Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-07-01 / 7. szám
36 SAJTÓTÜKÖR Magyar színház Beregszászon Beregi Hírlop A Beregi Hírlap örömmel számol be olvasóinak arról, hogy hamarosan megkezdődik a beregszászi kultúrház épületének kibővítése: ebben kap majd otthont a hivatásos magyar színház. A Kárpátaljai Magyarok Kulturális Szövetségének beregszászi járási szervezete a munkára Vincze József miskolci építészmérnököt kérte fel. Az építész nagy gondot fordított a homlokzat ki-A Pozsonyban megjelenő magyar hetilapban, a //étben Lacza Tihamér főszerkesztő két értelmiségi összejövetel tanulságai között von párhuzamot. Az első, a Csehszlovákiai Magyar írók Társaságának közgyűlése, a másik pedig egy műszaki találkozó. A hetvenöt tagot számláló Csehszlovákiai Magyar írók Társaságából lehangolóan kevesen jelentek meg a közgyűlésen. Ez az érdektelenség is jelezte - hangsúlyozza a cikkíró - a magyar írók jelenlegi közérzetét. A letűnt diktatórikus rendszerben kisebbségi írónak lenni egy kicsit azt is jelentette: a nemzeti kisebbség szószólójának lenni. Most tanácstalanság és kilátástalanság lett úrrá rajtuk, s nyomasztólag hat az írói létet veszélyeztető, vagy talán lehetetlenné tevő pénzhiány. Az írói alkotómunkához szükséges nyugodt légkör még nem alakult ki, a társadalom érték- és identitászavarokkal küszködik. A csehszlovákiai magyarságnak pedig nincs ideje a saját alakításánál arra, hogy jól beilleszkedjék a környezetbe - a nézőtér 325 személyes lesz. A kultúrház kibővítése mintegy kétmillió dollárba kerül majd. A Magyarok Világszövetsége számlát nyit és gyűjtést hirdet erre a célra. A járási kultúrházban több olyan előadásra kerül sor a közeljövőben, ahol a közönség becsületperselybe teheti a színház kibővítésére szánt hozzájárulását. problémáival foglalkozni, mert szüntelenül önvédelmi harcra kényszerül; a legalattomosabb támadások kivédésére kell energiái legnagyobb részét elfecsérelnie. Az írók lehangoló közgyűlése után valóságos felüdülést jelentett a cikkíró számára a harmincas éveikben járó, Prágában tanult magyar diákok komáromi találkozója. A több mint 110 részvevőből egy-két filosz és lelkipásztor volt csak, a többiek műszaki értelmiségiek. Manapság alig van olyan terület - olvastuk a beszámolóban -, ahol a természettudományos és műszaki értelmiség ne találna magának megfelelő feladatot. Ma már a politikai mozgalmakban is ők a hangadók, sokan közülük önkormányzati képviselők, polgármesterek. Lacza Tihamér úgy látja, hogy sokkal magabiztosabban mozognak, mint az írók, amihez persze nagyban hozzájárul az is, hogy az ő munkájuk nem kötődik kimondottan az anyanyelvhez, amelyet „a törvény és a rosszindulat” egyaránt megzabolázni kíván. Egy új réteg is megjelent ezen a találkozón. A magánvállalkozók csoportja, amely nem közalkalmazottként, hanem saját sorsát kezében tartva kíván a köz javára munkálkodni. Az élénk eszmecserében többen is hangsúlyozták, hogy a csehszlovákiai magyar kultú-A sepsiszentgyörgyi napilap, a Háromszék megrázó írást közöl a székelység ma is tragikus sorsáról, Magyari Lajos tollából. Elérkezett az ideje - olvassuk -, hogy ne kerülgessék a forró kását, hanem nyíltan beszéljenek arról, milyen támadássorozat folyik a székely népcsoport ellen. Egy esztendeje, szünet nélkül tart ez, s kiagyalói most egyre inkább úgy látják: elérkezett az ideje a kollektív jogfosztás konkrét ténykedéseinek. De miben is nyilvánul meg ez? Egyik legékesebb bizonyíték erre az a parlamenti kivizsgáló bizottság, amely Bukarestben, Brassóban és Prahova megyében nyomoz a székely megyékben elkövetett, 1989. decemberi „bestiális atrocitások” és az „üldözött románok” ügyében. A kivizsgálókat nem érdeklik a tények - írja a cikkíró -, vagyis az, hogy minden alapot nélkülöznek állításaik. Egyetlen cél motiválja tevékenységüket: a székelység diszkreditálása, kollektív megbélyegzése. Ebből pedig egyenesen következik majd az, hogy ilyen emberek nem tölthetnek be felelős tisztségeket. Megbízható kádereket kell föléjük helyezni, akik majd rendszabályozzák és kordában tartják a „renitenskedő” tömegeket, mely a vezető szervek állítása szerának és szellemi életnek a vállalkozók lehetnek majd a szilárd anyagi támaszai, akik a különböző alapítványokra pénzt fognak befizetni.- Milyen kár, hogy íróink nem hallhatták ezeket a buzdító szavakat. Minden bizonnyal visszatért volna az életkedvük - zárja írását Lacza Tihamér. rint „kollektiven kapható állam- és románellenes cselekményekre”. Ebből egyenesen következik az ördögi terv, amit még Ceausescu sem hajtott végre, hogy úgy kell közigazgatásilag széttagolni, szétosztani a Székelyföld népét (módosítani a megyei határokat), hogy mindenütt kisebbségbe kerüljön. A tulajdonképpen zseniálisan kigondolt „területi-adminisztratív egységek” létrehozásával olyan helyzetet teremtenek, hogy az őslakók kisebbségbe kerülnek, s akkor már teljesen indokolt, ha kihagyják őket a helyi hatalomból. Csak egy a bökkenő - írja Magyari Lajos: a székelyeket nem 1918-ban, 1945-ben vagy 1989-ben „kolonizálták” mai lakóhelyükre. Területi közigazgatási szervezeteik már évszázadokkal ezelőtt megvoltak, amikor a történelmi francia megyék (départmentek), a német landok, az olasz városállamok kialakultak. Ezek a területi közigazgatási szervezetek azóta is és most is jól működnek, az érintettek továbbra sem kívánnak változtatni rajtuk. Egyébként pedig - olvassuk a Háromszék cikkében - nem mások boszszantására létezik a székelység azon a vidéken, hanem mert ősei ezer esztendővel azelőtt ott telepedtek meg, és azóta is áldozatos védői, építői voltak szülőföldjüknek. A magyar kultúra új mecénásaiHÉT Hadjárat a székelyek ellen HÁROMSZÉK
