Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-06-01 / 6. szám

26 A HATÁR TÚLOLDALÁN MAGYAR VILÁGTALÁLKOZÓ UNGVÁRON Egyszerre szólalt meg az ötágú síp Ilyen még nem volt az elmúlt negyvenöt évben, de talán Tria­non óta sem. A hazai, a kisebb­ségben élő és a nyugati magyar­ság rangos képviselői Ungváron adtak egymásnak találkozót „A Kárpát-medence magyarsága a XX. század végén” című három­napos konferencián, amelyet a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) és a buda­pesti Magyarságkutató Intézet rendezett. A gondolatgazdag, megható és történelmi jelentősé­gű együttlét legemlékezetesebb pillanatait szeretnénk felvillanta­ni. Az Ung-parti Ukrán Zenei- Drámai Színház színpadán ma­gyar nemzeti színekből összeállí­tott felirat fogadta a csaknem ezer résztvevőt: „Itt élned, hal­nod kell!”. Napjainkban Kárpátalja az egyetlen olyan magyar kisebbségi terület, ahol ilyen összmagyar ta­lálkozó megrendezhető, ahol ennyire nyíltan vállalható a szel­lemi kötődés az anyaországhoz. A KMKSZ egyébként is Kárpát­alja területi és kulturális autonó­miáját szeretné elérni, sőt egye­sek - mint például Váradi Stern­berg János ungvári történészpro­fesszor - lásd Sajtótükör rovatun­kat - Kárpátalja Magyarország­hoz való visszacsatolását is reális lehetőségnek tartják. A konferencián képviseltette magát - többek között - mind a hat magyarországi parlamenti párt, a Magyarok Világszövetsé­ge, a Vajdasági Magyarok De­mokratikus Közössége, a szlová­kiai magyar politikai mozgalmak, az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, a Pax Romana Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom, a Romániai Magyar Demokratikus Szövetség, a müncheni és a párizsi Magyar Katolikus Misszió. Amint azt Tőkés László nagy­váradi református püspök, a ta­Tökés László nagyváradi püspök, a talál­kozó díszvendége, Kövér György ungvári tanácselnök-helyettes (középen) és Fodó Sándor, a KMKSZ elnöke lálkozó díszvendége a baráti va­csoraasztalnál elmondotta: szinte hihetetlen, hogy fennállásának alig két esztendeje alatt mi min­dent elért a KMKSZ! Pedig na­gyon mélyről indultak, hiszen a kárpátaljai magyarságot évtizede­kig szinte nem létezőnek tekin­tették.- Büszkén mondhatjuk, hogy ma mi vagyunk a legszervezet­tebb politikai erő Kárpátalján! - hangsúlyozta megnyitóbeszédé­ben Fodó Sándor elnök is, a min­dig lobogó, karizmatikus egyéni­ségű egyetemi tanár, aki előre megírt beszédét félretéve, fejből sorolta a legfontosabb eredmé­nyeket. Rákóczi-emlékművet állí­tottak Tiszabökényben, Illyés­­szobrot Beregszászon, Petőfi­­szobrot Ungváron, rehabilitálták a szovjet lágerekbe hurcolt ártat­lan magyarokat, eredményesen küzdenek a kétnyelvűség hivata­lossá tétele érdekében. Bállá Gyula, a Magyarságkutató Inté­zet munkatársa boldogan újsá­golta, hogy éppen a konferencia idején adta tudtul a Kárpáti Igaz Szó, hogy szülőfaluja, Eszeny visszakapta eredeti magyar nevét. A mintegy kétszázezer helybéli magyart képviselő, harmincezres taglétszámú KMKSZ tekintélyé­nek növekedését személyes pél­dával is illusztrálta Fodó Sándor:- Egyszer, amikor még nem kérdezték meg tőlem, hogy rá­­érek-e, mint manapság, hanem „behívtak” egy megbeszélésre, el­felejtettem megtudakolni fő ideo­lógusunktól, hogy miképpen ülünk majd az értekezleten. Nem tudtam aludni emiatt, reggel izga­tottan telefonáltam neki, mond­ván, hogy csakis akkor megyek el, ha kerek asztalnál ülünk, nem pedig úgy, hogy ők fenn a színpa­don, mi meg lenn, a nézőtéren. „Fodó, maga megbolondult?” - kérdezte. „Nem - feleltem -, csak most jött meg az eszem!” Erre be­­hordtak vagy húsz asztalt a te­rembe és téglalapot csináltak be-Dupka György (balról), a KMKSZ főtit­kára emlékplakettet vesz át Sümegi Györgytől, a Művelődési Minisztérium fő­osztályvezetőjétől

Next

/
Oldalképek
Tartalom