Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)
1991-06-01 / 6. szám
SAJTÓTÜKÖR 37 HEI A nyelvtörvény következményei hogy azt sokan afféle „zártkörű klub”-nak tekintik. Semmi nem biztosabb tőke egy nemzet számára, mint a többi nép rokonszenve - szögezi le az író. - A magyarságnak legjobb második világháborús gesztusa volt, hogy a lengyeleket hozzánk átsegítette. Ez máig hasznosítható töke maradt, ezért A Nagyváradon megjelenő Kelet-Nyugat című irodalmi, művészeti és közéleti hetilapban olvastuk Tófalvi Zoltán megdöbbentő írását. Megtörtént esetekkel támasztja alá, hogy a nemrégiben még barátságos, társasági életet élő város, Marosvásárhely hogyan változott a félelmek városává. Egy idősebb bútorgyári munkás mondja el, hogy a lánya és két kis barátnője a jégpályáról hazajövet alig tudott megmenekülni a munkásotthon román anyanyelvű fiataljaitól. Ő vállalkozott arra, hogy a barátnőket hazakíséri, ám amikor hazafelé jött, verekedésre lett figyelmes; nem sok ideje volt a szemlélődésre, mert a támadók nekirontottak. A rendőrségen és a RMDSZ-ben beszámolt a történtekről. A rohamlegények főleg a magyar szóra érzékenyek. Az egyik román férfi, aki egyformán beszéli a román és magyar nyelvet, magyarul szólt hátramaradt barátaihoz, mire a mögöttük jövő öt-hat férfi „ez bozgor” kiáltással ütlegelni kezdte a magyarul megszólaló román férfit és feleségét. A kiabálásra megjelentek a barátok, a támadókat elkergették, de rövidesen húsz-huszonöten rohantak ki a munkásotthonból, és botokkal verni kezdték a közeli autóbusz-megállóban várakozókat. A máskor csendes, ma már hírhedtté vált érdemes ilyen „beruházásokat” tenni. Tehát nem a vezeklés, nem a penitencia a fontos, hanem az érdeklődés, a tanulás. Forduljunk őszinte érdeklődéssel környezetünk felé, akkor mi magunk is erősek leszünk ebben az országban - fejeződik be a megfontolásra érdemes gondolatsor. November 7-e negyed sokszor csatatérre emlékeztet. A munkásotthon lakóinak ugyanis ez a jelszava: „Minden magyart megölünk!” Elborzadva olvassuk a megtörtént eseteket, köztük például egy fiatalaszszonyét, aki egy este hazafelé sietett hat hónapos gyermekével. Két férfi kezdte követni a főtérről, majd késsel rátámadtak, ki akarták venni a gyereket a kocsiból. Az asszony ordítására a közeli buszmegállóból román férfiak siettek segítségére. Ilyen esetekre eddig a Bolyaiak városában nem volt példa. A „kizárólag kulturális kérdésekkel” foglalkozó Vatra szervezet Marosvásárhely teljes tönkretételét tűzte ki célul. Nem elégszenek meg azzal, hogy pozdorjává zúzzák az utolsó magyar névtáblákat, hanem félelemben és rettegésben tartják a város magyar lakosságát. Azon az éjszakán, amikor megszavazták Románia különleges meghívotti státusát az Európa Tanácsban, az utolsó magyar névtábla, Körösi Csorna Sándoré is eltűnt a kis mellékutcából. Neve-volt, neve-sincs utcák városa lett Marosvásárhely. De minél jobban próbálják megfélemlíteni, elűzni, szellemi örökségüket tönkretenni - annál erősebben tartják magukat az otthon maradottak - fejeződik be Tófalvi Zoltán írása. A pozsonyi Hét című közéleti és kulturális hetilapban Együd László a nemrégiben elfogadott nyelvtörvény máris tapasztalható következményeiről ír. A népszámlálás alkalmával a szlovák statisztikai hivatal elnöke elmondta, hogy a népszámlálási ívek csak szlovák nyelven készülnek, mivel a nyelvtörvény szerint a hivatalos iratok csak szlovák nyelvűek lehetnek. Az előzetes lakossági tájékoztatókat is szlovák nyelven tették közzé. Együd László arról elmélkedik, hogy a huszadik század végén, az Európa Tanács-tagsággal rendelkezve így akar-e felzárkózni Csehszlovákia a demokratikus eszmeiségű Európába. Az elvekkel nincs is semmi baj, hiszen a Szövetségi Gyűlés jóváhagyta az alapvető jogokat és szabadságjogokat. Csak éppen ezeknek az elveknek ;a kisebbségeket védő kitételei sikkadnak mindig el, s az érintettek nem szerezhetnek érvényt a gyakorlatban megkurtított jogaiknak. Persze, az Európa Tanács tagsága bizonyos kötelezettséggel jár Csehszlovákiára nézve, de most még sikerült manipulált jelentést elfogadtatni Strasbourgban. Az eddigi tapasztalatok alapján a cikkiró arra a véleményre jutott, hogy a külföldi közvélemény nem orvosolja helyettük sérelmeiket. A magyar képviselőknek óriási a felelősségük, hogy mire adják, és mire nem szavazataikat. Természetesen az is nyilvánvaló, hogy nemzetközi normák és nemzetközi felügyelet nélkül nem képesek megnyugtatóan rendezni nemzetiségük helyzetét. De ahhoz, hogy lehetővé tegyék a nemzetközi szervek, fórumok támogatását a kisebbségvédelem területén, szükség van a csehszlovákiai magyarság tudatos, célirányos és összehangolt politizálására is. Cím nélkül- Csak meg ne tudja a közgazdász fia, Rózsi néni, hogy maga így örül a szovjet piac bedöglésének...! Mi lett belőled, Marosvásárhely?
