Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
36 SAJTÓTÜKÖR Hova fog tartozni Kárpátalja? A kárpátaljai magyar irodalom második évfolyamában járó fóruma, a Hatodik Síp, melyet Bállá D. Károly költő szerkeszt Ungváron, körkérdést intézett néhány kárpátaljai értelmiségihez:- Véleménye szerint a Szovjetunió felbomlása után mely állam kötelékébe fog tartozni Kárpátalja - hangzott a kérdés illetve életképes lenne-e egy szuverén Kárpátalja? Váradi Sternberg János, az ismert ungvári történészprofesszor szerint a Szovjetunió felbomlása után az lenne a legkézenfekvőbb, hogy Kárpátalja visszakerüljön Magyarországhoz. Olyan természetes folyamatról beszél a kérdezett, mint amilyen például a két Németország egyesülése volt. Véleménye szerint a történelmi múlt, a földrajzi és a gazdasági adottságok is emellett szólnának. Váradi Sternberg János szerint sok ukrán, orosz és ruszin is híve lenne ennek a változásnak, mert a kishatárforgalom révén Magyarországon kedvezőbb életkörülményeket ismertek meg:- Most talán eljön az az idő - olvassuk a válaszban -, amikor a népeket is megkérdezik, és a népek is szót emelhetnek, amikor a sorsukról döntenek. - A szuverén Kárpátalját viszont nem tartja reális lehetőségnek a történészprofesszor, legfeljebb az autonómiát, melynek révén növelhetik önállóságukat. A Kárpáti Ruszinok Szövetségének elnöke, Mihajlo Tomcsnyij szerint a legközelebbi jövőben meg kellene alakítani Ukrajna kebelén belül egy autonóm köztársaságot. Dalmay Árpád, a beregszászi járási tanács elnökhelyettese szerint ma még lehetetlen megmondani, hogy Kárpátalja vagy annak egy része, hová fog tartozni:- A holnapi Kárpátalja akár szuverén is lehet - fejeződik be a körkérdésre adott válasz -, hisz ennél kisebb országok is akadnak a világ térképén. Életképességünk megszerzéséhez egy erkölcsileg és gazdaságilag tönkretett, természeti kincseiben és kulturális értékeiben megrabolt, vallási, nemzeti és szociális feszültségekkel megterhelt mesterséges tájegység mielőbbi feltámadására van szükség. Ismerjük-e Horthy Miklóst? KRITIKA A társadalomelméleti és kulturális folyóirat - Ormos Mária történészprofesszor tollából - „Ismerjük-e Horthy ^Miklóst?” címmel tanulmányt közöl a kormányzó pályájáról. Az izgalmas összefoglalásra a Svájcban élő Gosztonyi Péter történész nemrégiben Budapesten is megjelentetett Horthymonográfiája ad alkalmat. Ormos Mária rámutat arra a sokak számára talán meglepő tényre, hogy a Horthy-kutatás eredményei töredékesek, beszédeit nem gyűjtötték össze, a történettudomány adós az alapos Horthy-pályaképpel. A szerző szerint rendkívül hiányosak ismereteink: nem tudjuk, hogy milyen természetű volt a kultúrája, nem ismerjük az intelligencia: szintjét sem. Egyesek ostobának tartják, mások vérengzőnek, Gosztonyi szerint anakronisztikus, apolitikus figura. Ormos Mária Kritikában közölt tanulmánya elemzi Horthy hatalomra jutását, amelyben döntő szerepe volt annak, hogy a magyar hadsereg szervezésében mindent egyeztetett a győztesekkel, így elérte, hogy az antant táborában tárgyalóképes személyiségnek tekintsék. Az angol és amerikai főtisztek 1919 végén már magasztalták, mint olyan vezetőt, aki bizonyosan nem akar diktatúrát. Ormos Mária a továbbiakban azt a kérdést elemzi, hogy 1944 októberében miért mondott csődöt Horthy 1919-ben felmutatott szervezőképessége. Azt a tanulságot vonja le, hogy nem tudta időben megvonni a háború mérlegét, későn kezdte el a kiugrási kísérlet szervezését, és érzelmileg is „befolyásolt” volt. Pedig azon kevesek közé tartozott, akik szóban és írásban is vitatkozni mertek Hitlerrel, ám a döntő pillanatban mégis sorra meghajoltak előtte.- 1944 márciusában csak aközött választhatott - foglalja össze írása végén Ormos Mária a tanulságokat -, hogy a németek az ő további közszereplése mellett szállják-e meg az országot vagy nélküle. Abban bízva, hogy jelenléte mérsékelheti a megszállás következményeit - ami csak minimális mértékben, a budapesti zsidók egy részének megmenekülésében következett be -, és talán mert eszébe jutott otthon hagyott családja, Horthy a maradást választotta. Elhatározását igazolhatta volna, ha sikerül az 1944. október közepi kiugrás. Saját óvatlansága, politikai balkezessége következtében azonban erre a németek jobban fel voltak készülve, mint ő maga - fejeződik be a Kritika elemzése. Konrád György a szomszéd népekről A nemzetközi Pen Club nagy tekintélyű elnökével, Konrád Györggyel közöl érdekes beszélgetést a közéleti hetilap. A „Gyanakvó szomszédaink” című interjúban a Magyarországgal szomszédos országok népeivel meglévő viszonyunkat elemzi az író. Konrád megítélése szerint a szlovákok például valószínűleg nem bánják, ha a szudétanémetek egykori kitelepítése miatt bocsánatot kell kérniük, ha viszont a magyar kitelepítések miatt kellene elnézést kérniük, akkor belegabalyodnak a szlovákmagyar viszony megoldatlanságába. Konrád kifejti, hogy olyan népek nézik a magyarokat gyanakvással, amelyek később érkeztek a nemzeti fejlődés színpadára. Egy román filozófus emlékezésében például a magyarok afféle urak, csendőrök, akiktől félni kell. Bizonyára a szlovákok is hasonlóképpen vélekednek, és azt mondják: szép lehetne az élet, ha nem volnának csehek és nem volnának magyarok. A gőgösségnek bármiféle formája - hangsúlyozza Konrád -, kivált az uraskodó gőgösségé, elidegenítő. A kicsinyesség kicsinyességet szül, ha csupán arra vagyunk képesek, hogy sérelmet sérelemre halmozzunk, nem sokra juthatunk. A sérelemgyűjtő a legrosszabb stratéga... A továbbiakban Konrád örömmel üdvözli a visegrádi csehszlovák-lengyel-magyar hármas szövetséget, bár kifogásolja,
