Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-10-01 / 10. szám

A HÓNAP Bentről kifelé tekintve 1991 augusztusa Ma­gyarországon mindenek­előtt a pápalátogatás je­gyében zajlott le. Az ese­mény különlegessége, valamint az a tény, hogy százezreket mozgattak meg a rendezvénnyel; talán szükségtelenné te­szi, hogy ehelyütt - e ro­vatban - értelmezzük és elemezzük az augusztus végi látogatás hatásait. A történelem alakulá­sának furcsa fintora, hogy e látogatás utolsó napja összekapcsolódott azzal a rémülettel, ijede­lemmel, amely a gyorsan elvetélt szovjet puccs nyomán volt megfigyel­hető. Bár maga a nyug­talanság mindössze há­rom napig tartott - még­is mindenki számára vi­lágos volt az, hogy ami ott történik - és történ­het - rendkívüli erőtelje­sen eldöntheti az alig másfél éves magyar épít­kezés további sorsát. Utólag úgy tűnik, mint­ha egy utolsó, bágyadt restaurációs kísérletnek lehettünk volna tanúi - de egy pillanatig sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy mindazon társadalmi-gazdasági­­politikai feszültségek, amelyek e hatalomátvé­teli * kísérlet hátterében meghúzódtak; továbbra is feszíteni fogják a szov­jet mindennapokat. * * * S ha dél felé fordítjuk figyelmünket, akkor meg kénytelenek vagyunk tu­domásul venni, hogy a horvát-szerb összecsa­pások nem nyugszanak el, s telnek-múlnak a he­tek anélkül, hogy re­mény látszana valami ci­vilizált megoldás meg­formálódására. A világ lassanként rá fog jönni arra, hogy nem valamiféle eredendő barbárság mozgatja ezt a polgárháborút, hanem kényszerű és torz tükrö­ződése - e sehová nem vezető erőpróba - az el­ső világháború után ki­alakított mesterséges po­litikai keretek hosszabb távú csődjének. Nem tudhatjuk most még, hogy merre tart Jugo­szlávia, de egy biztos: akármilyen formában éli túl ezt a válságot; akkor is itt maradunk a szom­szédban és soha nem fogjuk tudni kikerülni azt, hogy az ottani konf­liktusok ne hassanak ránk. * * * Tőlünk északra, Szlo­vákiában az évek óta nemzetközi téren vitatott erőműépítés éppen eb­ben a hónapban avató­­dott belpolitikai konflik­tussá. Eddig lehetett úgy tenni - szlovák részről mintha a magyar ürügy­keresések a hazai politi­kai küzdelmek eredmé­nyeképpen alakulnának hol komollyá, hol kevés­bé azzá. Az elmúlt hetek dél-szlovákiai tüntetései nyomán a Duna túlsó ol­dalán is mind szélesebb nyilvánosságot kapnak mindazok a várható kör­nyezeti gondok, melyek­nek el- és felismerése nem függhet semmiféle aktuális politikai-hatal­mi presztízsszempontok­tól. Nem függhetnek, hi­szen az esetleges követ­kezmények a jövő kor­osztályainak életkörül­ményeit túl hosszú időre befolyásolhatják. Nem könnyű az új szlovák vezetés helyzete sem, egyszerre kellene leszámolni a bukott iparpolitika következmé­nyeivel, rendezni a ma­gyarokkal való kapcso­latokat; belül is, kívül is. Ráadásul újfajta politi­kai értékek eltanulása­­elsajátítása jegyében kel­lene a fönti bonyolult feladatokat elvégezni. * * * Augusztus eseményei révén három szomszé­dunk három kínzó prob­lémakörét villantottuk föl. Eleddig e rovatban szinte kizárólag a belső - magyarországi - folya­matok elemzésére szorít­koztunk; ezúttal azon­ban érdemes a látószö­günket tágabbra venni. Egész Közép- és Kelet- Európa nagy zavarban van. Elvonultak a szov­jetek, de itt maradt a tengernyi gond. A hét ország - s benne vagy húszféle nép - történel­mileg is föl nem dolgo­zott, konfliktusokkal Te­lített együttélését eddig a kényszer-internaciona­lizmus fogta össze; Moszkva irányításával. E fél évszázadnyi kény­szeregység végeredmé­nye a közös lezüllés, a népek képességeinek, tu­dásainak elgyöngülése, a világ fejlődési folyama­taiból való kisodródás és számtalan szociális, etni­kai és regionális problé­ma megoldatlan mivol­­ta. Mi lesz majd itt ez­után? Mi teremt egysé­get a sok ellenérdekű nép között? Ki fog segí­teni és milyen áron? Vo­nul-e be más hatalom a szovjetek helyére, s ha igen, akkor ez milyen formák közepette zajlik? Lehet-e egységesen ke­zelni a Nyugat és Kelet közé szorult népek, or­szágok sorsát, jövőjét? E legutóbbi kérdésre úgy tűnik, hogy formálja a választ az 1991-es év. Mintha kettészakadna a volt KGST, s ez a szaka­dás nagyon is jól ismert történelmi erővonalak mentén alakul. Azok a vidékek, amelyek koráb­ban már ilyen-olyan hosszúságú kapcsolatot alakítottak ki a nyugati fejlődéssel - azok most is készebbnek mutatkoz­nak a parlamentáris de­mokrácia és a piacgaz­daság építésére, illetve a valaha abbamaradt fo­lyamat folytatására. Ke­let- és Délkelet-Európa azon népei, melyeknek kevésbé volt alkalmuk a modernizációs kihívás­sal erőteljesen találkozni - most is mintha másféle útra sodródnának. Az elmúlt egy év ar­ra mutat, hogy a cseh­­lengyel-magyar-szlo­­vén-horvát régió szá­mos közös értékválasz­tás mentén keresné a hosszabb távú történel­mi kiutat a maga szá­mára. Más oldalról nem kevésbé mutatnak közös törekvéseket a bolgár, román, szerb, orosz próbálkozások - még akkor is, ha a je­lent szemlélő úgy érez­heti, mintha ezek egy­mástól merőben külön­böző események folytán , következnének be.

Next

/
Oldalképek
Tartalom