Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-10-01 / 10. szám
E kettéválás - s az egész régió hosszabb távú sorsa - több tényező alakulásától függ ez idő tájt. Egyfelől sorsdöntőek a meghatározó szerepet játszó nyugati országok lépései. Még azt sem könnyű megválaszolni, hogy mi a Nyugat manapság. A leendő integráció? Sokáig úgy tűnt, hogy az egyesült Németország domináns lehet a kelet-európai gazdátlanság világában. Az elmúlt egy év azonban azt is megmutatta, hogy a volt szocialista tábor minden tekintetben legfejlettebb országát - az NDK-t - is nehéz, de mindenképpen hosszabb folyamat lesz újraintegrálni, mint ahogyan annak előtte azt gondolták. E nem várt nehézségek nemcsak Németország lehetséges lépéseit korlátozzák, de - úgy tűnik - óvatosságra késztetik a francia és angol szándékokat is. Elvileg elképzelhető - javasolják is sokan -, hogy az 1992 után egységessé váló nyugati rész lépésről lépésre tagolja be a középkelet-európai utódállamokat egy - a mainál sokkal szélesebb - európai együttműködés keretei közé. Ha ez az út lesz járható, akkor bizton állíthatjuk, hogy ez a megoldás hosszú - tíz-tizenöt évnyi lépésekből összeálló - folyamat lesz. S amíg ez nem realizálódik, addig mindenképpen alapvető probléma lesz az utódállamok egymáshoz való viszonyainak alakulása. Ha legalább az a néhány ország rendezni tudná egymás közötti vitáit, amelyek a Hexagonale-együttműködés részesei jelenleg, akkor megnyugtatható módon alakulhatnának külső környezetünk döntő elemei. E térség népeinek jövőjéről az újkori történelemben gyakorta hoztak olyan hatalmak döntéseket, melyeknek utólag kevéssé kellett viselniük tévedésejk következményeit. Ez ugyan mindig az itt élő népek szomorú kötelessége volt. * * Telnek-múlnak a hónapok és mind nyilvánvalóbbá válik nemcsak a régió nyugtalanító jövője, hanem az is, hogy az e századi megállapodások nem bírták ki az idő próbáját. Nem lehet olyan nagyon messze az, amikor újra kell írni az együttműködés alapelveit, szabályait és garanciáit. Nem mindegy, hogy ebben az újratárgyalási folyamatban az itt élő szomszédnépek egymás ellenfeleiként - tehát: kijátszható módon - avagy egymás érdekeit egyeztetve és elismerve vesznek majd részt. Magyarország - számtalan véletlen körülmény folytán - nagyon fontos szerepet tölthet be ebben az újratárgyalási folyamatban, ezért minden lépésünk telítve van olyan kockázatokkal, amelyeknek elviselésére és fölismerésére talán fel sem tudott még készülni az új magyar politikai elit. Hál’ Istennek azonban eddig még semmi olyan nem történt, melynek nyomán azt kellene mondanunk, hogy ebből nagyobb bajunk származott volna. A jövő kihívásaira tekintve nem lehet elegendő a mai felkészültség - hisz’ egészen más kihívásokkal kell szembenézni, mint eddig. Budapesten, 1991. szeptember 2-án KÉRI LÁSZLÓ Új emlékmű Németkéren r Áldozatok emlékezete A magyar történelemből elloptak néhány évtizedet. Nemzedékek nőttek fel idehaza, akiknek nem volt szabad emlékezniük felmenőikre, noha az illetők több százezren voltak. Részt vettek egy olyan háborúban, melybe nem kívánkoztak, ugyanis az átlagember többnyire egyáltalán nem kívánkozik semmilyen háborúba. Például a szovjet frontra se, amelyről soha nem fogjuk megtudni, hogy hányák temetője lett. A hadifogolytáborokban elpusztultak létszáma ugyanígy ismeretlen marad, mint azoké a tízezreké, akiket az ország megszállásakor hurcoltak el a nemzetközi jog tételes törvényeinek is fittyet hányva. Ez a megszállás (amit egyébként csak Rákosiék neveztek „felszabadításnak”, de maguk a dologban legjobban érdekelt szovjetek sosem) idehaza is az áldozatok tömegét kívánta. Az I. világháború hőseinek szinte minden hazai településen van emlékműve. A második mintha nem is létezett volna. Az idők változtak, és érdekes módon az egyik legkisebb magyar megye - Tolna - volt az, ahol már évekkel ezelőtt kuratóriumot hoztak létre az elpusztultak neveinek megörökítésére. E sorok Írója már több mint két évtizede Tolna megyében él, de maholnap őslakosként is döbbenten állapítja meg, hogy az új és új emlékműveken, néha a régiek kiegészítéseként elhelyezett táblákon, hány női név szerepel. Nemcsak Simontomyán, ahol hetek hosszú során át állt a front, és ahol természetesen voltak női áldozatok is. De például Kisszékelyben vagy Kölesden ugyanígy, ahol a táblára került nevek egykori viselőit egyszerűen lemészárolták. Vagy mert németajkúak voltak, vagy mert nem akartak engedni a hódítók kedvének. Az év végére már album jelenik meg, egyelőre hatezrük emlékezetére. A magyar honvédség - melyet szerencsére már ismét az 1848-as nevén neveznek - helyi hadkiegészítő parancsnoksága, elsősorban Erdős László ezredes, nagy gondot fordít arra, hogy az ünnepségeken a ma katonái is tisztelegjenek. ORDAS IVÁN13
