Magyar Hírek - Új Magyar Hírek, 1991 (44. évfolyam, 1-12. szám)

1991-05-01 / 5. szám

KRÓNIKA 5 zajosabb demokrácia is nagyobb érték, mint az „ígéretes” diktatúra. A két nagy párt - az SZDSZ és az MDF - már-már megszokott küzdelme új elemmel bővült az elmúlt egy hó­nap során. Az SZDSZ hangot adott annak, hogy felkészült az esetle­ges kormányzatiszerep­vállalásra - minden te­kintetben. Az erre felké­szülés praktikus politi­kai lépéseinek egyike­ként alternatív kormány­­program kidolgozását is megígérték. Mindenesetre a többi párt is jónak látja, hogy újraírja pártprogramját. Megszaporodtak a fóru­mok, szakmai viták, az alapkérdéseket elemző rendezvények. Elindul­tak a pártok összegyűjte­ni az eddiginél sokkal szélesebb szakértő hátte­rük személyi bázisát. Ta­lán ez a mozgás ellökdö­­si az új politika fősze­replőit a reálisabb kér­désekkel való foglalatos­kodás irányába. * Talán ez az új prog­ramalkotási láz áthidalja azt a kettősséget, amely­re az írás legelején utal­tunk. Talán ez az újra­­gondolási kényszer rá­döbbenti a pártokat arra a tényre, hogy kölcsönö­sen rossz irányba tolták az új magyar rendszer pilléreit. (Csak remélni lehet, hogy erre az új programokra való készü­lődés valamennyi pártot szembesülésre készteti; ígéreteivel, társadalmi bázisával és eddigi tevé­kenységével.) Valószínűleg e gon­dolkodásváltozáshoz kapcsolódik az is, hogy a kormány új, többéves gazdasági elképzeléssel állt elő. A kidolgozó pénzügyminiszter, Kupa Májusi számunk elé Mihály nevét viselő Ku­pa-programot március­ban számos fórumon és úgyszólván naponta vi­tatták meg. Valamennyi párt, mindenféle érdek­­képviseleti szerv, szak­mai testület és egyéni kutató véleménye egybe­hangzóan az eddigi leg­jobb programnak tartja a Kupa-elképzeléseket. (Ami nem azt jelenti, hogy nem bírálják, de azt igen, hogy mindenki elfogadja, mint a jöven­dő Magyarország gazda­sági-társadalmi alapjai­nak körvonalazását. A terv legnagyobb pozití­vuma az, hogy inkább tartja szeme előtt egy majdani működő piac­­gazdaság lehetséges kö­vetelményeit, mintsem a pillanatnyi hatalmi hely­zet diktálta politikai ígé­retek kényszereit.) S végül? Ellentmondásos hóna­pot zártunk tehát. Egy­részt az elmúlt év - szá­mos okból - elpazarolt­­nak tűnik, hisz’ olyan hi­bás körök megtételével telt el, amelynek követ­keztében magának a rendszerváltásnak az er­kölcsi-szellemi tőkéje nagyrészt feléltnek te­kinthető. Másrészt azon­ban megszabadultunk sok fölös illúziónktól, és megtudhattuk, hogy tényleg csak magunkra számíthatunk, amely fel­ismerés annyiban üdvöz­lendő mindenképpen, hogy ti. most már az el­múlt egy év hibáiból is tanulni kéne - nemcsak az előző fél évszázad kényszerpályáinak s té­vedéseinek sehová nem vezető fejleményeiből. Budapesten, 1991. április 2-án KÉRI LÁSZLÓ Az Új Magyar Hírek ötödik számát tartják ke­zükben tisztelt olvasóink, s a szerkesztő úgy érzi, szót kell kérnie az általá­ban e hasábokon szereplő hírek, információk helyén. Meglehetősen sokan kér­dik ugyanis, „kié” már­most ez a lap? Igaz, az el­múlt év végén, a Magyar Hírek címmel megjelent legutolsó számban közöl­tük:^, A januártól megjele­nő Új Magyar Hírek füg­getlen magazin, azaz nem szolgál politikai és társa­dalmi szervezeteket, pár­tokat...”, az vesse az első követ régi - ám az említett kérdést feltevő - előfizető­inkre, aki egy 64 oldalas lapot szóról szóra végigol­vas. Hál’ Istennek szép számmal jelentkeznek új olvasók, akik közül sokan ugyancsak érdeklődtek, megerősítését avagy cáfo­latát várva bizonyos hallo­másoknak. Hadd mondjuk el tehát újra: havi magazinunk nem a Magyarok Világ­­szövetsége lapja, kiadója­­tulajdonosa egy magán­­társaság, a Magyar Világ Kiadó Kft. (amely testvér­lapunkat, az Erdélyi Ma­gyarságot is megjelenteti). Független lapként is hiva­tásunknak tekintjük azon­ban ama filozófia-szelle­miség képviseletét, amely a Magyarok Világszövet­ségét is életre hívta 1938- ban. Egy ilyen havilaphoz adták nevüket azok a ki­váló személyiségek, akik a magyar-magyar kézfogást kívánják szolgálni szer­kesztőbizottságunk tagja­ként is. Leírhatatlan érzés tanúja lenni, amikor szer­kesztőbizottságunk ülésén az akadémiai tag vegyész­professzor és miniszter a költővel, a nagynevű épí­tésszel, a püspökkel s a történészprofesszorral egy színes magazin, „a magya­rok világlapja" jelenén, jö­­vőjén töpreng. Pungor Ernő profesz­szor, tárca nélküli minisz­ter, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnö­ke nemrégiben szerkesztő­­bizottságunk elnökeként tartott sajtótájékoztatót. A Magyarok Világszövetsé­ge megújításáról kialakí­tott tervezetét ismertette így a közvéleménnyel. Egy alulról szerveződő vi­lágszövetség képét vázolta fel, mely egy budapesti és egy nyugati - mondjuk New York-i - központtal működne. Vezető testüle-^ teit pedig azok a külföldi' és hazai magyar szerveze­tek választanák meg, akik magát a megújult világ­­szövetség alapszabályát is megalkotnák-elfogadnák a Magyarok III. Világ­­kongresszusán. Az erre szóló meghívást azonban - ezen elképzelés szerint - nem a Magyarok Világ­­szövetsége, hanem az anyaország nevében a parlament, vagy annak egy többpárti testületé in­tézné a nagyvilág magyar­ságához. A nagyvilág ma­gyarságához, amelyhez la­punk is szólni akar. E szá­mában például azzal, hogy erőt, reménységet adó írásként ajánlja a nagyszerű erdélyi ember, művész, Illyés Kinga port­réját, azzal, hogy összehoz hasábjain Szekszárdon, Hongkongban, a Felvidé­ken, New Jersey-ben avagy a Gyímesben élő magyarokat, azzal, hogy tudnivalókkal szolgál a Magyar Reformátusok II. Világtalálkozójáról. Az önöktől érkező leve­lek, a dicséretek s a mind­annyiszor elgondolkodta­tó kritikák azt jelzik: jó szívvel várják a híradást „a magyar glóbuszról”. Nem olvasóink szeretetén, csakis rajtunk, e független havi magazin íróin, szer­kesztőin múlik, hogy az Új Magyar Hírek miként tölti be vállalt hivatását. BALÁZS ISTVÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom