Új Magyar Hírek - Magyarok Világlapja, 1992 (45. évfolyam, 2-12. szám)
1992-03-01 / 3. szám
Diadalmenet vagy menekülés? A források gondos elemzéséből viszonylag jól ismerjük a honfoglalás körülményeit. 894 őszén a bolgároktól vereséget szenvedő bizánciak az etelközi magyarokat nyerték meg szövetségesül, akik átkelve az Al-Dunán valóban le is győzték Simeon bolgár cár csapatait. Simeon azonban nem adta fel, és miután a bizánciakkal sikerült békét kötnie, a magyarok ellen kezdett szervezkedni. Időközben Belső-Ázsiában a Szamanida emír 893- ban legyőzte az úzokat, akik a szomszédos besenyőkön vettek elégtételt. A besenyők erre - a kazároktól is szorongatva - átkeltek a Volgán, és talán a magyarok beleegyezésével, egészen a Dnyeper folyóig nyomultak előre. 895 elején a magyar had ismét a mozgolódó bolgárok ellen vonult, de az akciót nem kísérte szerencse, mert a bolgárok győztek. A kedvező alkalomra váró besenyők erre azonnal rátörtek a magyar szállásokra, ami előidézőjévé vált a magyarok kárpát-medencei beköltözésének. Honfoglalás kori harcosok szablyái A történetírás útjai azonban ezen a ponton már szétváltak, mert egyesek pánikszerű menekülésről írnak, mások, mindezek ellenére, tudatosan, előre eltervezett honfoglalásról. Győrffy György pl. legutóbb így próbálta egyeztetni az ellentmondásokat: „A magyar krónikákban kétféle honfoglalás-leírás jelentkezik, az első Árpád győzelmes honfoglalása Ungvár irányából az Alföld irányába, a második a hét törzs népének menekülése a támadó és állataikat felfaló sasok (besenyők?) elől Erdélybe. Mind a két leirás valós történeti tényt tükröz. Amíg Árpád benyomult a nagyrészt bolgárok által uralt Alföldre, a bolgárok és besenyők kiűzték a magyarokat Etelközből.” Konstantin császár munkájában ezzel szemben azt találjuk, hogy a hadjáraton lévő fejedelmi vad visszatért a besenyők által feldúlt keleti szállásokra, azaz a besenyők a sikeres rablás után visszavonultak! A magyar vezérek azonban ennek ellenére hamar felmérhették, hogy ellenségektől körülvéve Etelközt nem tarthatják, így megkezdték a terület tervszerű kiürítését, valószínűleg a mindkét ellenségüktől távol eső Vereckei-hágón keresztül. Ráadásul egyes források és Kristó Gyula szerint a Felső-Tisza vidékére már 892-93 körül beköltöztek a magyarok kisebb csoportjai. Kételkednünk kell viszont abban, hogy a bolgárokkal háborúban álló és vereséget szenvedő magyarok a bolgárok által megszállt Erdélybe vonultak volna. Erdély megszállására valamivel később, két lépcsőben kerülhetett sor. Erre utal Erdély ( = Erdőn túli terület) neve is. A honfoglalás tehát kényszerhelyzetben következett be, és eleinte aligha volt diadalmenet, ám túl súlyos veszteségekre sem gondolhatunk, mivel a következő években a törzsszövetség korántsem bizonyult gyengének. De vajon mi a helyzet Árpád diadalmas hadjáratával, amiről Anonymus is ír. Az valójában annak a korábbi, 894-ben lezajlott hadjáratnak az emlékét őrzi, amelyről a népi emlékezet az ún. fehér ló mondát is költötte. Fehér Géza mutatta ki, hogy a 9. sz. elején a bolgárok oly módon szerződtek a bizánciakkal, hogy kettévágtak egy kutyát, a vérét megízlelték, aztán vi- jV
