Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)

1992-05-01 / 5. szám

előtt mindig nyitva állt az ajtó. Romániában mennyire szóltak bele a munkájukba, illetve milyen előjogaik, kiváltságaik voltak?- Az adminisztrációs dolgokba beleszólhattak, de a szakmai munkámba nem. Amint azt már említettem, nem kérdezték meg, hogy akarok-e a román válogatott kapitánya lenni. Kineveztek, és kész! A csapat összeállításában és minden ezzel kapcsolatos dologban viszont én dönthettem. Ami a játékosokat illeti, nekik érdemes volt jó teljesítményt nyújtani, a tűz közelében lenni. A legjobbak utazhattak külföldre, soron kívül kaptak lakást... Persze ez sem ment egyik napról a másikra. Én például - mivel Nagyváradon volt a családom és a lakásom - az utóbbi években a honvédség szállodájában laktam öt-hat vidéki játékosomhoz hasonlóan, akik várták a lakáskiutalást. A pénzbeni juttatás, a premizálás is elég jó volt. Akár három kiló húst is meg tudtál venni, ami sokak számára elképzelhetetlen volt...- Köztudomású, hogy az érvényesülés alapfeltétele volt a párttagság, és a STEAUA- nál - honvédcsapat lévén - bőkezűen osztogatták a katonai rendfokozatokat is...- így igaz. Ne feledjük, hogy Romániában négymillió párttag volt, s ez valahol normális volt - nekik. Engem is beléptettek. De ami minket illet, a futballisták közül egy sem volt párttitkár vagy agitátor. A labdarúgó csak a saját futballpolitikáját űzte: játszott, s hozta a közönséget. Nagyon szeretném, ha itt és most a futballpolitikánkkal ki tudnánk hozni nyolcvanezer nézőt a Népstadionba a vb-selejtezőkre! Hát kell ennél nagyobb propaganda?- Ha jól tudom, még most is ezredes...- Most már nyugalmarendelkező országokban szokás az, hogy neves külföldi szakembert hívnak a válogatott élére, nálunk ez nem volt gyakorlat. Mivel magyarázza, hogy mégis önre esett a választás ? Akkora a válság a magyar labdarúgásban, hogy már mi is csak a határon túlról remélhetjük a csodát?- Nem. Én azt mondom, hogy Magyarországon vannak szakemberek, akik el tudták volna fogadni ezt a megtisztelő pozíciót. De hát lehetséges, hogy ők jobban ismerik az itteni helyzetet, és nem olyan optimisták mint én. Egyébként lehet, hogy a magyar edzők azért sem tudtak eredményeket elérni, mert nagyon pesszimisták, s a játékosok érez-Az öt hazai vb-selejtezőn ennyi pontot kellene összegyűjteni

ték az edzőn, hogy ő is megijed. Ezt pont fordítva kell csinálni: én vagyok az, aki a fronton előremegy és azt mondom, hogy utánam! S aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz?!- Milyen visszhangja volt a román közvéleményben annak, hogy egy román állampolgár lett a magyar válogatott kapitánya?- Az utóhangok elég pozitívak, persze nem tudom, hogy mennyire szívből eredők ... Mindenesetre azt mondták, hogy eddig itt volt kapitány, most elmegy egy másik országba kapitánynak - s ez tényleg megtiszteltetés !- És kuriózum is. Nem sokan mondhatják el magukról, hogy több válogatott kispadján is ülhettek!- Pontosan így van. Egy kicsit ez is közrejátszott a döntésemben.- Sokan párhuzamot vonnak az ötvenes évek Magyarországa és Románia közelmúltja között. Itt is, ott is magas szinten állt a futball - nem utolsósorban politikai okokból. Köztudott, hogy akkoriban Puskás Öcsiék