Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 61 í i T i' I lti'a ’H.íi, 'ui(< Uto nt“. í »»i_ 4 ’ *** s. ■U[ 'l* € j Ja n n *U< *n Jfo~r> vhK '• tiniiW \< Jelv«,j **AXs £lr<<\-nboii, Cs(WVO-cfivncfie lTa<N/ f».try/, cTi{m * » 4 r*vn%*f C-CwcjK. A C 7A £ Cl z C ól d d 73 C * ’mifrt/Ktíu'T»^?,* C«4HiA**u tt1 v/ p6.^4 h4^i, /»■>*'» ^ícYi, a* rW 1 , -Armmt / 2,f K títe-ivít tfv • ^ ?í LXU V i LL. 4 * Tftvezettvd ti£ti e /< I■ tffilfj Iom(h tktXtA ,'2»s, rTJzz'/*.-y i. T. Cf'm/q hnfL \/i t* Ma /“Üti Its' i Km1v\ &/ «öfv* fv»v*,/ f*»»<£vw y{< ' 'f j fii-« ítii^AW f ^ A4 ^V í~ív'^ JJvr»v*,tvA-/ d* 1 • *■ rfi¥>^n $»*• *.%*"■* -1'1 Í..+.Jlhn-v*.(- *rUq kíA. Jf t(Lt*\ ^VTl ií+iyifU %cr*íífiHjlt<:J ,''t'T> WüJjtWn *V T&ri árvin.^t/í-ft'i í 7 -3. * I» 4Báúr kfyrmM >«^wM,r c' ii*JUh h*++*' Y*> A / -1 <?. VTVfl td* AA. / / <• / t f ■ L - i^U »iC&sdf LV»/ 1 ‘ / ■ jtt -' . *•> . f »*£« Ű.*..A«rv.ln^ ktA^flX' Jl X&trvtii U*i»»/<-'WaW*».,. t ivr/ vv' * I TpévJ4 <^<v*v**v. ,/, .a SSE33&T ÉÜMI 'll »^1 3 nemes Horváth András evangéli­kus lelkész is. Beszélt, vagy írt-ol­vasott az anyanyelve mellett né­metül, hollandul, latinul, görögül és héberül. Gyönyörű betűkkel írt anyakönyvét, egyházközség­történetét máig ereklyeként őrzik az orosházi eklézsián. Ugyanakkor a szintén buzgó katolikus Harruckern báró is in­telligensebb volt, mint távoli arisztokrata társa, a vallásüldöző Dőry. Vallás és nemzetiség sze­rint elkülönítve telepített, megad­ta a szabad vallásgyakorlás jogát és sok más, az élet megalapozásá­hoz nélkülözhetetlen kedvez­ményt. Arról, hogy ez az alapo­zás ne menjen könnyen, Hódme­zővásárhely akkori magyar lakói gondoskodtak: „Zaklatták is őket sokáig: a sebtiben ütött sátrakra ráriasztot­ták a gulyát, ménest; éjnek idején a sátrak karóit szilaj lovakra vetett szőrkötelekkel rángatták ki. De a kis gyarmat népe itt maradt, sőt szaporodott is új meg új települők­kel. ” Mi sem volt érthetőbb, mint az, hogy a barátságtalan hódmezővá­sárhelyiekhez sokáig nem fűzte az újonnan jöttékét valamiféle atyafiságos viszony. Évekig „ha­za” jártak asszonyért Tolnába, sőt ilyesmire még 40 évvel a hon­alapítás utánról is van megbízha­tó egyházközségi adat. A gyarapodásról nem kevésbé. Orosházának 1746-ban már 2200 lakosa volt, és arra is telt, hogy az „otthoni” (értsd sárszentlőrinci) templom építésére és orgonájá­nak költségeire kemény forinto­kat áldozzanak. Ők azonban ma­guk is templomot emeltek, és en­nek megtekintéséért érdemes el­menni Orosházára. A 3500 ülő­hellyel bíró óriási csarnoktemp­lomot ismeretlen, de nagy mester építette. Akusztikája annyira ki­fogástalan, hogy máig rendszere­sen járnak ide fővárosi művészek is hangversenyezni. Tornya építé­sére csak a szabad szellemű II. József adott engedélyt, építettek is az orosháziak - vártorony méretűt. A ma 38 ezer lelkes vá­ros a hazai evangélikusság egyik gócpontja. A csarnoktemplom közepén pedig téglából rakott emelvényen ott áll a Zombáról egykor hozott szerény, kicsi, most már repedt harang. Tégláért az 1970-es években jártak otthon. Egy építkezés so­rán ekkor kerültek elő a Dőryek által szétveretett, valamikori, sze­rény, régi templom maradványai. Elhoztak a romjaiból annyi tég­lát, hogy az ebből készített emel­vény hirdethesse a belhoni hon­foglalás folyamatosságát. ORDAS IVÁN A U-jtfPUCKERN-EK BÄRGT' CÍMERE

Next

/
Oldalképek
Tartalom