Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-10-01 / 10. szám

lajdonképpen műkedvelő együttes volt, amely alakító hatással volt a következő évtizedek egész hivatásos színházi életére. Színjátszóikat csakhamar magukhoz csábították a valódi színházak, nagyrészük nevezetes színművész lett (például Törzs Jenő és Somlay Artúr). A különböző kabarék, mozik, kávéházak pedig szívesen adták vasárnap délelőttre ingyen is a termeiket, hogy a lelkes fiatalok mutassák meg, mit tudnak. Ők pedig alaposan megmu-Ódry Árpád, a kor- tatták. Négy évig működtek szak legnagyobb vasárnap délelőttönként, összesen 142 előadást tartottak, 35 művet mutattak be: volt ezek közt Goethe és Musset is, de a legtöbb az akkori legizgalmasabb modernek egész sora: Ibsen, Strindberg, Wedekind, Schnitzler, Heijermans, ők mutattak be először nálunk Gorkijt és D’Annunziot. És ők fedezték fel előbb a hazai színpadok, majd a világsiker számára Lengyel Menyhértet, és mellette a hasonlóképpen igen tehetséges, de méltatlanul hamar

Molnár Ferenc, a Vígszínház „háziszerzője”, Amerikában, Franciaországban ma is a legismertebb magyar drámaíró

elfelejtett Szemere Györgyöt. Közben a rendőrség újra meg újra betiltotta a gyanús társaság előadásait, a közönség azonban egyre jobban kedvelte őket, a hivatásos színházak pedig egyre-másra elvitték az igazi művészeknek bizonyuló műkedvelőket. Négy év után - 1908-ban - a Thália szétoszlott, de addigra már minden valamirevaló színház annyit tanult tőlük, amennyit tudott.

Egy nemzedék kitör a nagyvilágba

Volt két tanítómester, akit a tanítványok hírben, sikerben elképzelhetetlen mértékben felülmúltak. Az első Csiky Gergely volt. Nagy műveltséggel, kitűnő színházi szaktudással úgy folytatta a Kisfaludy-Szigligeti-féle utat, hogy példaképe lett a társadalombíráló polgári realizmusnak. Nélkülözhetetlen előzmény volt Bródy Sándor számára, aki regényeiben, novelláiban, majd színdarabjaiban művészien ötvözte a romantikus örökséget és a naturalista korszerűséget. Mindketten sikeres színpadi szerzők voltak, de csak itthon. Akik tőlük tanultak, hamarosan érdekesek lettek a széles nagyvilág számára is. Az európai nagyvárossá váló Budapest gondjait-bajait, humorát-bánatát magáénak érezhette bármelyik nagyváros közönsége. Hol gúnyosan, hol elismerően, nemritkán irigykedve „export drámá”-nak nevezték ezt a nemzetközi piacon kelendő magyar drámát. Ennek a piacnak legeredményesebb utazóügynöke Heltai Jenő volt, akit olykor a magyar drámák diplomatájának, máskor a drámák vigécének neveztek. Ő maga több, mint 200 színművet fordított franciából, németből, angolból, közel száz magyar komédiát főleg franciára (de ha kellett németre és angolra is), és még sokkal többet adott el, hogy mások fordítsák.

Molnár Ferenc megbocsátó színjátéka

De csak azt lehet eladni, amit megvesznek. És már a tízes évek végén bőséges volt a lista. Mindenekelőtt Molnár Ferenc. Annak a

Hevesi Sándor, a Nemzeti Színház igazgatója