Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-04-01 / 4. szám
58 vének is. Nem létezett elnyomás, ebből következik, hogy ellenállás sem, tehát - legalábbis, azt gondolhatnánk - nagy volt az önkéntes beolvadás is. De nem egészen így volt. Az 1948. évi népszámlálási adatok szerint Szlovéniában tíz és fél ezer magyar élt, és ez a szám 1981-ig mindössze ezerrel lett kevesebb. (Azóta, tudomásom szerint, Szlovéniában nem tartottak népszámlálást.) Horvátországi tragédiák Horvátországban már más a helyzet: 1948 és 1981 között több mint ötven százalékkal csökkent az ott élő magyarság lélekszáma. A második világháború után, a hivatalos népszámlálási adatok szerint, egészen pontosan 51 391 magyar élt Horvátországban, 1981-ben pedig mindössze már csak 25 439. Nagyobb részük a baranyai háromszögben, a Duna, a Dráva és az országhatár közötti Dél-Baranyában, a maradék pedig a kelet-szlavóniai szórványokon. A baranyai falvak szinte kivétel nélkül Árpád-kori református települések - a többi között: Kiskőszeg, Vörösmart, Csáza, Hercegszőllős, Laskó, Várdaréc, Kopács, Darázs, Sepse, Kű, a három szlavóniai magyar falu: Kórógy, Szentlászló és Haraszti szintén. S ide tartozik még Eszék egykori külterülete, Rétfalu is. Á többi, nevében még itt-ott magyar faluban, Erdődön, Dályhegyen, Szarvason, Dályán és máshol már csak mutatóba maradtak teljesen magyar vagy olyan családok, amelyekben a férj vagy a feleség magyar. Az asszimiláció tehát itt volt a legerősebb. Persze, mindezt mára múlt időbe kell tennünk. Kórógy, Szentlászló és Haraszti lakossága elmenekült, a Jugoszláv Néphadsereg, a területvédelmi alakulatok, a szerb szabadcsapatoknak nevezett csetnikbandák „felszabaditották” (elsősorban őslakóitól) a kelet-szlavóniai magyar és horvát falvakat. A kórógyiak úgy menekültek falujukból, hogy terített Faluszéle a temető mellett. Itt lőtték le 1944 őszén a hetven sziváci magyart asztalt, megvetett ágyat hagytak maguk után. Aki tehette, kinyitotta még az ólajtót is, és szabadon engedte a jószágokat, hogy legalább éhen ne vesszenek. A falu most üres, a kapuk és az ajtók nyitva, a házak nagy része pedig kifosztva. Katonaság lakik a községben. Főleg vajdasági tartalékosok - ebből természetszerűen adódóan: sok magyar van köztük. Valamennyien a Jugoszláv Néphadsereg egyenruháját viselik, a „felszabadítók” után jöttek, s mint olyanok: a horvátok és fizetett zsoldosaik szemében célpontok, ellenségek egytől egyig. Más kérdés, hogy ugyanakkor a horvát alakulatok tagjai között is vannak magyarok: ugyanis, amikor Horvátországban az általános mozgósítás történt, vittek mindenkit, akit csak elértek. A kórógyiak nem kértek védelmet a horvát gárdától, mert naivan úgy gondolták, hogy senkitől sem kell tartaniuk. A horvátokkal jól megvoltak, s ha kell - így képzelték - a szerb csetnikcsapatok esetleges támadásaitól majd megvédi őket a hadse-
