatt volt készen az átalakítás, az új gyár.-A munkát átadtam, a Chrysler száz százalékig elégedett volt, én meg gyo­morvérzéssel kórházba ke­rültem. A Chrysler-munka kiváló ajánlólevélnek bizonyult. „Ebben a társulatban min­denki ismeri egymást.” Következett az egykori munkaadó, a Ford megren­delése, majd festőberende­zéseket kért a Volkswagen27

Next

/
Oldalképek
Tartalom