Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
A HÓNAP Bentről kifelé tekintve 1991 augusztusa Magyarországon mindenekelőtt a pápalátogatás jegyében zajlott le. Az esemény különlegessége, valamint az a tény, hogy százezreket mozgattak meg a rendezvénnyel; talán szükségtelenné teszi, hogy ehelyütt - e rovatban - értelmezzük és elemezzük az augusztus végi látogatás hatásait. A történelem alakulásának furcsa fintora, hogy e látogatás utolsó napja összekapcsolódott azzal a rémülettel, ijedelemmel, amely a gyorsan elvetélt szovjet puccs nyomán volt megfigyelhető. Bár maga a nyugtalanság mindössze három napig tartott - mégis mindenki számára világos volt az, hogy ami ott történik - és történhet - rendkívüli erőteljesen eldöntheti az alig másfél éves magyar építkezés további sorsát. Utólag úgy tűnik, mintha egy utolsó, bágyadt restaurációs kísérletnek lehettünk volna tanúi - de egy pillanatig sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy mindazon társadalmi-gazdaságipolitikai feszültségek, amelyek e hatalomátvételi * kísérlet hátterében meghúzódtak; továbbra is feszíteni fogják a szovjet mindennapokat. * * * S ha dél felé fordítjuk figyelmünket, akkor meg kénytelenek vagyunk tudomásul venni, hogy a horvát-szerb összecsapások nem nyugszanak el, s telnek-múlnak a hetek anélkül, hogy remény látszana valami civilizált megoldás megformálódására. A világ lassanként rá fog jönni arra, hogy nem valamiféle eredendő barbárság mozgatja ezt a polgárháborút, hanem kényszerű és torz tükröződése - e sehová nem vezető erőpróba - az első világháború után kialakított mesterséges politikai keretek hosszabb távú csődjének. Nem tudhatjuk most még, hogy merre tart Jugoszlávia, de egy biztos: akármilyen formában éli túl ezt a válságot; akkor is itt maradunk a szomszédban és soha nem fogjuk tudni kikerülni azt, hogy az ottani konfliktusok ne hassanak ránk. * * * Tőlünk északra, Szlovákiában az évek óta nemzetközi téren vitatott erőműépítés éppen ebben a hónapban avatódott belpolitikai konfliktussá. Eddig lehetett úgy tenni - szlovák részről mintha a magyar ürügykeresések a hazai politikai küzdelmek eredményeképpen alakulnának hol komollyá, hol kevésbé azzá. Az elmúlt hetek dél-szlovákiai tüntetései nyomán a Duna túlsó oldalán is mind szélesebb nyilvánosságot kapnak mindazok a várható környezeti gondok, melyeknek el- és felismerése nem függhet semmiféle aktuális politikai-hatalmi presztízsszempontoktól. Nem függhetnek, hiszen az esetleges következmények a jövő korosztályainak életkörülményeit túl hosszú időre befolyásolhatják. Nem könnyű az új szlovák vezetés helyzete sem, egyszerre kellene leszámolni a bukott iparpolitika következményeivel, rendezni a magyarokkal való kapcsolatokat; belül is, kívül is. Ráadásul újfajta politikai értékek eltanulásaelsajátítása jegyében kellene a fönti bonyolult feladatokat elvégezni. * * * Augusztus eseményei révén három szomszédunk három kínzó problémakörét villantottuk föl. Eleddig e rovatban szinte kizárólag a belső - magyarországi - folyamatok elemzésére szorítkoztunk; ezúttal azonban érdemes a látószögünket tágabbra venni. Egész Közép- és Kelet- Európa nagy zavarban van. Elvonultak a szovjetek, de itt maradt a tengernyi gond. A hét ország - s benne vagy húszféle nép - történelmileg is föl nem dolgozott, konfliktusokkal Telített együttélését eddig a kényszer-internacionalizmus fogta össze; Moszkva irányításával. E fél évszázadnyi kényszeregység végeredménye a közös lezüllés, a népek képességeinek, tudásainak elgyöngülése, a világ fejlődési folyamataiból való kisodródás és számtalan szociális, etnikai és regionális probléma megoldatlan mivolta. Mi lesz majd itt ezután? Mi teremt egységet a sok ellenérdekű nép között? Ki fog segíteni és milyen áron? Vonul-e be más hatalom a szovjetek helyére, s ha igen, akkor ez milyen formák közepette zajlik? Lehet-e egységesen kezelni a Nyugat és Kelet közé szorult népek, országok sorsát, jövőjét? E legutóbbi kérdésre úgy tűnik, hogy formálja a választ az 1991-es év. Mintha kettészakadna a volt KGST, s ez a szakadás nagyon is jól ismert történelmi erővonalak mentén alakul. Azok a vidékek, amelyek korábban már ilyen-olyan hosszúságú kapcsolatot alakítottak ki a nyugati fejlődéssel - azok most is készebbnek mutatkoznak a parlamentáris demokrácia és a piacgazdaság építésére, illetve a valaha abbamaradt folyamat folytatására. Kelet- és Délkelet-Európa azon népei, melyeknek kevésbé volt alkalmuk a modernizációs kihívással erőteljesen találkozni - most is mintha másféle útra sodródnának. Az elmúlt egy év arra mutat, hogy a csehlengyel-magyar-szlovén-horvát régió számos közös értékválasztás mentén keresné a hosszabb távú történelmi kiutat a maga számára. Más oldalról nem kevésbé mutatnak közös törekvéseket a bolgár, román, szerb, orosz próbálkozások - még akkor is, ha a jelent szemlélő úgy érezheti, mintha ezek egymástól merőben különböző események folytán , következnének be.
