Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-10-01 / 10. szám

Franciaországból indult, de egész Európában otthonos „társalgási vígjátékinak, amely a polgári élet min­dennapos összeütközéseit szellemes-érzelmes-ironikus hangon formálja kritikus, de velük együtt kitűnő szín­padi szakember Herczeg Ferenc nemzetközileg siker­képes nemzedék volt, és olyan húzóerő, hogy nyo­mukban a Magyarországról indult színjátékszöveg A Nemzeti Színház épülete a század elején (Múzeum körút-Rákóczi út sarok) de megbocsátó színjátékká, Molnár világirodalmi mére­tű mestere. Sajátos színeze­tet ad játékainak, hogy alakjai és konfliktusai saját­ságosán pesti-magyar ere­detűek. Itthon nagyvilági­nak hat a Molnár-hang, odakint a nagyvilágban ma­gyar ízű és felhangú. Érté­kelése körül azóta vitáznak ellentétes vélemények, ami­óta kétségtelen, hogy ő a legvilághíresebb magyar író. Művei valójában igen egyenetlen értékűek, de színpadtechnikailag mindig mesterművek, és legjobb színjátékai - Liliom, Az Ör­dög, A testőr, A hattyú, Olympia - vitathatatlan re­mekművek a század színpa­di irodalmának magas szín­vonalán. Mellette azonban nem is egy nemzedék épí­tett fel új és nagy hatású színpadi irodalmat. Lengyel Menyhért, Bíró Lajos, a po­litikailag konzervatívabb, könnyen talált színpadot a közelebbi vagy távolabbi Nyugaton. Különösen a vígjáték, a könnyed és szel­lemes, polgári körökben játszódó, enyhén ironikus komédia, ezt várta el a kül­földi színigazgató és közön­sége a magyar írótól. És mert elvárták, a magyar írók közt mindig akadtak, akik meg tudták írni. Ez az indítóerő könnyítette meg a következő nemzedék idővel emigráló magyar íróinak - Fodor Lászlónak, Bús Fe­kete Lászlónak, Kadnai Lászlónak, a Vaszary fivé­reknek -, hogy eleve szíve­sen fogadják őket a honta­lanságban. A Hevesi korszak Az első világháború után, a forradalmak és az ellen­­forradalom zűrzavara után a megnyugvást, a „Konszo­lidáció”-! váró országban a nemes hagyományait őrző Nemzeti Színház igazgató főrendezője egy bőséges év­tizedig a már nagy nemzet­közi tekintélyű Hevesi Sán­dor lett. Paulay Ede óta ez volt a Nemzeti következő fénykora. Hevesi igen szem­léletes, hatásos rendező volt, művészeit gondosan válogatta meg és erős fe­gyelmet tartott közöttük. Shakespeare műveit ciklu­sokban, sorozatosan mutat­ta be, mellette más klasszi­kusokból - antik görögök­ből, spanyolokból, Moliére­­ből - rendezett sorozatos előadásokat. A modernek közül pedig elsősorban G. B. Shaw műveit vonultatta fel, de nem zárkózott el az élő hazai kortársak elől sem. Ő mutatta be a közön­ségnek az induló Zilahy La­jost, sikerre vitte a már idős költő, Szép Ernő mesejáté­kát, az Azrá-1. A legjellem­zőbb az ő tevékenységére, hogy igazgatása idején a nemzeti és világirodalmi klasszikusokat telt házakkal játszották. HEGEDŰS GÉZA

Next

/
Oldalképek
Tartalom