Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-06-01 / 6. szám

HAZAI KÖRKÉP 7 Hidasi presbiterek keresztfiukkal, ifjabb Hegedűs l.oránddal szerpályán működhetett. S ha ilyen társadalmi közegben még túl is teljesítik a „normákat” - ahogy ez sajnos megtörtént az egyház rosszabb lehet a világi ha­talomnál is. Hiszen Isten nevé­ben mondja azokat a valótlansá­gokat, amelyeket mások legfel­jebb csak a saját vagy a pártjuk nevében nyilatkozhatnak ki.- A jelenlegi helyzetben tekin­tettel kell lennünk az egyház egy­ségére és a megbékélésre, ha har­monikus megújulást akarunk - folytatja. - Most, hogy a diktatú­ra abroncsa lehullott rólunk, az egységet nem tudja más összetar­tani, csak az, ha visszatérünk az igazsághoz. Eddig pedig lelki, te­ológiai és szervezeti megújulásra van szükség. A mi egységünk egy­részt törékeny adottság, és nagy erőfeszítéseket, tapintatot igénylő feladat is. Másrészt óriási misszió a határainkon túl élő magyar re­formátusokkal kapcsolatban. Ar­ra kell törekednünk, hogy a Ma­gyarországi Református Egyház olyanná váljék, ahová lélekben és szellemben egyaránt betagolód­hatnak a világba szétszóródott magyar református egyházak. Rengeteg imádságra és óriási evangéliumi diplomáciára van szükség, hiszen a végletek feszül­nek az egyik és a másik oldalon. Az Úristen nagy kihívásokkal és szakadékokkal késztet minket Krisztus követésére. Miközben csökkennek az anyagi lehetősége­ink, nőnek a feladataink; több is­kolát kellene és lehetne visszaigé­nyelni, kórházat, szeretetházat re­formátus egyházi kezelésbe át­venni, és folytathatnám a sort. Mindenki legalább tízszer annyit dolgozhat, mint eddig. De erre csak akkor leszünk képesek, ha az egyházban ébredés lesz, mert csak megtért szíveken keresztül tudja Isten a világra árasztani az Ő lelkének erejét. Ehhez pedig személyes döntés kell. * Ezt a személyes döntést Hege­dűs Lóránt 1948-ban, hetedik gimnazistaként hozta meg a re­formátus egyházi ifjúsági mozga­lom, a Soli Deo Gloria balaton­­szárszói konferenciáján, s mire leérettségizett, eldőlt benne, hogy a lelkipásztori hivatást választja. Ez a pályaválasztás nagyon meg­lepte a tanárait, hiszen, mint te­hetséges fiatalt, „futtatni” - ahogy akkoriban mondták: ki­emelni - akarták. Hajdúnánáson és Debrecenben is próbálták meggyőzni arról, hogy lépjen a diplomáciai pályára, amihez az akkori párt- és tanácsi vezetők minden támogatást megígértek. De ő hajthatatlan maradt. „Én csak a Krisztus evangéliumát hir­dető lelkipásztor lehetek” - hang­zott újra és újra a válasza. A Budapesti Református Teo­lógián 1949 és 1954 között olyan európai, sőt világhírű professzo­rok előadásait hallgathatta Hege­dűs Lóránt, mint Ravasz László, Pap László, Budai Gergely, Vic­tor János, Bodonhelyi József, Bu­­csay Mihály és Csekei Sándor. A Kálvin téri gyülekezetben Ravasz László mellett működhe­tett, ahová 1956. január elsejével ki is nevezték káplánnak. A év­szám önmagáért beszél.-Október 23-án az ifjúság nagy seregével mi is a Parlament elé vonultunk - idézi a felejthe­tetlen napokat Hegedűs Lóránt -, és követeltük a vallásszabadságot és a szabadságjogokat. Aztán vissza kellett mennem a gyüleke­zetbe, de mire az esti bibliaórát befejeztem, egy ifjú küldöttség érkezett hozzám a Rádiótól, hogy húzzuk meg a harangokat a for­radalom első mártírjaiért és ad­jam meg nekik a végső tisztessé­get. Azonnal felmentem a torony­ba harangozni; sorra követtek más templomok is. A forradalom első szakaszá­ban, október 30-áig egész Buda­pest átalakult a szeretet és a sza-Bukovinai székely viseletben az ifjú pár

Next

/
Oldalképek
Tartalom