Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
is. Jöttek egyéb ajánlatok is, ezért Zolcsák megvette a világ legnagyobb konvejorgyártó cégének, az amerikai Jervis B. Webbnek a licencét, majd festőberendezésekre a Drysys licencét. A brazíliai autóipar 70 százalékát ő látja el festő- és szállítóberendezésekkel. Brazíliában pedig évente nem kevesebb, mint 1 millió autó készül.- A siker titka - vallja Zolcsák - abban a csomagban van, amit otthonról hoztam. Nekem a munka nem nyűg, hanem gyönyörűség. Boldog vagyok, ha a feladat sikerül. Ma négy üzemben 800 ember készíti az autófestő- és -szárító alagutakat, s az egyéb ipari berendezéseket. Kevesebben, mint régen, hiszen a recessziót, mint mindenütt a világon, talán az autógyártás - minden valamirevaló ország iparának élesztője - érzi meg a legjobban. A ’70-es nagy évtizedben viszont Zolcsák sok birtokot és ingatlant vásárolt vagy épített. Mato Grossóban és Amazóniában dunántúlnyi terület viseli a Posada Transylvania nevet, errefelé az indiánok „Erdély magyar” feliratú trikókban kószálnak az őserdőkben és vallási missziókban. Amikor a hatalmas metropolisból, Sáo Paolóból a tengerpartra autózunk, Zolcsák ide-oda mutat: erre is, arra is van egy gyár, ahova szállít. Guarujában, a szörfvilágversenyek színhelyén most épül egy új háza, szemben a hullámokkal. Az az érzésem támadt, addig élvezi igazán, amíg épül. Az egészben leginkább a teremtést szereti, ha már kész a mű, nem tud pihenni, új dolog után néz. Talán ez is közrejátszik abban, hogy az erdélyi problémát szinte neki találták ki.- A családban mindig becsületkérdés volt a gyengék oldalán az erősek ellen kiállni. Miért ne éppen a magyar elnyomottak oldalán? Füry Lajos könyvéből az idézet: „Nem felejtem el, hogy a románok családunkkal és velem mit követtek el, s most azért igyekszem, hogy amit adott nekem az Isten, életemmel, szabadságommal, vagyonommal segítsek azokon, akik kénytelenek a román elnyomást (a nemzetközi nemtörődés és a magyar birkatürelem miatt) szó nélkül tűrni, mert senki sem emeli fel a szavát érdekükben.” Megalakítja az Erdélyért Mozgalmat, amely a hatvanas években Füry Lajos, Wass Albert, Béky Zoltán, Nádas János, Petress Judith, Boissenin Ilona, Adorján Ferenc és sok más magyar, valamint az Amerikai Magyar Szövetség s az ausztráliai magyar szervezetek segítségével az Erdélyi Világszövetség magja lesz. Mozgalmat hoz létre, nem egyesületet, mert azt szeretné, ha mindenki részt venne benne, hogy az elnyomott magyarság védelme vallásos hittel folyjon az egész világon mindenütt. Berlinben és Tel-Avivban kisebbségvédő konferenciákon képviseli az erdélyi ügyet. Izraelnek a zsidósággal kapcsolatos magatartását példaértékűnek tartja. Az Erdélyi Világszövetségnek ma is társelnöke. Egymást követik a különböző akciói. Zolcsáknak és a világszövetségben tömörült amerikai magyarságnak köszönhető, hogy az elmúlt két évtizedben az amerikai kongresszusban minden évben legalább háromszor - de volt, hogy hússzor is - napirendre került az erdélyi magyarság ügye. Amint mondja, Száz Zoltán és Di Gioia Éva egy lelkes magyar csoporttal folyamatosan lobbyzott. „Ezek tízen többet tettek az erdélyi és a moldvai magyarságért, mint a magyar kormány az utolsó 45 év alatt.” Könyveket, tanulmányokat finanszírozott, újságot szerkesztett. A „huszárcsínyek” sem voltak idegenek. Áz argentínai foci-vb-n az argentínai magyar cserkészek emeltek magasba egy hatalmas transzparenst ERDÉLY MAGYAR felírással.- A román tévé is közvetítette a műbolygóról átvett eseményt. Húsz perc is eltelt, mire Bukarestben rájött valaki, hogy itt valami szörnyűség történik. Rögtön utasították a stúdiót, hogy ha a kamera rátéved a transzparensre, kapcsolják ki az adást. De hát a cserkészek tudták, mit csinálnak, jó helyen álltak, jó barát volt az argentin tv operatőre is - ezért a képernyő kétpercenként elsötétült a román mérkőzés ideje alatt. Egy villanásnyira feltűnt a felirat, és aztán bumm, volt kép, nincs kép... Ha erdélyi ügyért kért tőle bárki magyar az elmúlt évtizedekben, nem tudott úgy eljönni, hogy ne kapott volna. Zolcsák az erdélyi küzdelemben teljesíti ki azt a brazíliai jelmondatot, amelyet magáénak vall és amelyet a Mato Grossó-i birtokon épített elemi iskola falán is hirdet: Plantando Da. Ültess, hogy arathass. Zolcsák Érdélyért évtizedek óta ültet, és sóvárogja az aratást. Persze voltak, akik önzetlenségével az évek során csúnyán visszaéltek - de erről nem szeret beszélni. (Hasonlóan nem kedvelt téma tervezett magyarországi befektetése. Egy nyíregyházi üzemet vett meg, s alig száradt meg a tinta a szerződésen, a budapesti agyközpont felrúgta a megállapodást.) Zolcsák tevékenysége természetesen nem maradt visszhang nélkül. Az emigráció tekintélyes képviselői elismeréssel övezik, kitüntetésekkel halmozták el. A Vi-
