Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
o© nak megtámogatására, részben pedig az augsburgi győztesek elriasztására. A kereszténység felvételével Attila emlegetésére már nemcsak nem volt szükség, de egyenesen kerülendő is lett. A hun-magyar rokonság gondolata tehát vagy két évszázadra el is tűnt a süllyesztőben. Mire a 13. században Kézai mester a téma után kutatni kezdett, Attila neve a néphagyományban már rég a 10. század második felének történetét tükröző mondái hagyományhoz kapcsolódott hozzá. így került pl. Attila históriájához „Csaba királyfinak” (Attila valóságban nem létező fiának) története. Ő eredetileg 10. századi magyar vezér volt, aki túlélte az augsburgi ütközetet, és a mondából következtetve a szintén augsburgi „veterán”, Taksony fejedelem hatalmára tört. Ám veszített, és menekülve kellett elhagynia az országot. A fejedelem pedig Csaba hátramaradt, behódoló népét „székellyé tette”. Nem véletlenül használom e furcsa kifejezést. A legbuzgóbb kutatásnak sem sikerült ugyanis bebizonyítania, hogy a székely a magyartól idegen etnikumú nép lett volna. A székely név tehát aligha etnikumjelző, hanem sokkal inkább eredetileg is egy jogállapot kifejezője lehetett. Talán a gyepüvédő, határőrző fejedelmi katonaságot nevezhették így. Vannak természetesen más elképzelések is, pl. László Gyula híressé vált ún. kettős honfoglalás elmélete. 670 táján, Kovrat onogur-bolgár fejedelem halála után, a felbomlott birodalomból egy új népcsoport költözött be a Kárpátmedencébe, az ún. kései avarok. A források szerint ez a népesség a magyar honfoglalásig szinte nyomtalanul elpusztult, egyes kutatók szerint elszlávosodott.- László Gyula viszont úgy vélte, hogy ilyen erős népnél ez képtelenség, és a kései avarok tömegesen megélték a honfoglalást, sőt mi több az új honfoglalók, szállásaikat gondosan elkerülve, köréjük települtek le. Ha ez igaz, akkor a kései avaroknak magyarul kellett beszélniük, hiszen temetőiket magyar helyneveket mutató területeken találjuk. Az őstörténészek valóban feltételezik, hogy a magyarok történetük egy időszakában szoros kapcsolatba kerültek az onogurokkal, éltek Onoguriában, a Meotisz (Azovi-tenger) vidékén, hiszen idegenek által használt népnevük is ezt bizonyítja, ám a régészek nemigen tudták igazolni, hogy a kései avarok tömegesen megélték volna a 10. századot. Ráadásul a griffes - indásnak is nevezett - kései avar régészeti műveltség jellegzetesen elüt a honfoglalókétól. Ez is új bizonyítékokra vár.
