Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-01-01 / 1. szám

36 SAJTÓTÜKÖR Beszélgetés ^ a SZER teMMfflMlHm szerkesztőjével ~ Juhász Lászlóval, a Sza­bad Európa Rádió „Pro­testáns világ” című adásá­nak felelős szerkesztőjével közöl beszélgetést a ma­gyarországi református egyház hetilapja.- A legfontosabb min­dig maga az igehirdetés; ez nálunk szabályos, kö­tött liturgiájú istentiszte­let, egyfajta „rádiós temp­lom” azoknak, akiket a magyar gyülekezet hiá­nya, öregség, betegség akadályoz - mondja Ju­hász László.- A szolgálatot ameri­kai magyar lelkipászto­rok, Bertalan Imre, Ábra­hám Dezső és társaik kezdték el. Szép hagyo­mány volt nálunk, hogy nagy ünnepeken mindig Gyenge Imre szolgált, aki, mint a burgenlandi refor­mátus magyarok vezetője, a nem magyarországi ma­gyarok közt az egyetlen olyan lelkipásztor, aki nem elszakadt-szétszóró­­dott, hanem történelmi helyén megmaradt közös­ségben hirdethette az Igét. Újabban az igehirdetésbe bevonunk erdélyi-felvidé­ki lelkipásztorokat is, hús­­vétkor például a marosvá­sárhelyi Varga Lászlót hallhattuk. Ugyanakkor bekapcsolódtak ebbe a szolgálatba fiatalabb nyu­gat-európai lelkészek is, például a Szabad Európa Rádió „székvárosában”, a Münchenben élő Lázár J. Csaba és felesége, Lázár Enikő. A Reformátusok Lapjá­ban közölt interjúban hangsúlyosan szó esik az 1991 júniusára tervezett II. Magyar Református Világtalálkozóról:- Engem a 14 esztendős koromban megismert­megszeretett Soli Deo Gloria mozgalom liszten­­olajon „megváltott”, fe­lejthetetlen konferenciái egy életre megtanítottak, hogy mindig azt keressem, ami összeköt, s ne azt, ami elválaszt - vallja Juhász László. - így ez esetben is vallom: búnbánat esetén kötelező a búnbocsánat, bárki legyen is a bűnös! Robbantva nem lehet megújulni. Ha eljövök a találkozóra, a magyar re­formátus egyház 400 esz­tendejét tisztelem meg, nem a negyvenét. Remé­lem, a ma még vonakodó­gyanakvó nyugat-európai magyar református lelké­szek is belátják: ez nem politikai gesztus, hanem esély arra, hogy a közös hazát legalább a közös hitben valósággá tegyük. Mai nemzet­felfogások A 168 óra című politi­kai hetilap Csepeli György tanulmányát közli napjaink nemzetfelfogásá­ról.- Kézenfekvő, hogy a nemzetről folytatott mai, kelet-európai vitákban el­különítsük a „zárt” és a „nyílt” nemzetfelfogáso­kat - olvassuk e sokat vi­tatott kérdésről szóló véle­kedés bevezetőjeképpen.- A zárt nemzetfelfogás visszametszi a nemzet ere­dendő integratív képessé­gét - véli Csepeli György.- Kiszorít, üldöz, remény­telenül konfrontál s vak hűséget követel, mintha csak hadat viselne. Tekin­télyelvű uralom, antide­mokratikus társadalmi be­rendezkedés a következ­mény. Tömeglélektani csordaszellemmé silányul a nemzeti hovatartozás egyéni megvallásának eti­­kuma, bornírt ellenséges­kedéssé torzul a más nem­zeti csoportok tagjai iránt érzett természetes és vi­szonylagos különbözőség. A paranoid, monologikus és gondolatilag felhizlalt nemzeti tökély képzete alapján pedig elkülöníthe­tőknek tűnnek a társada­lom „nemzeti”, „nemze­tibb", illetve „kevésbé nemzeti”, netán „nemzeti­etlen” tagjai, csoportjai, valamint azok politikai, kulturális, gazdasági és egyéb megnyilvánulásai, cselekvései.-A nyílt nemzetfelfo­gás a nemzeti hovatarto­zás kulturális és etnikai homályba vesző szem­pontjait éppen nem tagad­va - de magánüggyé lefo­kozva - a nemzeti keretek között szerveződő társa­dalom politikai viszonyai­nak gyújtópontjaként ra­gadja meg a nemzeti moz­zanatot. A szüntelenül űj­­raalkotandó politikai köz­­megegyezés és az abból fakadó kormányzati szu­verenitás legitimáló elve lesz ezáltal a nemzeti ke­ret, mely szükségképpen elveszti előírásos, norma­tív, kiszorító jellegét. Cse­rébe a politikai, jogi, gaz­dasági, kulturális és társa­dalompolitikai tények so­kaságának leíró elvévé változik. A nemzeti gon­dolat ezáltal válik a hu­szadik század harmadik harmadához méltó mó­don modernné és európai­vá, hiszen megszabadul az „újjászületés”, „feltáma­dás”, „megújhodás” ideo­lógiai eszközökkel meg­konstruált tökélyének ve­szedelmes szuggesztiójá­­tól. Csepeli György tanul­mánya - amelyből itt csak néhány gondolatot ragad­hattunk ki - a következők hangsúlyozásával zárul:- Kelet-Európa Nyugat felé menekülő nemzeti társadalmaiban - s így Magyarországon is - ott és olyan mértékben juthat érvényre a nyílt nemzet­felfogás, ahol a központo­sított újraelosztás intéz­ményeivel szemben életre kap és megerősödik, illet­ve túlsúlyra jut a piaci szerveződés, a horizontá­lis politikai, kulturális és szociális öntevékenység. Ez paradox módon még azok tényleges érdeke is, akik a zárt nemzeti gon­dolatot érzik magukénak, hiszen ez esetben, még ha kisebbségbe szorulva is, egy gazdag, polgáriasuk, a modern európai minták­hoz igazodó, „olajozottan működő” hazában kerül­hetik el a tönkremenést, mely elől egyébként ők éppúgy, mint politikai el­lenfeleik, nem menekül­hetnének. Eladó szállodák Pesti í Hirlap A hatvanegy éves Né­meth János két társadalmi rendszert meg- és túlélve, a harmadiknak már a kez­detén kezdi elveszíteni a reményét, hogy amit a „nép nevében” elvettek tőlük, s ami szerintük, a mai jog szerint is az övék, azt még egyszer visszakap­ják. Az új napilapban iz­galmas beszélgetés olvas­ható egy hajdani hoteltu­lajdonossal. Miután az Állami Va­gyonügynökség bejelen­tette az első privatizációs programot, amelynek ke­retében a HungarHotels szállodaláncot is privati­zálják, több levél jelent meg a sajtóban. Feladóik olyan egykori szállodatu­lajdonosok és örököseik, akik azt sérelmezik, hogy az állam az ő figyelmen kívül hagyásukkal privati­zálja egykori tulajdonu­kat.- Méghozzá úgy, hogy sem az akkori, sem az ál­talános polgári jog szabá­lyai szerint nem szűnt meg a tulajdonjogunk - állítja

Next

/
Oldalképek
Tartalom