Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-01-01 / 1. szám
60 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK VÁROSALAPÍTÁS 1744-BEN Egy honfoglalás története Belföldi honfoglalásaink száma kideríthetetlen. Történelmünk - az Árpád-kortól a II. világháborút követő évekig - tele van kisebb-nagyobb telepítésekkel, és ezeknek nem is mindegyikére emlékezünk szívesen. Van azonban egy, ami talán tanulságos, és mert néhány helytörténész már most kezdi ébresztgetni a nem túl távoli 250. évforduló megünneplésének gondolatát, talán megérdemel itt is egy kis figyelemébresztést. Orosházát egyetlen normális léptékű hazai térképen se kell sokáig keresni. Majdnem negyvenezer lelkes város Békés megyében, Hódmezővásárhely és Gyula között nagyjából a félúton. A Tolna megyei Zomba község meglelése valamivel több figyelmet követel. Szép nagyközség, a Siófokról Szekszárd felé vezető út mentén. Zombán bő két és fél száz évvel ezelőtt valószínűleg senki nem sejthette Orosháza majdani megszületését, az orosháziak pedig azért nem tudhattak Zombáról, mert Orosháza egész egyszerűen nem létezett. Puszta volt a helyén, a szó - török idők utáni - legszorosabban vett értelmében, ugyanis pusztaság, semmi. A török kiverése körüli utolsó hadjáratok részese volt báró Harruckern János, nem valamiféle fényes hadi beosztásban ugyan, de egyáltalán nem szükségtelen, főleg pedig nem haszontalan helyen: mint élelmezési igazgató. Savoyai Jenő herceg mellett ügyködött és bizonyára eredményes tevékenységéért vármegyényi birtokokkal jutalmazták. Üres, parlag, ma akár úgy is mondhatnánk, hogy szűzföldekkel, melyek munkás kezekre vártak. Harruckem fia, Ferenc Domonkos báró, mindent meg is tett, hogy munkás kezekhez jusson. És ekkor lépett a színre egy másik, ezúttal már színmagyar báró, Dőry Frigyes, aki egyebek közt Zombának is földesura volt. Buzgó katolikus ember lévén német földről hozatott vele egy hiten levő telepeseket, ugyanakkor evangélikus magyarjainak ott kellemetlenkedett, ahol csak tudott. Módszereknek nem volt híjával. Az evangélikusok papja a ma se közeli Sárszentlőrincről járt ide istentiszteletet tartani, ha engedték. Megfizetni mindenesetre nem engedték, a stólapénz a katolikus papnak járt. Zomba evangélikus lakói nem voltak röghöz kötött jobbágyok, hanem a szabad költözködést már régen megváltott, úgynevezett „taxások”. Valamilyen úton-módon híre jöhetett, hogy a távoli Békésben óriási területek állnak parlagon. Elküldték tehát egy puhatolózó küldöttséget bizonyos Ravasz György vezetésével, akiről már egészen pontosan tudjuk, hogy 1744. április 24-én kötötte ki lovát a mai orosházi Szőlőhegyen, egy azóta sajnos már nem létező, öreg körtefához. Nyomában rövidesen 70 család érkezett: a Ravaszok, Rajkiak, Szilasiak, Szakiak, Sitkeiek, Németek, Győriek és Köczék az elsők között. Valamennyi egykori családnév ma Zombán és Orosházán egyaránt megtalálható. Érkezésükről szép szavú, tragikus hangvételű, korabeli sorok olvashatók: „... lelkiisméretek szabadsága erőszakulásától is tartván ezen... emberi hatalomszózat által letiltott buzgó hívek... elhagyták házaikat, szántóföldjeiket, jogaikat és fölszedvén minden övéiket, bujdosva jobb hazát keresni indultak. ” 1. A csarnoktemplom lenyűgöző méretű 2. A honfoglalók első amakönyve 3. A Harnickernek címere FOTÓ: KAPFINGER ANDRÁS A korabeli út-, közlekedési, sőt közbiztonsági viszonyokat ismerve, nem lehetett akármilyen exodus. De nem is ütötték nyélbe átabotában. Dénes Sándor tanító az első családokkal együtt jött, és nem sokkal később megérkezett
